A f�rfi l�tsz�lag c�ltalanul bolyongott a kis falucska �res utc�in, a k�s� esti �r�ban. Csukly�ja m�lyen a szem�be h�zva, kopott bakancsa alatt halkan ropogott a frissen esett h�. A h�zak ablakaiban vil�g�t� kar�csonyi d�szek keltettek meleg, meghitt hangulatot az arra j�r�k sz�v�ben.

 Minden nyugodt volt, de a f�rfi h�t�n fel�llt a sz�r az idegess�gt�l. M�g az egyik k�zeli h�zb�l kisz�r�d� vid�m gyerekhang sem tudta elterelni figyelm�t a szorong�sr�l.

Ism�t elkezdett esni a h�. El�sz�r csak apr� pelyhekben, azt�n egyre s�r�bben. A f�rfinek meg kellett fognia a csukly�ja sz�l�t, nehogy lef�jja a felt�mad� sz�l a fej�r�l. V�gre megpillantotta c�lj�t, egy �reg, koszos h�zat. A beavatatlan szem csak egy �cska, r�g�ta �resen �ll� �p�letet l�tott volna, de aki ismerte a titk�t, annak enn�l sokkal t�bbet mondott.

A f�rfi megszapor�zta l�pteit, majd mikor oda�rt az ajt�hoz, meg�llt egy pillanatra, hogy kif�jja mag�t, azt�n benyitott. V�rt n�h�ny m�sodpercet, hogy a szeme, hozz�szokjon az �jfajta s�t�thez, azt�n �tv�gott a poros szob�n. Nem sok b�tor volt, �s azok is m�r �vek �ta �resen �lltak. Megkereste az ajt�t, amely levezet a h�z pinc�j�be. L�tszott rajta, hogy nemr�g haszn�lt�k, hiszen a kilincsr�l lepergett a por, �s a t�bbi r�sze is tiszt�bb volt, mint a h�z b�rmely m�s t�rgya. A f�rfi �vatosan bel�kte, azt�n elindult lefel� a sz�k, kanyarg�s l�pcs�n. N�ha-n�ha megcs�szott a l�ba a lerak�dott pen�szr�tegen, de mindig siker�lt megkapaszkodnia, �gy egyszer sem esett el.

Le�rt egy r�vid, sz�k folyos�ra, aminek a v�g�n egy bolt�ves ajt� volt. A falak er�s doh-szaga h�nyingert keltett benne, de � szerencs�re tudott mag�n uralkodni, �gy nem t�rt�nt baleset. Az ajt� m�g�l sziszeg�, �s hidegen nevet� hangok sz�r�dtek ki. A f�rfi elindult a hangok ir�ny�ba, mik�zben igyekezett min�l kevesebb zajt csapni. Ez persze nem volt k�nny�, mivel a helys�g falai t�bbsz�r�s�re er�s�tett�k fel a l�ptei zaj�t.

M�r k�sz�lt bekopogtatni, amikor hirtelen kit�rt a nevet�s. Nem az a vid�m, kedves kacag�s, hanem g�nyos, �rdes, f�ls�rt� hahot�z�s. V�rt egy pillanatot, azt�n er�t vett mag�n, �s benyitott.

J�l ismert k�p t�rult a szeme el�. A koszos pincehelys�gben egy hossz� asztal volt fel�ll�tva, mellette sz�k�k, �s ezeken fekete ruh�s emberek foglaltak helyet.

-                          H�t itt vagy, te is? – sz�lt egy reszel�s, hideg hang az asztal v�g�b�l.

-                          Igen, Nagy�r! – v�laszolt leszegett fejjel a csukly�s.

-                           K�st�l!

-                          Eln�z�s�t k�rem, de ments�gemre legyen, hogy fontos inform�ci�val szolg�lhatok…

-                          Rem�lem, hogy t�nyleg fontos – felelt Voldemort, mik�zben balj�val az �l�ben �sszetekeredett k�gy� fej�t simogatta. Arca s�padt volt, szeme v�rv�r�sen, kegyetlens�get, �s gonoszs�got t�kr�zve csillogott. Ujjai hossz�ak, �s v�konyak voltak.

-                          Ugye, eml�kszik m�g r�, uras�god, amikor Bellatrix meg�lte Sirius Blacket? – kezdett bele kiss� zavartan a csukly�s.

-                          Hogyne eml�kezn�k r�! – felelt Voldemort, azt�n eresztett egy mosolyt a jobb oldal�n �l� fekete haj� n� fel�, aki viszonozta neki a gesztust. – Bella nagyon j� munk�t v�gzett, hogy kiirtotta azt az ideges�t� f�rget.

-                          H�t, azt az�rt nem mondan�m, hogy teljesen siker�lt kiirtania… - t�rdelte a kezeit a f�rfi.

-                          Ezt meg hogy �rted? – v�ltott kicsit szigor�bb hangnemre Voldemort.

-                          Csak annyit akartam, mondani, hogy biztos forr�sb�l tudom, hogy Sirius Black �letben van, �s hogy azt is, tudom, hogy hol van! – hadarta el egy leveg�vel.

-                          MICSODA?! – rik�csolta hiszt�rikus hangon Bellatrix. – Ez lehetetlen! A saj�t szememmel l�ttam, amikor elt�nt a f�gg�ny m�g�tt! Nem lehet, hogy m�g �letben van!

Ugyanebben a pillanatban t�bben is felpattantak az asztalt�l, �s �rtetlenked� hangzavar t�rt ki

-                          Csend legyen!– intette le �ket Voldemort. Ajka halv�ny vigyorra h�z�dott, majd miut�n szolg�i lecsillapodtak, ism�t visszafordult a csukly�shoz: - Azt mondod, tudod, hol van. Ker�tsd el�! �lve… – azzal intett, hogy t�vozhat.

-                          Igen, Nagy �r! – hajolt meg a f�rfi, azt�n kiviharzott a koszos helyis�gb�l.

-                          Teh�t m�gis van a hal�lb�l vissza�t – suttogta Voldemort szinte csak mag�nak. -, �s Black ismeri…

M�g d�lel�tt meg�rkeztek a Weasley h�zasp�r ut�dai, de Sirius nem �rt r� k�l�n�sebben foglalkozni vel�k, mert nagy buzgalommal v�logatott a csal�di k�nyvt�rban. Kiv�lasztotta azokat a k�nyveket, amelyek m�s sz�m�ra �rdekesek lehettek, de vigy�zott, nehogy a sz�lei t�l hamar �szrevegy�k a gy�jtem�ny e darabjainak elt�n�s�t. Ezut�n f�lvitte a kiszemelt p�ld�nyokat a szob�j�ba, majd egyenk�nt bek�t�tte, �s f�lc�mk�zte �ket. Nagyon rem�lte, hogy anyj��knak sosem fog felt�nni a dolog, mert abb�l biztosan hatalmas botr�ny lenne. Mindenesetre m�s aj�nd�kot nem tudott honnan beszerezni, mivel m�r h�napok �ta ki se mozdulhatott a lak�sb�l. Lelke m�ly�n tudta, hogy ez a kar�csony sokkal jobb lesz, mint az eddigiek.

-                          H�t te meg mit csin�lsz? – nevetett Remus, amikor megl�tta a hatalmas aj�nd�k-halommal a karj�n egyens�lyoz� kisfi�t.

Sirius v�laszolni akart, de csak egy f�radt ny�g�sre futotta az erej�b�l, miel�tt enyh�n sz�lva ledobta a csomagokat a feld�sz�tett feny�fa t�v�be. Megt�r�lte izzadt homlok�t, majd helyet foglalt Lupin mellett a kanap�n. A f�rfi �tkarolta Tapmancs v�ll�t, azt�n j�t�kosan �sszeborzolta a haj�t.

-                          Valami baj van? –k�rdezte, miut�n a kisfi� inger�lten ell�kte a kez�t.

-                          Nincs - v�laszolt a gyerek. – Csak elf�radtam.

-                          �rtem. Akkor ezek szerint m�r ki sem bontod ma az aj�nd�kokat? –mosolygott a f�rfi.

Sirius csak megvonta a v�ll�t, azt�n b�multa tov�bb maga el�tt a padl�t.

-                          Hi�nyoznak a sz�leid? – k�rdezte Holds�p, mert biztos volt benne, hogy nem csak a f�radts�gt�l volt �gy elken�dve a fi�.

Miut�n Tapmancs lassan b�lintott, Remus ism�t �t�lelte, azt�n egy m�lyet s�hajtott. Tudta, hogy v�szesen k�zeleg az a pillanat, amikor Siriusnak meg kell tudni az igazs�got, de rettenetesen f�lt, hogy ez �sszet�rn� �t. �ppen egy vigasztal�besz�den gondolkodott, amikor hirtelen kiny�lt az ajt�, �s bel�pett rajta k�t l�ny. Az egyiknek sz�p v�r�s haja volt, a m�siknak pedig barna �s bozontos.

-                          Sziasztok! – k�sz�nt r�juk Holds�p.

-                          J� napot! – v�laszoltak egyszerre. – Szia Sirius!

-                          Sziasztok! – emelte fel a fej�t a kisfi�. Hangja imm�r sokkal hat�rozottabban �s k�nnyedebben csengett.

A Ginny, �s Hermione mosolyogtak, azt�n sz�p lassan elvonultak az egyik sarokba besz�lgetni. Sirius m�g sok�ig b�multa �ket, �s ez felt�nt Remusnak is.

- M�r megint n�z�l? – k�rdezte mosolyogva a var�zsl�, amire Sirius gyorsan elford�totta a fej�t, �s pironkodva les�t�tte a szem�t.

- Nem baj az! – veregette meg a h�t�t. – Csak az a l�nyeg, hogy �sszel csin�ld!

Sirius egy laza mozdulattal megvonta a v�ll�t, azt�n f�lpattant, �s ny�jt�zott egyet.

-                          Azt hiszem, �hes vagyok – jelentette, miut�n megkordult a gyomra. – Mikor vacsizunk?

-                          Nemsok�ra – v�laszolt a var�zsl�, azt�n � is fel�llt. – Mi lenne, ha addig s�t�ln�nk egyet?

-                          S�t�lni? – k�rdezett vissza a kis Tapmancs hitetlenked� arcot v�gva. – �gy �rted, hogy kint az utc�n?

Remus mosolyogva b�lintott, a kisfi� pedig megh�kkenve meredt r�.

-                          Hogyhogy m�gis megengeditek? – csod�lkozott.

-                          Veled megyek �n is.

Sirius egy darabig csak t�togni tudott a d�bbenett�l, azut�n hirtelen elmosolyodott.

-                          �s mikor indulunk? – k�rdezte vid�man.

-                          Amint felvett�l egy kab�tot.

Nem sokkal k�s�bb m�r mind a ketten az utc�n s�t�ltak. Nem mentek t�ls�gosan messzire a h�zt�l, de Sirius �gy is nagyon �lvezte, hogy v�gre kimozdulhat. A hideg ugyan kicsit cs�pte az arc�t, de a hossz� lak�sban t�lt�tt id�szak ut�n, m�g ezt is kellemesnek �rezte. Amerre csak n�zett, mindenhol ki voltak vil�g�tva a h�zak, az utcai l�mp�k oszlop�n kar�csonyi d�szek �gtek. M�g nem ment le teljesen a nap, de a magas h�zak k�z�tt m�r igencsak s�t�t volt.

Lupin egy pillanatra sem vette le a szem�t Siriusr�l. Nem engedte, hogy t�l messzire elk�ric�ljon mell�le. T�ls�gosan f�ltette �t. �gy �rezte, belepusztul, ha a kisfi�nak valami baja lesz. Ahogy gondolataiba mer�lve k�vette �t, �szre sem vette, hogy a gyerek h�goly�-t�mad�st ind�t ellene. Csak akkor t�nt fel neki, amikor a hideg „bomba” az arc�ba csap�dott.

-                          Te kis… – nevetett, miut�n pr�szk�lve megr�zta a fej�t. Lehajolt, hogy � is gy�rjon egyet, amivel ler�hatja tartoz�s�t, de ekkor �rezte, hogy egy �jabb t�mad�s �rte, ami egyenesen a fenek�t tal�lta el.

M�rges arcot v�gva megfordult, �s elhaj�totta a frissen gy�rt h�goly�t. Sirius gyorsan lehajolt, �gy a „deton�ci�” a m�g�tte l�v� villanyoszlop l�b�t tal�lta el. A fi�cska ugyanazzal a mozdulattal, amellyel lehajolt, �sszekapart egy mar�k havat, �s Remushoz v�gta. Nem volt t�ls�gosan j�l kidolgozva, de a c�lnak �gy is megfelelt. A f�rfi nevetve porolta le a kab�tj�r�l a havat, azt�n elhaj�totta a m�sik kez�ben l�v� goly�t. Sirius ez�ttal nem volt el�g gyors, �gy a haja feh�r lett a h�t�l.

-                          Na j�, most m�r el�g lesz! – lihegett Holds�p, miut�n tapasztalta, hogy m�r mind a ketten csurom vizesek. – Ideje visszamenni, megsz�r�tkozni.

-                          Ilyen hamar? – nyafogott a kisfi�. – M�g csak most j�tt�nk ki!

-                          Meg fogsz f�zni! – fogta komolyra a sz�t Lupin. – Gyer�nk!

Azzal elindultak visszafel�. Sirius nem volt t�ls�gosan lelkes, de az�rt ment.

-                          M�skor is kij�het�nk – pr�b�lta engesztelni a kiss� durc�s fi�t a var�zsl�.

-                          Fel�lem – vonta meg a v�ll�t a kis Tapmancs, �s igyekezett min�l k�z�mb�sebb arcot v�gni. Remus csak megcs�v�lta a fej�t, mert j�l tudta, hogy mire megy ki a j�t�k: Sirius nem nagyon hagyta mag�t kiengesztelni. M�g ha ez meg is t�rt�nt, akkor se nagyon mutatta ki.

-                          Tapi, figyelj! – sz�lt Lupin, amikor meg�lltak a h�z ajtaja el�tt. – Nemsok� megint el kell mennem egy napra.  

-                          Tudom – v�gott k�zbe Black.

-                          Honnan? – vonta fel a szem�ld�k�t Holds�p.  El�sz�r arra gondolt, hogy Tonks, vagy valaki m�s m�r sz�lt Siriusnak, de a k�vetkez� pillanatban igencsak meglep�d�tt a kisfi� szavain.

-                          Tudom, hogy hova szokt�l elmenni – v�laszolt a gyerek. – M�r a m�sodik holdt�lte ut�n r�j�ttem, hogy v�rfarkas vagy. Vagyis, akkor m�g csak sejtettem. Honnan j�tt�l r�? – k�rdezte csod�lkozva.

-                          Nem fontos – vonta meg a v�ll�t a fi�, azt�n elmosolyodott.

Remus egy percig csak t�togott. Mag�n k�v�l volt a d�bbenett�l. M�s gyerek ilyenkor m�r r�g elmenek�lt volna, vagy r�usz�tott volna valakit, de Sirius egy sz�t sem sz�lt, �s ugyan �gy viselkedett vele, mint azel�tt. Amikor a Roxfortban j�ttek r� Jamesszel, akkor m�r 13 �vesek voltak, �s j�val �rettebbek, mint a fi�cska jelen pillanatban.

-                          Engem nem �rdekel k�l�n�sebben, hogy mi vagy – sz�lt komoly arccal Tapmancs. -, hiszen ezerszer norm�lisabb vagy velem, mint a sz�leim.

-                          Te… te… hihetetlen vagy! – suttogta a f�rfi kis sz�net ut�n, mik�zben megfogta a fi� v�ll�t.

Sirius elvigyorodott, azt�n egy hirtelen mozdulattal meg�lelte a f�rfit. Remus m�g az el�z� meglepet�s hat�sa alatt volt, ez�rt kiss� esetlen�l viszonozta az �lel�st, majd mikor Black elt�volodott t�le, mosolyogva megsimogatta a vizes haj�t.

-                          Most m�r t�nyleg menj�nk! – s�hajtott, azt�n kinyitotta az ajt�t, �s mind a ketten bementek.

A vacsora remek hangulatban telt. Sirius degeszre t�mte a has�t, Remus pedig gondolataiba mer�lve figyelte �t. El sem hitte, hogy a fi�cska ilyen k�nnyen megbar�tkozik a helyzettel, de mindenesetre boldogs�ggal t�lt�tte el a dolog. Eg�szen addig t�prengett, am�g Tonks meg nem fogta a kez�t.

- Na, milyen volt a s�ta? – k�rdezte mosolyogva a l�ny.

- Eg�sz kellemes. – v�laszolt Lupin.

- L�tod, mondtam �n, hogy nem kell agg�dni!

- Az�rt nem �rt az el�vigy�zatoss�g.

- Akkor majd legk�zelebb �n is veletek megyek.

- Gyere, ha gondolod!

Ek�zben Sirius teli sz�jjal igyekezett v�laszolni a neki feltett k�rd�sekre. Az ikrek faggatt�k, hogy hogyan tudja hasznos�tani a t�l�k kapott holmikat. V�g�l Mrs. Weasley sz�r�s pillant�sa hallgattatta el a fi�kat. Sirius mag�ban kuncogott, �s �r�lt, hogy v�gre nyugodtan folytathatja az ev�st. Kiv�telesen j� hangulat volt, nem pedig az a nyomott, ellens�ges, amit a fi� eddigi kar�csonyai alatt tapasztalt.

-                          Sirius tudja, hogy mi vagyok – n�zett feles�ge szem�be Lupin. – R�j�tt.

-                          T�nyleg? – t�totta el a sz�j�t Tonks. – Ahhoz k�pest el�g j�l elvan veled.

-                          Igen. – mosolygott a f�rfi. – Sirius m�r csak ilyen. Sosem tudod, mit v�rhatsz t�le.  

-                          Honnan tudta meg? - k�rdezte a l�ny.

-                          Azt nem tudom. – felelt elgondolkozva a f�rfi. – De az a l�nyeg, hogy nem f�l.

Mind a ketten elmosolyodtak, azt�n �k is bekapcsol�dtak a vid�m t�rsalg�sba.

            Mindenki remek�l �rezte mag�t. A Rend tagjai, a Weasley - gyerekek, Harry �s Hermione is mond ott voltak. Csak egyvalaki hi�nyzott…