Lassan v�get �rt az �sz, �s bek�sz�nt�tt a t�l. Nagy pelyhekben sz�ling�zott a h�, �s Sirius m�sra sem v�gyott jobban, mint egy kiad�s h�csat�ra a bar�taival. Kiss� furcs�llta, hogy James �s a t�bbiek m�g nem is adtak magukr�l �letjelet, de voltak m�s dolgok is, amik szemet sz�rtak neki.

Ah�nyszor a kez�be vette a Reggeli Prof�t�t, mindig ugyan az volt az �vsz�m, teh�t nem nyomtatt�k el. Ezt az inform�ci�t m�g Remusszal �s Tonksszal sem osztotta meg, mivel biztos volt benne, hogy mind a ketten �jabb hazugs�ggal v�laszoln�nak. Ennek ellen�re is nagyon szerette �ket, hiszen sokkal jobbak voltak hozz�, mint a sz�lei, de tudta hogy, ha az � �rdek�ben teszik is, de hazudnak.

 A sok besz�lget�s, amit a feln�ttek folytattak, �s az a sok megv�laszolatlan k�rd�s gyan�t �bresztett benne. Biztos volt benne, hogy valami nagyon nagy dolgok mozgol�dnak a felsz�n alatt, �s �t ebbe a dologba semmik�ppen sem akarj�k belevonni. Csak h�t az itt a b�kken�, hogy Sirius Blacket nem lehet kihagyni mindenf�le izgalmas kalandb�l, csak egy olyan apr�s�g miatt, hogy vesz�ly. Emiatt a kisfi� �gy gondolta, ideje belekezdeni egy inform�ci�szerz� hadj�ratba...

A m�sik l�nyeges dolog, ami nem hagyta nyugodni a fant�zi�j�t, az Lupin volt. Felt�nt neki, hogy mindig telihold el�tt, �s ut�n olyan beteges. �s persze akkor kell elmennie is. A k�rdezget�s ezen a t�ren sem kecsegtetett t�l sok eredm�nnyel, de az�rt egy pr�b�t meg�rt. A m�sodik legel�rhet�bb inform�ci�forr�s a csal�di k�nyvt�r volt, ahol a szok�sos, unalmas sz�pirodalmi m�veken k�v�l, rengeteg sz�t�r, lexikon, �s egy�b ismeretterjeszt� k�nyvet t�roltak.

A kis Tapmancs n�mi keresg�l�s, �s egyeztet�s ut�n arra a k�vetkeztet�sre jutott, hogy az � dr�ga, szeretett Remus Lupinja nem m�s, mint egy val�di v�rfarkas. El�sz�r kiss� elrettentette ez a gondolat, de ahogy belegondolt, hogy a f�rfi mindig is kedves �s t�relmes volt vele, r�j�tt, hogy az lesz a legjobb megold�s, ha hallgat a dologr�l.

A kar�csony k�zeledt�vel felbolydult az eg�sz h�z. A Black csal�d koszos, poros, komor hangulat�, sz�rke h�za, egy szempillant�s alatt vid�m csal�di f�szekk� v�ltozott. A Weasley h�zasp�r �gy d�nt�tt, hogy az �nnepeket a Rend f�hadisz�ll�s�n t�ltik, �s ide v�rj�k a gyerekeiket is. Sirius nagyon boldog volt, hogy viszont l�thatja Fredet �s George-ot. �k voltak az egyetlen fiatalkor� bar�tai, de �ket is akkor l�tta utolj�ra, amikor megaj�nd�kozt�k azzal a rengeteg mindennel.

A Rend tagjai s�r�bben jelentek meg a h�zban, �s most, a kar�csony k�zeledt�vel, valahogy �k is jobb hangulatban voltak. A holdt�lte pont a k�t �nnep k�z� esett, ez�rt Remus, ha betegesen is, de �lvezte a k�sz�l�d�st. Kiss� furcs�llotta, hogy a kis Sirius annyi id�t t�lt a k�nyvt�rban, de nem zavartatta mag�t emiatt.

            M�r csak egy nap volt h�tra kar�csonyig, �s Siriusnak egyre jobban hi�nyzott a csal�dja. Igaz, hogy sosem �rezhette azt a szeretetet, amit m�s gyerek term�szetesnek vett, de m�giscsak a csal�dja volt. M�r nem is merte megk�rdezni, hogy tud-e valaki valamit r�luk, mert biztos volt benne, hogy nem kapja meg a v�laszt.

            Az eg�sz d�lut�nt a szob�j�ban t�lt�tte. Kiss� unatkozott egyed�l, ez�rt �gy d�nt�tt, hogy megkeresi Remust. Ahogy kil�pett a folyos�ra, minden�tt fagy�ngy, m�h�, �s egy�b kar�csonyi d�szek fogadt�k. Vid�man szaladt le a l�pcs�n eg�szen a f�ldszintig, ahol azt�n le kellett lass�tania, nehogy felzavarja anyja portr�j�t, amely a legkisebb zajra is k�pes fel�bredni, �s �ktelen l�rm�t csapni az ord�toz�s�val. Halkan ellopakodott a konyh�ig, azt�n az ajt�hoz �rve megtorpant.  

            Ismeretlen hangok �t�tt�k meg a f�l�t. Eddig azt hitte, hogy m�r mindenkit ismer, aki ebben a h�zban van, de �gy l�tszik t�vedett. Ijedten rezzent �ssze, amikor �rezte, hogy valami a l�b�hoz �r. Len�zett, �s egy nagy, k�v�r, karikal�b� macska pislogott vissza r�. Sirius lehajolt, hogy megsimogassa, �s ekkor az �llat hangos dorombol�ssal, �s ny�vog�ssal hozz�d�rg�l�z�tt.

-                          Menj innen! – suttogta m�rgesen, mert att�l f�lt, hogy az idegenek meghallj�k a ny�vog�st.

A macska erre s�rt�d�tt pof�t v�gott, �s v�r�s fark�t z�szl�k�nt lengetve, otthagyta a kisfi�t.

 Egy ideig hallgat�zott, de elfojtott, suttog� hangokon k�v�l nem sok minden jutott el hozz�. Lazas�got er�ltetve mag�ra, v�llat vont, azt�n, lesz, ami lesz, benyitott…

Am�g Mrs. Weasley valami kar�csonyi s�ti elk�sz�t�s�vel foglalkozott, addig Remus az asztaln�l �lt, �s gondolataiba mer�lve te�t sz�rcs�lgetett. Rettenetesen sajn�lta a kis Tapmancsot, amiatt, hogy ism�t hazudnia kell neki, hiszen biztos volt benne, hogy a kisfi� �jb�l k�rdezgetni fog a csal�dja fel�l. De � most nem mondhatja meg neki az igazs�got. Most nem. Kar�csony van, �s azt akarta, ha Sirius v�gre boldog legyen, �s megtapasztalhassa, mi is a kar�csony l�nyege, ami a Black csal�dn�l csak magamutogat�sr�l, �s m�sokkal val� ellens�gesked�sr�l sz�lt.

            Kopogtattak az ajt�n. Remus ijedt�ben visszak�pte a te�t a b�gr�be. Idegesen az asszony fel� sand�tott, aki �rtetlenkedve b�mult vissza r�..

-                          Majd �n megn�zem! – aj�nlkozott fel Mrs. Weasley, amikor l�tta, hogy Remus milyen nehezen t�p�szkodik fel a sz�kb�l. M�r csak n�h�ny nap volt h�rta teliholdig, ez�rt nagyon le volt gyeng�lve.

-                          Rendben van! – s�hajtott a f�rfi, azt�n visszaereszkedett a sz�kbe.

Addig az asszony gyorsan kisietett a helyis�gb�l, �s alig egy perc m�lva visszat�rt, sark�ban h�rom fiatallal. Az egyik�k, egy magas, v�r�s haj� gyerek volt, a Weasley h�zasp�r legfiatalabb fia: Ron . A m�sik, egy bozontos, barna haj� l�ny, Hermione Granger, a harmadik pedig egy v�kony, k�cos, fekete haj�, szem�veges fi�, homlok�n egy vill�m alak� sebhellyel: Harry Potter. Mind a h�rman nagyon f�radtnak �s megviseltnek l�tszottak. Aki r�juk n�zett, l�thatta, hogy fiatal koruk ellen�re, mennyi s�lyos teher nehezedik a v�llukra.

- J� napot Lupin professzor! – k�sz�ntek egyszerre, amikor megl�tt�k az asztal mellett gubbaszt� f�rfit.

- Sziasztok! – er�ltetett mag�ra mosolyt Remus. – �r�l�k, hogy itt vagytok!

- Hozzak nektek valamit? – k�rdezte vid�man Molly. – Csin�ltam levest. K�rtek?

- Nagyon sz�pen megk�sz�nn�nk, Mrs. Weasley! – b�logatott Hermione.

Ekkor kiny�lt az ajt�, �s betoppant rajta a mosolyg�s arc� Arthur Weasley. Amikor megl�tta a h�rom gyereket, sz�lesre t�rta a karj�t, �s ny�jasan k�sz�nt�tte �ket. Remus test�t �jra �tj�rta a f�jdalom. �sszeszor�totta a fog�t, �s minden erej�vel azon volt, nehogy �sszeessen. M�r nem is tudott odafigyelni a besz�lget�sre.

            Mikor kiss� enyh�ltek a k�njai, esz�be jutott Sirius. Idegesen az ajk�ba harapott, hiszen b�rmelyik pillanatban betoppanhat, �s Harry�k semmit sem tudnak r�la. Megk�sz�r�lte a tork�t, hogy mag�ra terelje Mr. Weasley figyelm�t.

-                          Arthur! Besz�ln�nk kell r�la nekik! – suttogta alig hallhat�an.

-                          Persze, igazad van! – v�laszolt az id�sebb f�rfi pillanatnyi gondolkoz�s ut�n, majd a fiatalokhoz fordult. – Azt hiszem… Azt hiszem, jobb lesz. ha sz�lok, miel�tt m�g magatok tapasztalj�tok…

-                          Tess�k? – k�rdezte tele sz�jjal Ron.

Mind a h�rman elcsendesedtek, �s n�m�n, komoly arccal meredtek a f�rfire.

-                          Sz�val, az van, hogy… H�t hol is kezdjem? – t�n�d�tt hangosan Mr. Weasley.

-                          Figyeljetek! Sirius visszaj�tt! – hadarta t�relmetlen�l Remus, mert m�r nem akarta tov�bb h�zni az id�t, hisz �gy is szerencs�j�k volt, hogy a kisfi� m�g nem j�tt le.

-                          Micsoda? – pattant f�l Harry. – Hol van most? Besz�lni akarok vele!

-                          Gondolom, a szob�j�ban, de V�RJATOK! – csattant f�l Holds�p, amikor a h�rom gyerek fel�llt az asztalt�l, �s elindult az ajt� fel�. Egy pillanatra mozdulatlann� dermedtek, azt�n k�rd� tekintettel a f�rfi fel� fordultak.

-                          L�tni akarom! – ki�ltott vissza Harry. – Sz�ks�g�nk van r�!

-                          Azt hiszem, Sirius nem lehet a seg�ts�getekre! – cs�v�lta a fej�t szomork�san Mrs. Weasley.

-                          Hogyhogy nem? – k�rdezte idegesen Hermione. – Mi baja van Siriusnak?

-                          Gyertek vissza, �s mindent elmondok, amit tudok! – folytatta inger�lten Lupin, azt�n amikor a h�rom j� bar�t megtette, amit k�rt folytatta: - Nem tudjuk, hogyan ker�lt vissza, �s azt sem, hogy mi�rt. Egyszer csak itt volt, de nagyon megv�ltozott. Legal�bbis ahhoz k�pest, amilyen volt.

-                          De m�gis mi ez az eg�sz? – csapott az asztalra Harry. – Besz�lni akarok Siriusszal!

-                          Csendesen! – intette le Holds�p. – Azt hiszem, nemsok�ra besz�lhetsz is vele, de el�tte tudnod kell bizonyos dolgokat.

-                          M�gis miket? – halk�totta le a hangj�t a szem�veges fi�. – Ny�gje m�r ki v�gre!

-                          H�t j�, r�vid leszek, de k�rlek, ne csin�ljatok semmif�le ostobas�got! Sirius most mind�ssze tizenegy �ves, �s nem eml�kszik semmire. � m�g mindig abban a vil�gban �l, amikor mi voltunk els�s�k.

-                          De h�t m�gis hogyan? – k�rdezte csod�lkozva Hermione.

-                          Nem tudjuk – felelt szomor�an Lupin.

-                          De ha � visszaj�tt, visszaj�het m�s is! – lelkendezett Harry. – Ha Sirius visszaeml�kezne, hogy mi t�rt�nt vele, akkor a seg�ts�g�vel vissza tudn�nk hozni Dumbledore-t… vagy a sz�leimet…

-                          M�gis hogyan besz�lj�nk vele? – r�zta a fej�t Holds�p. – Hogy akarod elmagyar�zni egy tizenegy �ves gyereknek, aki r�ad�sul Sirius, hogy � m�r halott, de visszat�rt. Szerinted hogyan fogja fogadni, hogy a csal�dja, �s a legjobb bar�tja meghalt, �s hogy ennyi minden elveszett az �let�b�l? Szerintetek mit fog sz�lni, ha megtudja, hogy a f�l �let�t teljesen �rtatlanul Azkabanban t�lt�tte? Szerintetek mi lesz vele, ha ezt megtudja?

A h�rom fiatal elgondolkozva meredt maga el�. Remus j�l l�tta, hogy Harrynek idegess�g�ben remeg a keze.

- Tal�n �gy lesz a legjobb – folytatta Lupin kis id� m�lva. - , hiszen visszakaphatja az elvesztett �veket…

- De professzor �r! – v�gott k�zbe agg�d� arccal Hermione. – Hogyan akar ennyi mindent titokban tartani el�tte, f�leg most?

- Nem tudom! – v�laszolt kiss� inger�lten a f�rfi. – Nem tudom…

Ekkor kiny�lt az ajt�, �s bel�pett rajta egy megszeppent, fekete haj� fi�cska.

-                          �h, Sirius! J� hogy itt vagy! – sz�lt vid�man Mr. Weasley. – Bemutatom neked, Harryt, Ront, �s Hermion�t.

-                          Sziasztok! – k�sz�nt sz�gyenl�sen a kisfi�.

A h�rom j� bar�t halkan viszonozta az �dv�zl�st, azt�n zavart f�szkel�d�sbe kezdtek. Sirius nem sz�lt semmit, csak le�lt a Lupin melletti sz�kre, azt�n les�t�tte a szem�t.

Nem tudta, hogy mi�rt hozza zavarba ennyire a h�rom fiatal jelenl�te. V�g�l egy hang z�kkentette ki a gondolataib�l.

-                          Nagyon �r�l�nk, hogy itt vagy! – sz�lt Hermione.

Sirius felkapta a fej�t, �s egyenesen r�meredt a l�nyra, aki erre f�lig pirult. Nem volt benne teljesen biztos, de �gy t�nt neki, mintha a l�ny szemeiben k�nnyek csillogtak volna.

-                          �n is �r�l�k! – v�laszolt illedelmesen a kisfi�, azt�n v�gign�zett az idegeneken. A l�nyban, �s a v�r�s haj� fi�ban nem l�tott semmi k�l�n�set, de a m�sik fi� valahogy nagyon ismer�s volt neki. Ahogy kicsit tov�bb szeml�lte, r� is j�tt, hogy mi�rt: majdnem teljesen olyan volt, mintha James Pottert l�tn� id�sebb kiad�sban.

-                          Mi a vezet�kneve a bagolynak? – fordult oda Lupinhoz.

-                          Bagolynak? – k�rdezett vissza �rtetlen�l a f�rfi, azt�n amikor a kis Tapmancs Harry fel� b�k�tt elnevette mag�t. Hermione �s Ron pedig a sz�juk el� emelt�k a kez�ket, �s halkan kuncogtak.

-                          Ne legy�l tiszteletlen! – pr�b�lta fegyelmezni a fi�csk�t Remus, de � is alig tudta visszatartani a tov�bbi nevet�st.

Harry elmosolyodott, azt�n egy perc t�preng�s ut�n megsz�lalt:

-                          Harry Potter a nevem, nem pedig bagoly!

Ezen mindannyian j�t nevettek, kiv�ve Siriust, aki d�bbenet�ben elt�totta a sz�j�t.

-                          James nem is mondta, hogy van b�tyja! – mondta csod�lkozva.

-                          Tess�k? – k�rdezett vissza Harry.

-                          Te James b�tyja vagy, nem?

Harry zavartan pislogott k�rbe az jelenl�v�k�n, azt�n, amikor l�tta, hogy Remus megr�zza a fej�t �gy sz�lt:

-                          Nem, �n nem a b�tyja vagyok, csak egy t�voli rokona.

-                          �rtem. – felelt kiss� szomor�an a fi�cska. – Csak az�rt gondoltam, mert annyira hasonl�tasz r�. Nem tudsz r�la valamit? Olyan r�gen tal�lkoztam m�r vele, �s m�g csak levelet sem kaptam t�le.

-                          Sajnos �n is m�r nagyon r�gen tal�lkoztam vele – mondta Harry, mert ez volt a leg�rtelmesebb v�lasz, ami az esz�be jutott.

-                          K�r – hajtotta le a fej�t szomor�an Sirius. – Pedig m�r nagyon hi�nyzik. � is meg Remus is. �s m�g Peter is.

Harry az utols� n�v hallat�n kiss� �sszer�ndult, de tov�bbra is mosolygott.

-                          Nagyon rem�lem, hogy itt maradtok az �nnepek alatt! – j�tt oda mosolyogva Molly.

-                          H�t persze anya, hiszen ez�rt j�tt�nk! – v�laszolt neki Ron.

-                          Akkor rendben van! – mosolygott tov�bb az asszony, mik�zben � is helyet foglalt.

Sirius �rezte, hogy er�t vesz rajta az �lmoss�g. Megpr�b�lta visszatartani az �s�t�s�t, de nem siker�lt neki. Sajnos Holds�p is pont abban a pillanatban fordult fel�.

-                          Nem k�ne neked m�r aludnod? – k�rdezte t�relmesen a f�rfi.

-                          Nem – hangzott az egyszer�, t�m�r, mindent mag�ba foglal� v�lasz.

-                          Pedig j� lenne, ha menn�l! – folytatta Remus.

-                          De �n nem akarok m�g aludni! – ellenkezett a kisfi�. – Hagy maradjak m�g egy kicsit!

-                           Sz� sem lehet r�la! – v�gott k�zbe Mrs. Weasley, miut�n vetett egy pillant�st a falon l�g� v�n �r�ra. – M�r f�l t�z elm�lt, �gyhogy neked m�r �gyban a helyed!

-                          De �n nem vagyok m�r �vod�s! – durc�skodott Black.

-                          Att�l m�g nyugodtan lefek�dhetsz id�ben! – v�gott vissza Holds�p. – K�l�nben is, Tonks is m�r alszik!

Sirius m�g akart mondani valamit, de ink�bb mag�ban tartotta. K�rben�zett a fel�je fordul� arcokon, azt�n v�g�l belegyezett.

- J�l van, megyek! – sz�lt lemond�an, azt�n, ha kiss� neh�zk�sen is, de elhagyta a konyh�t.