Eg�sz nap zuhogott az es�. Remus m�r kor�n reggel elment, Sirius pedig a nap nagy r�sz�t a szob�j�ban gubbasztva t�lt�tte. Rettenetesen unatkozott, de viszont kedve sem volt semmihez. Csak �lt az �gy�n, �s b�mult ki az ablakon. M�g csak nem is tanult. Tudta, hogy Lupin ennek nem fog t�lzottan �r�lni, de azt is tudta, hogy ha ennyire nincs kedve hozz�, akkor ak�rmennyire er�lteti is, semmi nem marad meg a fej�ben.

 Rajta k�v�l csak Tonks volt a h�zban, � viszont nem �rt r� a kis Tapmanccsal foglalkozni, mert r� h�rult a munka, ami r�gen Sirius� volt. Most neki kellett tov�bb�tania az �zeneteket, amit a Rend tagjai k�ldtek egym�snak. Szinte ki se mozdult a konyh�b�l, ami ilyenkor Sirius sz�m�ra tiltott z�n�nak sz�m�tott.

A kisfi�t persze nem hagyta nyugodni a dolog, �s azt sem �rtette, mi�rt van az, hogy a feln�ttek bizonyos id�nk�nt �sszegy�lnek besz�lgetni, �s akkor �t sosem engedik oda. M�r t�bbsz�r is megpr�b�lt ut�na j�rni. Mivel a k�rdezget�ssel nem jutott sokra, titokban odaosont az ajt�hoz, �s hallgat�zott. Ekkor viszont r� kellett j�nnie, hogy a szob�t k�l�nb�z� var�zslatokkal v�dt�k le, hogy semmilyen inform�ci� ne ker�lhessen napvil�gra.

M�r s�t�tedett, amikor valaki kopogott az ajt�n.

-                          Szabad! – sz�lt b�natos hangon Sirius.

-                          Szia! – k�sz�nt Tonks, amint bel�pett a szob�ba. – Ne haragudj, hogy nem tudtam veled lenni, de tudod, annyi dolgom volt ma, �s…

-                          Tudom – v�gott k�zbe a kisfi�, mik�zben a l�ny fel� fordult.

-                          Nagyon unatkozol? – tette a fi� v�ll�ra a kez�t Tonks.

Sirius lassan b�lintott.

-                          Ha visszaj�n Remus, megpr�b�lok besz�lni a t�bbiekkel, hogy kivihess�nk egy kicsit a h�zb�l – folytatta vid�man a n�.

-                          T�nyleg? – �l�nk�lt fel Sirius. – Komolyan elvinn�tek?

-                          Igen – b�logatott Tonks. – R�m is r�m f�rne most egy kis kiruccan�s!

-                          Az t�k j�! – lelkendezett a kis Tapmancs, azt�n elkomorodva �sszer�ncolta a homlok�t. – De Remus azt mondta, hogy nem mehetek sehova, mert t�l vesz�lyes… �gyse fognak elengedni.

-                          Majd m�g megl�tjuk! – kacsintott Tonks, azt�n f�l�llt, �s elindult az ajt� fel�. – Nem j�ssz le? – k�rdezte visszafordulva.

-                          De! – rikkantotta a fi�cska azt�n f�lpattant az �gyr�l, �s m�r szaladt is.

Mind a ketten az asztaln�l �ltek, �s rajzoltak. Tonks mindig is szeretett rajzolni, �s t�bben is elismert�k, hogy tehets�ges benne. Azt viszont soha nem tudta, hogy Sirius is k�pes ennyi id�sen �gy b�nni a ceruz�val. N�gy �llatot k�sz�tett. Az egyik egy apr� patk�ny, a m�sik egy kecses szarvas, a harmadik egy farkas, a negyedik pedig egy nagy fekete kutya volt. Mindegyiket sz�pen �rny�kolta, rendesen kidolgozta, �s az ar�nyaik is teljesen megfelel�ek voltak. Tonks legnagyobb elk�ped�s�re, a rajz olyan hat�st keltett, mintha az �llatok val�s�gos �l�l�nyek lenn�nek.

-                          Nagyon sz�pen rajzolsz! – jegyezte meg Tonks.

-                          K�szi! – v�laszolt a kis Tapmancs, aki eddig nyelv�t kiss� kidugva alkotott. – Nem valami nagy cucc! Anyu�nak sosem tetszik.

-                          De h�t mi�rt nem? – k�rdezte kiss� elcsod�lkozva a n�. – hiszen ez nagyon sz�p!

-                          J�, de �k nem szeretik, ha ceruz�val rajzolok – felelt lemond�an a kisfi�. - Azt akarj�k, hogy fessek. Ami�ta a rajztan�r azt mondta, hogy van hozz� tehets�gem, az�ta fest�m�v�szt akarnak bel�lem csin�lni. Pedig sima grafit-ceruz�val sokkal jobban szeretek rajzolni. Azzal t�k j�l lehet �rny�kolni, meg minden…

-                          �rtelek. �n is jobban szeretem a grafitot! – mosolygott Tonks, azt�n fel�llt az asztalt�l, hogy kiny�jt�zhasson. – Anyud�k meg nem tudj�k, mit vesz�tenek, ha nem hagynak �gy rajzolni, ahogy te szeretn�l. – kacsintott. – De am�g itt vagy, �gy rajzolhatsz, ahogy neked tetszik!

-                          Bezzeg Regulus! – folytatta keser�en Tapmancs, oda sem figyelve a n�re. – Amit � csin�l az mindig j�! Pedig m�g csak egy egyenes vonalat sem tud h�zni!

-                          Ne foglalkozz vel�k! – veregette meg a h�t�t a l�ny. – Az a l�nyeg, hogy te szeresd, amit csin�lsz.

Sirius s�hajtott egyet, azt�n lerakta a ceruz�t �s karba tette a kez�t. Kezdett �lmos lenni, de m�g nem akart elaludni. Nagy nehezen elfojtott egy �s�t�st, azt�n � is fel�llt.

-                          Annyira hasonl�tasz az unokan�v�remre, Andromed�ra! – sz�lt, mik�zben odas�t�lt a konyhaszekr�nyhez, hogy poharakat vehessen el�. – K�rsz inni?

-                          Nem, k�sz�n�m! – felelt Tonks. – Komolyan hasonl�tok r�?

-                          Aha! – mondta a kisfi�, mik�zben kinyitotta a h�t� ajtaj�t, �s egy kis kotor�sz�s ut�n el�vett egy �veg k�l�t.

-                          Na azt m�r nem! – nevetett a l�ny, azt�n odasietett, �s kikapta a fi� kez�b�l az italt. – este nem iszol k�l�t!

-                          Ne csin�ld m�r! – nyavalygott Tapmancs. – Add vissza!

-                          Nem fogsz tudni aludni! – r�zta a fej�t a n�. – Hidd el nekem, hogy nagyon rossz �rz�s. �n m�r j�rtam �gy, hogy ilyet ittam, �s eg�sz �jjel csak forgol�dtam az �gyamban.

-                          H�t j�! – egyezett bele v�g�l a kisfi�, de l�tszott az arc�n, hogy valami m�g nyomja a b�gy�t.

-                          Nincs m�s �d�t� a h�t�ben? – k�rdezte Tonks.

-                          Nincs –r�zta a fej�t Tapmancs. – Csak k�la van. Ez�rt akartam azt inni.

Tonks �sszer�ncolta a homlok�t, azt�n egyszerre csak felvidult.

-                          De viszont van j�gkocka! – sz�lt mosolyogva. – Ha gondolod, csin�lunk limon�d�t, �s leh�tj�k.

-                          Mi az a limon�d�? – k�rdezte �rtetlenkedve Tapmancs.

-                          V�rj csak, mindj�rt csin�lok neked! – mondta a l�ny, azt�n t�n�dve k�r�ln�zett a konyh�ban. – Add csak ide a poharadat!

Amikor a kisfi� megtette, amit k�rt, a csap al� tartotta az ed�nyt.

 Sirius �rdekl�dve figyelte, ahogy Tonks az itallal �gyk�dik, azt�n amikor elk�sz�lt, le�ltek az asztalhoz is a kisfi� belek�stolt.

-                          Nem �zlik? – k�rdezte a l�ny, amikor l�tta, hogy Sirius arca undorod� grimaszba torzul.

-                          Ez nagyon savany�! – felelt a gyerek, mik�zben eltolta mag�t�l a megmaradt limon�d�t.

-                          Jaj! Elfelejtettem cukrot tenni bele! – csapott a homlok�ra Tonks, azt�n f�lpattant, �s odavitte az asztalhoz a cukortart�t.

-                          Ne haragudj! – felelte nevet�s hangon, �s k�zben bele�nt�tt egy kev�s cukrot a fi� pohar�ba.

-                          K�szi! – nevetett Sirius, azt�n elvette a poharat, �s a kiskan�llal, amit Tonks a kez�be nyomott, megkevergette az italt.

-                          Na, milyen? – k�rdezte a l�ny, amikor a kis Tapmancs �jra megk�stolta.

-                          Ez eg�sz finom! – felelt a fi�, azt�n egy hajt�sra megitta az eg�szet.

-                          Most m�r ideje lenne lefek�dn�d! – sz�lt l�gy hangon a n�, mik�zben r�tette kez�t a kisfi� v�ll�ra.

-                          J�l van egyezett bele n�mi t�n�d�s ut�n Black, azt�n f�l�llt az asztalt�l, �s felment a szob�j�ba, hogy �sszek�sz�l�dj�n.

Sirius egyszer csak felriadt. Nem tudta mi �t�tt bel�. Kapkodva szedte a leveg�t, mint aki megijedt, de nem tudott visszaeml�kezni, hogy mi t�rt�nt. Oldalra pillantott, �s egy darabig n�zte a mellette b�k�sen szuny�k�l� fiatal n�t. Megvakarta a feje b�bj�t, azt�n �s�tva kin�zett az ablakon. M�r elmentek a viharfelh�k, �gy akad�ly n�lk�l vil�g�thatott az �gen a telihold. Minden nyugodt volt �s csendes. Sirius megnyugodva visszad�lt az �gyra, de szinte abban a pillanatban f�l is pattant. Valahonnan t�volr�l vony�t�s hangja has�tott a leveg�be. �jra kin�zett az ablakon, �s egy pillanatra el�llt a sz�vver�se is. Telihold van. �s ez a vony�t�s… Lehet, hogy a k�zelben van egy igazi v�rfarkas? De az is lehet, hogy csak a kuty�kat hallotta.

            Megint visszafek�dt, de ez�ttal kiss� k�zelebb h�z�dott Tonkshoz. M�r-m�r visszaaludt, amikor egy, az eddigin�l sokkal hangosabb �v�lt�s hallatszott. Megint f�lpattant, �s elkezdte r�zogatni a l�ny v�ll�t.

-                          Tonks! �bredj m�r fel! Itt egy v�rfarkas! – kiab�lta r�m�lten.

-                          Nincs itt semmif�le v�rfarkas! – morgott Tonks, azt�n finoman megsimogatta Sirius arc�t. – Biztosan csak rosszat �lmodt�l.

-                          Nem �lmodtam, hallottam, hogy �v�lt! – fojtatta a fi� k�ts�gbeesetten.

A l�ny m�r nyitotta a sz�j�t, de ekkor megint hallatszott az �v�lt�s. Ez�ttal sokkal keservesebben.

- Hallod te is? – k�rdezte a kis Tapmancs.

Tonks az ajk�ba harapott, �s er�sen gondolkozott, hogy kital�ljon valami magyar�zatot.

-                          Ezek csak a kuty�k. Ugatj�k a holdat! – felelte nyugodtnak sz�nt hangon.

-                          De ez nem olyan! – nyafogott a kisfi�. – Ez egy v�rfarkas!

-                          Dehogy v�rfarkas! – mosolygott b�tor�t�an a l�ny. – Vagy tal�n f�lsz, hogy a fenekedbe harap? – k�rdezte vigyorogva, azt�n belecs�pett a fi� h�ts�j�ba.

Sirius erre �sszer�ndult, azt�n nevetve r�vetette mag�t Tonksra, hogy viszonz�sul megcsiklandozza.

-                          Na, most m�r nyugodj meg! – nevetett a l�ny, azt�n mag�hoz �lelte Siriust. – Nincs itt semmif�le v�rfarkas!

Remus iszonyatos f�jdalommal t�rt mag�hoz. Mindene �ssze volt karmolva �s harapd�lva. M�r teljesen megszokta, hogy Piton b�jital�t�l elm�lnak bizonyos kellemetlens�gei, de mi�ta a volt mardek�rosr�l kider�lt, hogy �rul�, m�r nem volt senki, aki elk�sz�tette volna a l�tty�t. Ny�gve felt�p�szkodott, azt�n mag�ra kapta a ruh�j�t. �vatosan kinyitotta a szoba ajtaj�t, majd k�r�ln�zett, hogy nincs-e Sirius a k�zelben. Szerencs�re a kisfi� m�g az igazak �lm�t aludta, az�rt a f�rfi akad�ly n�lk�l eljuthatott a f�rd�szob�ig.

            F�radtan r�t�maszkodott a mosd�kagyl�ba �s belen�zett a t�k�rbe. Arca csupa v�r �s karmol�s-nyom volt, szemei alatt s�t�t karik�k �ktelenkedtek, haja k�cosan meredezett minden ir�nyba �s a b�re betegesen feh�r volt. Nagy f�jdalom �r�n odat�ntorgott a k�dhoz, hogy engedjen mag�nak egy kev�s vizet, amiben megf�r�dhet, azt�n s�hajtva leroskadt a k�d sz�l�re.

            Ekkor kopogtattak az ajt�n. Remus egy pillanatra �sszerezzent, �s arra gondolt, hogy Sirius fog betoppanni, de nagy szerencs�j�re csak Tonks volt az. A n� nyomott egy cs�kot az arc�ra, azt�n el�vett a zseb�b�l egy rak�s ken�cs�t, hogy bekenhesse vele a f�rfi sebeit.

Remus levetk�z�tt, azt�n Tonks seg�ts�g�vel bele�lt a k�dba, �s lemosta mag�r�l a sok v�rt.  Miut�n v�gzett, a l�ny bekenegette a sebeit, seg�tett neki f�l�lt�zni, azt�n mind a ketten lementek a konyh�ba.

-                          Ez micsoda? – k�rdezte a f�rfi, maga el� h�zva Tapmancs rajz�t, amit tegnap este az asztalon felejtett.

-                          Sirius rajzolta – v�laszolt a l�ny, mik�zben a t�zhelyn�l a k�v�f�z�ssel bajl�dott.

Remus mag�ban h�mm�gve n�zegette a kisfi� m�v�t. Azon gondolkozott, hogy vajon puszta v�letlen-e, hogy pont ezt a n�gy �llatot rajzolta le, vagy esetleg tudat alatt kezdenek vissza sz�ling�zni az eml�kei.

-                          Te mit gondolsz err�l, Dora? – k�rdezte a l�nyt�l.

-                          Tess�k? –k�rdezett vissza amaz.

-                          Ezt n�zd meg! – tartotta fel a pap�rt Lupin.

-                          Tudom, nagyon sz�pen rajzol! – mosolygott Tonks.

-                          Igen, de �n most nem arr�l besz�lek – r�zta a fej�t a f�rfi. – N�zd csak, miket rajzolt.

Tonks ekkor k�zelebb l�pett, hogy jobban l�ssa.

–        Ez egy kutya, egy farkas, egy szarvas meg egy patk�ny. Gondolom… - mondta vid�man.

–        Pontosan – r�ncolta a homlok�t Remus. – Nem tudod, hogy mi�rt pont ezt a n�gy �llatot rajzolta le?

Tonks elt�totta a sz�j�t, amikor v�gre � is r�j�tt, mi�rt furcsa ez a k�p.

-                          Szerinted tud valamit? – k�rdezte rekedt hangon.

-                          Nem tudom – v�laszolt komoran Holds�p, azt�n h�trad�lt a sz�ken.

-                          Sziasztok! – k�sz�nt r�juk egy vid�m hang az ajt�b�l.

-                          Ilyen kor�n �bren vagy, Sirius? – mosolygott Tonks.

-                          Csak mentem v�c�re, amikor hallottam, hogy besz�lgettek, �s gondoltam ben�zek! – vigyorgott a fi�cska, azt�n r�n�zett Lupinra, �s kiss� ijedt arcot v�gott.

-                          Egy kis �sszet�z�sbe keveredtem n�h�ny fiatallal! – sz�lt szel�den mosolyogva Lupin, mintha kital�lta volna a kisfi� gondolatait. - De nincsen semmi baj.

-                          Akkor j�! – v�laszolt Sirius, de m�g mindig furcs�n m�regette a f�rfit.

Lass� l�ptekkel elindult az asztal fel�, majd mikor oda�rt, helyet foglalt a Remus melletti sz�ken.

-                          Nem vagy �hes? – k�rdezte Tonks.

-                          Dehogynem! – rikkantotta vid�man a fi�.

-                          Akkor mindj�rt csin�lok pir�t�st! – mosolygott a l�ny, azzal neki is �llt a munk�nak.