M�snap reggelre meg is �rkeztek a tank�nyvek, �s Sirius nekil�thatott a tanul�snak. Remus legink�bb az �nv�delmi var�zslatokat r�szes�tette el�nyben. Persze azt is figyelemben tartotta, hogy Tapmancs nem az a sok�ig egyhelyben �l� t�pus. R�ad�sul mindenkinek kell id�nk�nt egy kis sz�net.

      Ez�rt tal�lt�k ki azt, hogy a d�lel�tt a tanul�s�, d�lut�n pedig a fi� azt csin�lhat, amit akar.  Egy ideig be is v�lt ez a m�dszer, eg�szen addig, am�g a kis Sirius r� nem unt a lak�sra. Ellen�llhatatlan v�gyat �rzett, hogy s�t�lhasson valamerre az utc�n, de ezt a Rend tagjai nem engedhett�k meg neki.

      Volt is ebb�l veszeked�s rendesen. Hi�ba tiltott�k a dolgot, a kis Tapmancs nem hagyta mag�t, �s egyre akaratosabb lett. V�g�l is ez az � h�za!

De nem ez volt az egyetlen probl�ma. K�zeledett a holdt�lte, �s Remusnak ki kellett tal�lnia egy mes�t, hogy el kell utaznia valahov�. 

-                          �s minek kell odamenned? – k�rdezte homlok�t r�ncolva Sirius.

Remus �s Tapmancs a konyh�ban �ltek az asztaln�l. A var�zsl� �pp egy bonyolultabb b�b�j alkalmaz�s�t pr�b�lta elmagyar�zni, amikor bel�has�tott a f�jdalom, �s err�l esz�be jutott a holnapi telihold, amikor a h�z legeldugottabb szob�j�ban kell t�ltenie az �jszak�t. Sirius m�g mindig Tonksszal �s vele aludt, ez�rt nem tudott felt�n�s n�lk�l elt�nni.

-                          Mert dolgom van! – felelt t�relmesen a f�rfi.

-                          De h�t beteg vagy! – cs�v�lta a fej�t �rtetlenkedve a kisfi�. Neki is felt�nt az ilyenkor szok�sos s�padts�g �s gyenges�g, ami Remust k�nozta.

-                          Mire visszaj�v�k, sokkal jobban leszek, megl�tod! – v�laszolt Holds�p, mik�zben l�gyan megsimogatta a kiss� durc�s Sirius fej�t.

A fi� s�hajtott egyet, azt�n elford�totta a fej�t az ablak fel�. Odakint vihar tombolt. Az �gen vill�mok cik�ztak ide-oda. Az utcai l�mpa f�ny�n�l l�tni lehetett, ahogy egy-egy sz�ll�k�s hat�s�ra kavarognak az es�cseppek. Sirius kiss� megborzongott. Nem szerette a viharokat.

Hirtelen pukkan�s hallatszott. A hang ir�ny�ba ford�totta a fej�t, �s k�t fiatal v�r�s haj� var�zsl�t pillantott meg, akik els� r�n�z�sre teljesen egyform�k voltak. El�sz�r k�r�ln�ztek, majd amikor �szrevett�k a kis Tapmancsot, egyszerre t�tott�k el a sz�jukat.

- Ajaj! – mondta mag�ban Lupin. F�lt, hogy �jra magyar�zkodnia kell. Ez�ttal nem csak Blacknek, de m�g a Weasley ikreknek is.

            Szerencs�re nem kellett sok�ig r�g�dnia a dolgon, mert ekkor Mrs. Weasley, aki eddig mosogatott, odament a k�t fi�hoz, �s sietve kiterelte �ket a konyh�b�l.

            Sirius zavartan pislogott a f�rfira, aki tan�cstalans�g�ban megr�ntotta a v�ll�t. A folyos�r�l sutyorg�s hallatszott be, de nem �rtettek bel�le semmit.

            N�h�ny perc n�ma csend ut�n kiny�lt az ajt�, �s bel�pett rajta a k�t fi� ut�nuk pedig az anyjuk.

-                          Szia! Az �n nevem Fred Weasley – ny�jtotta Sirius fel� a kez�t az egyik iker.

-                          Sirius Black – mutatkozott be illedelmesen a kisfi�.

-                          �n George Weasley vagyok – �gy a m�sik.

Sirius vele is kezet fogott. �gy k�zelebbr�l jobban meg tudta n�zni a k�t var�zsl�t. Mind a kett�nek r�vid v�r�s haja �s szepl�s arca volt.

-                          Anya mes�lt r�lad! – sz�lt vigyorogva Fred, fej�vel Molly fel� b�kve. – Hogy vagy mostan�ban?

-                          L�tom, Lupin nem b�rja ki �t percig an�lk�l, hogy ne tan�tson! – folytatta George. R�kacsintott az eml�tettre, aki erre elmosolyodott.

-                          Tudj�tok, Siriusnak minden v�gya, hogy gyarap�thassa a tud�s�t! – felelt Holds�p nevetve.

-                          Persze, de csak akkor, ha nincs jobb dolgom! – sz�lt k�zbe kiss� g�nyosan Tapmancs.

-                          El�bb a tanul�s, azt�n a sz�rakoz�s, fiatal�r! – morogta George, apja hangj�t ut�nozva.

Ezen mind a n�gyen j�t nevettek, Mrs. Weasley pedig f�lig m�rgesen, f�lig vid�man megcs�v�lta a fej�t.

A fi�k le�ltek az asztalhoz, azt�n hamar besz�dbe elegyedtek Lupinnal. Sirius egy darabig odafigyelt, de sz�m�ra ismeretlen nevek hangzottak el, �gy hamar elvesztette a fonalat.

Unalm�ban f�lkapta a penn�j�t, �s elkezdte az el�tte fekv� k�nyvet firk�lni.

-                          H�! Az az �n k�nyvem! – ki�ltotta Fred.

Sirius sietve letette a penn�t, �s bocs�natk�r�en pislogott. Az ikrek egy darabig haragos szemmel m�regett�k, majd nem b�rt�k tov�bb, �s elnevett�k magukat.

-                          Ne f�lj, nek�nk m�r �gysincs r� sz�ks�g�nk! – vigyorgott George.

-                          J�, ez �gy n�z ki, mint Piton! – folytatta a rajzra mutatva a testv�re.

Sirius elvigyorodott. A rajz val�ban Pitont �br�zolta, amint egy nem t�l j�l siker�lt b�jital-k�s�rlet k�vetkezt�ben felrobban az �stje, beter�tve gazd�j�t valami gusztustalan trutyival.

            Remus is odan�zett, azt�n rossz�ll�an megcs�v�lta a fej�t.

-                          Na j�, majd holnap folytatjuk – sz�lt.

Tapmancs sietve �sszepakolta a holmijait, �s letette egy �res sz�kre.

-                          Sirius, besz�lhetn�nk veled hat szem k�zt? – kacsintott a fi�ra George.

-                          Persze – v�laszolt Black, azt�n f�l�llt, hogy kimehessenek egy kicsit a folyos�ra. Elk�pzelni sem tudta, hogy mi fontos dolga lehet a k�t var�zsl�nak vele, de az�rt nagyon k�v�ncsi volt. 

-                          Na, azt m�r nem! – csapott az asztalra a kipirosodott arc� Mrs. Weasley. – Nem hagyom, hogy ostobas�gokkal t�mj�tek meg a fej�t!

-                          De anya, nem csin�lunk vele semmit! – n�zett az asszonyra k�ny�rg� szemekkel Fred.

-                          Csak szeretn�nk neki megh�l�lni a kedvess�g�t – folytatta Fred, azt�n mind a k�t fi� m�lyen meghajolt a kis Tapmancs el�tt.

Sirius �rtetlenkedve b�mult r�juk. Sehonnan nem eml�kezett a k�t fi�ra. M�g a nev�k sem volt neki ismer�s. Elk�pzelni sem tudta, hogy mi az a valami, ami miatt h�l�lkodniuk k�ne.

-                          �s meddig maradtok itt, fi�k? – pr�b�lta m�s fel� terelni a sz�t Lupin, mikor l�tta, hogy Molly v�laszra nyitja a sz�j�t.

-                          Nem sok�ig – feleltek egyszerre. – Holnap nyitnunk kell a boltot.

-                          Milyen boltot? – k�rdezte a fi�cska.

-                          Mindenf�le vicces dolgot �rulunk! – v�laszolta sejtelmesen George, majd l�tva, hogy Sirius szeme felcsillan, suttogva hozz�tette: - Ha kell, neked b�rmib�l f�l �ron hozunk!

Sajnos vagy � nem volt el�g halk, vagy Mrs. Weasley-nek volt t�l j� a f�le, mert az asszony m�rgesen k�hintett egyet.

-                          Jobb lesz, ha ink�bb most m�sz aludni! – sz�lt Siriushoz Remus. Rem�lte, hogy �gy elker�li a tov�bbi veszeked�seket, �s megakad�lyozza a kis Tapmancs �jabb, az eddigiekn�l sokkal rosszabb cs�nytev�seit.  

-                          De m�g kor�n van! – ellenkezett a fi�.

-                          De holnap kor�n kell kelned, ha el akarsz t�lem b�cs�zni! – v�laszolt a var�zsl�.

-                          Hova m�sz, Remus? – k�rdezte csod�lkozva Fred.

A f�rfi nem sz�lt semmit, ehelyett m�lyen belen�zett a v�r�s haj� fi� szem�be, �s mag�ban szugger�lta �t.

- �h! M�r �rtem! - sz�lalt meg kis id� ut�n Fred.

- Legjobb lesz, ha m�sz! – fordult Siriushoz Holds�p.

- J�l van! – mondta lemond�an a fi�cska, azt�n f�l�llt, �s betolta a sz�k�t.

�rezte, ahogy valaki a zseb�be ny�l. �sszevont szem�ld�kkel k�r�ln�zett, azt�n l�tta, hogy az ikrek vigyorognak r�.

-                          Ez m�g j�l j�het, Tapmancs! – s�gta oda neki George.

Sirius �rtetlenkedve b�mult r�juk, hiszen m�g sose hallott ilyen h�lye nevet, hogy Tapmancs.  M�r ny�lt volna a zseb�be, de a fi�k megr�zt�k a fej�ket. Megvonta a v�ll�t, azt�n lehajolt a k�nyvei�rt. Mindenkit�l elk�sz�nt, azt�n f�lszaladt a szob�j�ba.

Ahogy Sirius kil�pett a konyh�b�l, n�ma csend borult a helyis�gre. M�g Mrs. Weasley is abbahagyta az ed�nypakol�st. Remus k�nosan �rezte mag�t, de nem tudott sz�lni.

-                          Ez komolyan �? – sz�lalt meg rekedt hangon Fred Weasley.

-                          Hogy ker�lt vissza? – folytatta ikertestv�re, azt�n felv�ltva ontott�k k�rd�seiket anyjuk �s Remus fel�: Mi�rt lett kicsi? Mi t�rt�nt vele? Mi�ta van itt? Hogyhogy eddig nem sz�ltak r�la senkinek…

-                          Nyugi m�r! – sz�lt r�juk Holds�p, mert �gy �rezte, hogy ett�l a hangzavart�l sz�tesik a feje.

-                          De m�gis mi ez az eg�sz? – fakadt ki George.

-                          Nem tudjuk – v�laszolt lassan Molly. – Egyik este be�ll�tott, �s az�ta itt van.

-                          �s honnan tudj�tok, hogy t�nyleg � az? – r�ncolta a homlok�t Fred.

-                          Nem tudjuk, mi van a f�gg�ny�n t�l – v�laszolt lassan, lehajtott fejjel Remus. 

-                          �s mi van, ha nem is � az igazi, csak Voldemort k�ldte r�nk, hogy k�mkedjen?

-                          � az igazi! – csapott az asztalra a f�rfi m�rgesen. – R�mszem kifaggatta, �s igazat mondott. M�s nem lehet!

�jabb csend k�vetkezett. Remus hangosan lihegett a f�jdalomt�l �s a fesz�lts�gt�l, Fred �s George pedig zavartan pislogtak egym�sra

-                          H�t, csak ti tudj�tok jobban! – old�dtak fel egy csap�sra az ikrek. – V�g�l is, ti voltatok itt!

-                          Jobb lesz, hogyha most f�lmegyek, �s megn�zem, mit csin�l – sz�lt Holds�p, mik�zben f�lt�p�szkodott. Kiss� megsz�d�lt, ez�rt bele kellett kapaszkodnia a sz�kbe.

-                          V�rj m�g egy kicsit! – ki�ltott ut�na Fred, mikor a f�rfi keze m�r a kilincsen volt. – �gyis mindj�rt indulunk vissza…

-                          Csak j�tt�nk megl�togatni titeket – fejezte be a mondatot testv�re helyett George.

-                          H�t j�! – s�hajtott a f�rfi, azt�n vissza�lt a hely�re.

Ek�zben Sirius felszaladt a szob�j�ba, hogy el�szedje a pizsam�j�t. Izgatottan ny�lt a zseb�be, azt�n az ajk�ba kellett harapnia, nehogy felord�tson a f�jdalomt�l. Olyan �rz�s volt, mintha valami beleharapott volna a tenyer�be.

            K�romkodva kih�zta a kez�t a zseb�b�l, �s l�tta, hogy a valami a b�r�be csimpaszkodik. Olyan volt, mint egy kis fekete sz�rgomb�c. A fogait nem l�tta, viszont �rezte, hogy nagyon �lesek. M�r csurgott ki a v�r a fogak hely�n, ez�rt m�rgesen megr�zta a kez�t, h�tha megszabadulhat att�l az iz�t�l. Sajnos ez nem v�lt be. M�r ny�lt volna a p�lc�ja ut�n, amikor hangos pukkan�s k�s�ret�ben megjelentek az ikrek a szob�j�ban. 

-                          Gondoltuk, hogy ez lesz – nevetett George.

-                          Ez�rt is j�tt�nk fel hozz�d – folytatta a b�tyja.

-                          Akkor szedj�tek le r�lam! – ny�g�tt a fi�cska.

-                          Pr�b�lkozz m�g egy kicsit! Biztosan siker�lni fog! – b�ztatta Fred.

Sirius �jra megr�zta a kez�t, ez�ttal sokkal d�h�sebben, de a kis sz�rgomb�c nem engedett. Ezut�n megfogta �s megpr�b�lta let�pni mag�r�l, aminek az lett a k�vetkezm�nye, hogy az a valami m�g er�sebben �sszeszor�tja a fogait.

-                          ����! – ki�ltott k�ts�gbeesetten, amikor �rezte, hogy a f�jdalomt�l megtelnek k�nnyel a szemei. – Szedj�tek m�r le r�lam ezt az iz�t!

-                          Ahogy parancsolod! – vigyorgott Fred, azt�n elkapta Sirius kez�t, �s megsimogatta a sz�rgomb�cot.

Az abban a pillanatban elengedte a fi�cska kez�t, �s a b�r�t csiklandozva „felszaladt” a karj�n, eg�szen a nyak�ig, azt�n beleugrott a nadr�gja zseb�be.

-                          Ez mi a fene? – k�rdezte a kis Tapmancs, a kez�n l�v� apr� sebeket n�zve.

-                          Bemutatjuk a leg�jabb tal�lm�nyunkat, a Gubancot! – felelt�k �h�tattal az ikrek.

-                          Van bel�le m�s sz�n is – lelkendezett George.

-                          Van r�zsasz�n, lila, narancss�rga, z�ld, vagy amilyet akarsz! – folytatta csillog� szemekkel Fred.

-                          �s ez mire j�? – vonta �ssze a szem�ld�k�t a kisfi�.

-                          H�t arra, hogy bosszants vele m�sokat! – nevettek az ikrek.

-                          De csak nagyon �vatosan ny�lj hozz�, mert ha megnyomod, akkor harap! – sz�lt komolykodva Fred.

Sirius amilyen �vatosan csak tudott, beleny�lt a zseb�be, �s kivette a Gubancot. Most nem harapta meg, hanem kellemesen csiklandozta a b�r�t.

-                          Ez tetszik! – nevetett, azt�n visszadugta a zseb�be. – K�szi!

-                          Nincs mit! – mosolyogtak a fi�k, azt�n m�lyen meghajoltak. – �r�m�nkre szolg�l, hogy elnyerte a tetsz�sedet!

Tapmancs �jb�l elnevette mag�t.

-                          H�t akkor �g veled, Sirius! – s�hajtotta dr�maian George.

-                          Azt�n j�t ne halljunk fel�led! – sz�lt Fred, azzal egy pukkan�s k�vetkezt�ben mind a ketten elt�ntek.

Black m�g egy kis ideig n�zte a padl�t, ahol az el�bb m�g a k�t var�zsl� �llt, azt�n esz�be jutott, hogy mi�rt is j�tt fel ide. Beny�lt a zseb�be, �s finoman el�szedte a kis sz�rgomb�cot, hogy lerakhassa az asztal�ra. Ahogy tekintete r�t�vedt a b�tordarabra, elt�totta a sz�j�t. Az eg�sz asztal tele volt mindenf�le apr�s�ggal: tr�gyagr�n�tok, olyan furcsa egerek, amikkel a m�ltkor r�ijesztett Mrs. Weasleyre, �s m�g sok minden.

�vatosan letette k�z�j�k a sz�rgomb�cot is, azt�n felkapta a pizsam�j�t, �s m�r indult is a f�rd�szob�ba.

Miut�n a Weasley ikrek elb�cs�ztak, Molly elment lefek�dni, Remus pedig ott maradt m�g egy kicsit. D�h�tette a gondolat, hogy hazudik Siriusnak, de tudta, hogy nem mondhatja el neki az igazat. Legal�bbis m�g nem. V�rni kell vele egy kicsit. De vajon meddig? Egy id� ut�n biztos hi�nyozni fog majd neki a csal�dja, �s akkor majd mit mond?  Mi lesz, akkor, ha v�ge lesz a h�bor�nak? Abba bele se mert gondolni, mi lesz Siriusszal, ha Voldemort ker�l ki gy�ztesen, de viszont abban sem l�tott t�l sok j�t, ha �k gy�znek. Tonksszal f�l is nevelhetn�k Siriust, de az �js�g�r�kt�l �s a Miniszt�riumt�l nem tudn�nak megszabadulni. Az emberek minden �ron meg akarn�k tudni, hogy hogyan ker�lt vissza az �ltbe.

�s hogyan tanulna? Nem lehet mindig bez�rva, a Roxfortban viszont mindenki k�l�ncnek tartan�, �s pokoll� v�ltozna sz�m�ra az iskola.

            S�hajtott egyet, azt�n a kez�be temette az arc�t. A gondokt�l �s a f�radts�gt�l �jult er�vel csapott le r� a f�jdalom, ez�rt �gy gondolta, jobb lesz, ha ink�bb lefekszik. Nagy nehezen f�lt�p�szkodott, azt�n kiment a konyh�b�l.

Sz�delegve indult f�lfel� a l�pcs�n. Szerencs�re meg tudott kapaszkodni a korl�tban, miel�tt m�g legurult volna.

Bement a szob�ba, azt�n leroskadt az �gyra. �rezte, ahogy egy k�z v�gigsim�t a h�t�n. Gyorsan megfordult, �s a feles�g�vel tal�lta szemben mag�t.

-                          Nagyon rossz? – k�rdezte sajn�lkozva Tonks. Csak a fej�t emelte fel, mert Sirius �gy aludt, hogy �tkarolta �t.

-                          T�l�lem – er�ltetett mag�ra halv�ny mosolyt Holds�p, azt�n lehajolt, �s sz�jon cs�kolta a l�nyt.

F�lszisszent, amikor lefek�dt, ez�rt Tonks l�gyan megsimogatta az arc�t.

-                          Annyira szeretn�k rajtad seg�teni! – suttogta.

-                          Tudom. – v�laszolt a f�rfi, azt�n megint elmosolyodott.  

�vatosan betakar�zott, azt�n r�n�zett a mellette fekv� k�t alakra. Arra gondolt, hogy milyen boldogok lenn�nek �gy h�rman. Megsimogatta Sirius h�t�t, azt�n becsukta a szem�t, �s szinte abban a pillanatban el is aludt.