Estefel� Tonks meg�rkezett az �j ruh�kkal �s cip�kkel, amiket Siriusnak v�s�rolt az Abszol �ton. Persze megv�ltoztatta az alakj�t, nehogy valaki felismerje. Egy g�nd�r, barna haj�, k�z�pkor� boszork�ny k�p�ben v�s�rolt be.

 A fi�cska belen�zett a szatyorba, azt�n r�gt�n ki is v�lasztott mag�nak egy piros p�l�t �s egy k�k farmert, amiket azon nyomban mag�ra kapott.

-                          Egy kicsit tal�n nagy… - jegyezte meg mosolyogva Lupin, majd �tkarolta a l�ny derek�t.

-                          De j�l �ll neki! – nevetett Tonks, azt�n l�gyan eltolta mag�t�l a f�rfi kezeit, �s lehajolt Sirius el�, hogy seg�tsen neki bef�zni az �v�t.

-                          Hogy m�k�dik ez a vacak? – bosszankodott a kis Tapmancs.

-                          Nyugi m�r! – intette le Tonks, azt�n egy pillanat alatt elint�zte a dolgot. M�g a p�lc�j�t sem kellett hozz� haszn�lnia.

-                          Tapi, nem vagy �hes? – k�rdezte Remus. – Nem is eb�delt�l.

-                          Most nem k�rek enni – v�laszolt a fi� mosolyogva. – Majd tal�n k�s�bb.

-                          De k�s�bb nem lesz - vonta �ssze szigor�an a szem�ld�k�t a f�rfi. – Molly most f�z�tt.

-                          Jaj, Remus, ne legy�l m�r ilyen h�zs�rtos! – kelt Sirius v�delm�re Tonks.

-                          Nem vagyok h�zs�rtos, csak azt mondtam, hogy vagy most eszik, vagy megv�rja a reggelit – felelte Holds�p.

A n� m�r nyitotta a sz�j�t, hogy v�laszoljon, de Tapmancs k�zbev�gott:

- J� lesz nekem, ha csak reggel eszek.

- Rendben van – mosolygott a l�ny, azt�n �jb�l lehajolt a fi�hoz, �s nyomott egy puszit az arc�ra. – Akkor majd j�v�nk.

Sirius vigyorogva integetett, amikor a p�r kiment a szob�j�b�l. Ahogy becsuk�dott az ajt�, � m�r r� is vetette mag�t a nagy szatyorra, amit Tonks hozott, h�tha tal�l benne valami �rdekeset.

-                          Most mi�rt kell ilyennek lenned? – cs�v�lta a fej�t a l�ny, mik�zben megfogta Remus kez�t.

-                          Milyennek? – k�rdezte megh�kkenve a var�zsl�.

-                          H�t ilyen szigor�nak – v�laszolt a n�.

-                          Nem vagyok szigor� – ellenkezett Lupin, kiss� csod�lkozva. – Csak nem akarom, hogy ugyanazt kapja, mint r�gen a sz�leit�l. Tudod, hogy mennyire nem �rdekelte �ket… K�l�nben is ki k�ne bel�le nevelni bizonyos dolgokat…

-                          Azt hittem, olyannak szeretted, amilyen volt – r�ncolta a homlok�t Tonks.

-                          Ez �gy is van, de nem akarom, hogy baja legyen – v�laszolt a f�rfi, maga el�tt a l�pcs�fokokat b�mulva. – Siriusnak meg kell tanulnia, hogy nem minden j�t�k. Eml�kezz csak vissza: elmes�ltem, hogy egyszer Pitont bek�ldte hozz�m… Mes�ltem, milyen volt kamasznak, �s te is l�thattad, hogy feln�ttnek milyen. Annak ellen�re is �gy viselkedett, hogy annyi �vet t�lt�tt Azkabanban. Most kapott egy m�sodik es�lyt, �s ezt ki kell haszn�lnunk!

Tonks nem v�laszolt semmit, csak n�m�n b�logatott. Remus �szre sem vette, hogy id�k�zben meg�rkeztek. M�g miel�tt kinyitott�k volna az ajt�t, �ssze�lelkeztek, �s hosszan cs�kol�ztak.

-                          A kis vakarcsot hol hagyt�tok? – szegezte nekik a k�rd�st a mosolyg� Mrs. Weasley, miut�n bel�ptek a konyh�ba.

-                          Nem volt �hes – v�laszolt Tonks.

-                          Pedig Sirius nagyon sokat szokott enni – cs�v�lta a fej�t �rtetlen�l az asszony, mik�zben a k�t �rkez�t az asztalhoz terelte. – Mindegy, majd eszik, amikor �hes lesz!

Mrs. Weasley, elindult, a konyhaszekr�ny fel�, hogy Remusnak �s Tonksnak t�ny�rokat, �s ev�eszk�z�ket szedjen el�.

-                          Molly, seg�tsek? – k�rdezte a lila haj� l�ny.

-                          Nem kell, kedves, maradj csak! – kiab�lt vissza az asszony an�lk�l, hogy h�trafordult volna.

P�r perc m�lva m�r �k is ettek. Remus f�l�t n�ha-n�ha meg�t�tte egy-egy �rdekesebb mondatfoszl�ny, de legink�bb az ev�sre koncentr�lt, hogy min�l hamarabb visszamehessen Siriushoz, ugyanis kor�nt sem volt benne biztos, hogy a fi�cska nem okoz �jabb galib�t…

            Ek�zben Sirius a f�ldre bor�totta a szatyor tartalm�t, abban a rem�nyben, hogy ha m�st nem, legal�bb valami �dess�get tal�l benne. Izgatottan f�lt�rta az eg�sz halmot, majd mikor el�bukkant n�h�ny csokib�ka, f�lragyogott a szeme.

Gyorsan kibontott egyet, �s m�g miel�tt elugr�lhatott volna, bekapta. Ezut�n �jra a kez�be vette a pap�rj�t, �s megn�zte, hogy kinek a k�p�t rejti. Nem �rte meglepet�sk�nt, amikor Albus Dumbledore mosolygott r� a k�rty�r�l. Ha megford�totta volna a lapot, �s elolvasta volna a var�zsl�r�l sz�l� sz�veget, akkor tal�n r�j�tt volna, hogy szeretett igazgat�ja m�r halott, de az izgalma t�l nagy volt ahhoz, hogy ilyen apr�s�gokkal foglalkozzon. Ehelyett elhaj�totta a k�rty�t az �gy�ra, azt�n megint belevetette mag�t a kupacba.

Kev�s keresg�l�s ut�n egy hossz�k�s fekete doboz ker�lt el�. A kisfi� elt�totta a sz�j�t, hiszen j�l tudta, mi az: egy �j var�zsp�lca. Tonks tal�n valaki m�snak vette, �s v�letlen�l felejtette a szatyorban, hiszen Sirius nemr�g kapta meg a saj�tj�t.

Er�s volt benne a k�v�ncsis�g, ez�rt v�g�l m�giscsak felnyitotta a dobozt. A p�lca szakasztott m�sa volt az �v�nek. Elcsod�lkozott.

 Tudta, hogy a miniszt�rium tiltja a kiskor� var�zsl�k iskol�n k�v�li b�b�jgyakorl�s�t, de tal�n egy pici var�zslat nem �rthat.

-                          Lumos! – suttogta, �s a p�lc�ja hegy�n apr� l�ngocska jelent meg. Nyak�t beh�zva k�r�ln�zett, mintha azt v�rn�, hogy a k�vetkez� pillanatban megny�lik a f�ld, �s el�l�p a M�gia�gyi Miniszter, de semmi ilyesmi nem t�rt�nt.

A fi�cska, el�bbi siker�t�l felb�torodva, a szoba t�rgyait lebegtette, de ezt a j�t�kot hamar megunta.

A nyarakat mindig unokan�v�reivel egy�tt t�lt�tte. Narcissa �s Bellatrix el�g sokat b�ntalmazt�k �t, �lland�an g�nyolt�k �s kinevett�k. Ezzel ellent�tben n�v�r�k, Andromeda (aki nagyon hasonl�tott Tonksra) mindig kedves volt vele. Sokkal jobban b�nt vele, mint az anyja. A l�ny sokszor megengedte a kis Siriusnak, hogy belen�zhessen a tank�nyveibe. A fi� agya olyan volt, mint a szivacs, a legt�bb var�zsig�t, amit olvasott, megtanulta, �s a k�s�bbiekben alkalmazta is.

            Most hirtelen esz�be jutott egy var�zslat, aminek alkalmaz�sa ebben a pillanatban igen j� dolognak t�nt.

            A kisfi� vigyorogva f�l�llt, �s huncut csillog�ssal a szem�ben megindult az ajt� fel�. �vatosan lenyomta a kilincset, lassan kinyitotta az ajt�t, majd kidugta a fej�t. El�sz�r jobbra, ut�na pedig balra n�zett, de sehol nem l�tott senkit.

            Alig b�rta mag�ba fojtani a nevet�s�t, amikor kil�pett a folyos�ra. Azt�n elmormogott egy var�zsig�t, �s p�lc�ja egy suhint�s�val korcsolyap�ly�v� v�ltoztatta a l�pcs�t.

            Kacagva szaladt vissza a szob�j�ba, ahol azt�n becsapta maga ut�n az ajt�t, �s le�lt a t�v�be, hallgat�zni, mikor j�n valaki.

            Remus �s Tonks, amint befejezt�k a vacsor�t, f�l�lltak, �s m�r indultak is vissza Tapmancshoz. Tonks l�pett els�k�nt a l�pcs�re. Megcs�szott a l�ba, elvesztette az egyens�ly�t, �s hogyha Holds�p nem kapja el az utols� pillanatban, akkor el is esik.

-                          H�t ez meg micsoda? – k�rdezte �rtetlenkedve.

-                          Nekem van egy tippem – sz�lt kiss� mogorv�n Lupin, azt�n tekintet�t a l�pcs� tetej�re emelte.

Tonks is k�vette a szem�vel, v�g�l neki is leesett. Elnevette mag�t, azt�n egy var�zslattal elt�ntette a jeget a l�pcs�r�l.

-                          Sirius, el�ruln�d, hogy m�rt tiszta j�g a l�pcs�? – k�rdezte cs�p�re tett k�zzel Holds�p, mikor bel�pett Tapmancs szob�j�ba.

-                          Azt �n is szeretn�m tudni! – morogta Mundungus, aki ebben a pillanatban l�pett be fenek�t d�rzs�lgetve.

-                          Biztos esett az es�, azt�n r�fagyott a l�pcs�re! – vigyorgott a kisfi�, azt�n ahogy r�t�vedt a tekintete az id�sebb var�zsl�ra, kit�rt bel�le a nevet�s.

Remusnak igen nagy er�fesz�t�sbe ker�lt, hogy visszafogja mag�t, �s ne nevessen � is Siriusszal. Ezzel szemben Tonks nem is pr�b�lta leplezni �rzelmet. Hangosan kacagott, azt�n odament a fi�hoz, �s �sszeborzolta a haj�t.

- Sz�rny� vagy! – nevette, azt�n meg�lelte a kis Tapmancsot. – L�tom, megtal�ltad az �j p�lc�dat.

Mundungus m�g morgott valamit a bajsza alatt, azt�n sietve kiment a szob�b�l.

-                          Az �j p�lc�mat? – k�rdezte a kisfi�, �rtetlen�l pislogva a var�zseszk�zre, amit m�g mindig a kez�ben szorongatott. – Mi�rt k�ne �j? Hol van a r�gi?

-                          Nem tudjuk. M�r akkor sem volt n�lad p�lca, amikor idej�tt�l. – felelt t�relmesen Holds�p. – Ez�rt vett�nk neked egy m�sikat.

-                          �s holnapt�l pedig k�kem�ny kik�pz�sben lesz r�szed! – tette hozz� vid�man a l�ny.

-                          De h�t iskol�n k�v�l nem var�zsolhatunk! – t�totta el a sz�j�t Sirius.

Remus s�hajtott egyet, azt�n megfogta Sirius v�ll�t, �s odavezette �t az �gyhoz. Mikor oda�rtek mag�val szembe ford�totta a fi�t �s m�lyen a szem�be n�zett.

- Sirius, nagyon sok minden megv�ltozott – sz�lt szomor� hangon. – Voldemort hatalomra jutott, �s er�sebb, mint valaha. A Miniszt�rium m�r az utols�kat r�gja, �gyhogy m�r nem tudnak ilyen apr� dolgokkal t�r�dni, mint az, hogy egy kiskor� var�zsol. S�t, mi szeretn�nk, ha itthon is var�zsoln�l, �s tan�tani is fogunk, hogy meg tudd v�deni magad a Hal�lfal�kkal szemben. Molly meg�g�rte, hogy holnapra idehozatja neked a gyerekei r�gi k�nyveit, hogy tanulhass bel�l�k, �s �n is itt leszek, hogy seg�tsek neked. Lesz olyan is, hogy nem tudok veled lenni, de akkor itt vannak m�sok, akikben megb�zhatsz, �s �k seg�tenek neked, �s megv�denek. Itt van p�ld�ul Tonks – Itt r�mosolygott a feles�g�re.

            Siriust kiss� megr�m�tette a sz�noklat, ugyanis, ha m�r otthon is var�zsolhat, az azt jelenti, hogy t�nyleg nagy gondok vannak. Kicsit k�zelebb h�z�dott a f�rfihoz.

-                          Remus! – kezdte halkan, majd mikor l�tta, hogy a var�zsl� b�tor�t�an mosolyog, folytatta: - Hova kell majd elmenned?

-                          Messzire, de ne f�lj, hamar visszaj�v�k majd! – nyugtatgatta Holds�p.

-                          Addig itt leszek neked �n! – mosolygott Tonks, aki id� k�zben mell�j�k �lt. Most finoman megsimogatta Sirius haj�t, azt�n adott neki egy puszit.

-                          Menn�nk k�ne aludni! M�r nagyon k�s� van – sz�lt Remus az �r�j�ra pillantva.

-                          Aludhatok ma is veletek? – k�rdezte kiskutyaszemeket meresztve Tapmancs.

-                          Persze! – nevetett Tonks, azt�n fel�llt. – Aki utolj�ra �r a mosd�ba, az hideg v�zzel f�rdik!

Sirius nem tudott elaludni, ez�rt �ssze-vissza forgol�dott az �gyban. Egyre nagyobbnak �rzete a gyomr�ban t�tong� �rt.

            M�g szenvedett egy kicsit, v�g�l megunta, �s �vatosan kim�szott az �gyb�l. Az ajt�n�l meg�llt, hogy m�g egyszer megbizonyosodjon arr�l, hogy Remus �s Tonks m�g mindig alszanak.

            Ezut�n lassan kinyitotta az ajt�t, �s kisurrant a s�t�t folyos�ra. Mez�tl�b ugyan kiss� f�zott, de m�r nem merte megkock�ztatni, hogy visszamenjen a szob�ba egy papucs�rt. Halkan l�pkedett tov�bb. N�ha meg�llt, hogy hallgat�zzon, de a horkol�son, �s a h�z nyikorg�s�n k�v�l semmit sem hallott. 

            Sikeresen eljutott a konyh�ig, hol azonnal c�lba is vette a h�t�szekr�nyt, hogy szendvicset k�sz�thessen mag�nak. A s�t�tben kicsit nehezen boldogult, de csak meglett a kem�ny munka eredm�nye.

            Kis id� m�lva m�r az asztal v�g�ben �lt, �s k�nyelmesen falatozott. Kin�zett az ablakon, �s l�tta, ahogy az utcai l�mpa f�nye megcsillan az es�cseppeken. Kiss� megborzongott, ahogy elk�pzelte, hogy a hideg csapad�k a b�r�t �ri.

            Ezut�n visszafordult a szendvics�hez, hogy az utols� falatokkal is v�gezzen, de ahogy az asztalra siklott a tekintete, �szrevette a Reggeli Pr�f�ta egyik sz�m�t. Kiny�jtotta fel� a kez�t, de f�l�ton meg�llt. F�lpattant, �s odaszaladt a villanykapcsol�hoz, hogy f�lkapcsolja. Ut�na vissza�lt, �s a kez�be vette az �js�got. „ A Miniszt�rium a buk�s sz�l�n �ll” olvasta „Vesz�lyben a Roxfort – Negyed annyi di�k sem j�r iskol�ba, mint ah�nyan tank�telesek…”

            Megh�kkenve b�multa az �js�got. Nem �rtette ezt az eg�szet. Neki ezel�tt senki sem besz�lt ilyesmir�l. Hiszen nemr�g m�g � is a Roxfortban volt, �s nem volt semmi baj. Ekkor �gy �rezte, hideg vizet z�d�tanak a nyak�ba. Hiszen neki most is az iskol�ban k�ne lennie! Ki fogj�k csapni, ha ennyit hi�nyzik!

Tekintete v�g�l a d�tumra t�vedt, �s el�llt a l�legzete.

-                          Remus! Remus! – kiab�lt a fi�cska, mik�zben az �js�got lobogtatva szaladt fel a l�pcs�n.  Azzal sem t�r�d�tt, hogy felveri az eg�sz h�zat.

-                          Ne �v�lts! – sz�lt morcosan a szoba ajtaj�ban �ll�, k�cos, �s�toz� Holds�p.

-                          De ezt n�zd meg! – lihegte Sirius, amikor meg�llt a f�rfi el�tt.

-                          Gyere befel�! – sz�lt r� Lupin, azzal m�r indult is vissza, a kisfi� pedig izgatottan k�vette.

-                          Mi t�rt�nt? – k�rdezte szem�t d�rzs�lgetve Tonks.

-                          Ezt n�zz�tek meg! – folytatta Sirius, m�g mindig hangosabban a kellet�n�l.

Remus elvette t�le az �js�got. Szem�vel �tfutotta a lapot, de semmi olyasmit nem l�tott rajta, ami ennyire felkelthette volna Sirius �rdekl�d�s�t. Kiss� lejjebb eresztette a pap�rt, �s r�n�zett a kisfi�ra, aki t�tott sz�jjal meredt vissza r�.

-                          Mi a gond vele? – k�rdezte a f�rfi t�relmetlen�l.

-                          N�zd meg a d�tumot! – mondta Sirius, kez�vel az �js�g fel� hadon�szva.

Remus ereiben ekkor megfagyott a v�r. Hogy ez eddig m�rt nem jutott esz�be senkinek?! Sirius nem tudja, hogy mi t�rt�nt, �s � m�g mindig abban a vil�gban �l, amikor �k m�g csak els�s�k voltak. Most ezt hogy magyar�zz�k ki?

            Egy darabig csak �llt �s t�togott, majd v�g�l esz�be jutott a legk�zenfekv�bb �tlet.

-                          Biztosan csak elnyomtatt�k az �vsz�mot – hazudta. – Most m�r nyugodj meg, �s gyere aludni!

Sirius �sszer�ncolta a homlok�t, azt�n kiss� oldalra billentette a fej�t.

-                          J�! Lehet, hogy elnyomtatt�k az �vsz�mot, de nekem att�l m�g a Roxfortban k�ne lennem!

Remus idegesen az ajk�ba harapott. Seg�lyk�r�en n�zett feles�g�re, aki az �gyban �lve b�mult r�juk. Mikor tal�lkozott a tekintete Holds�p�val, szomor�an megcs�v�lta a fej�t.

-                          Gyere, Tapi! – sz�lt a Lupin, mik�zben letette az �r�asztalra az �js�got. L�gyan megfogta a kisfi� karj�t, �s odavezette �t az �gyhoz. Le�ltette, azt�n � is letelepedett mell�.

-                          Sajn�lom, de… nem mehetsz vissza a Roxfortba – folytatta akadozva.

-                          De h�t mi�rt nem? – nyafogott a fi�cska. – Mi lesz Jamesszel, meg Remusszal, meg Peterrel?

-                          �ket is biztos hazavitt�k a sz�leik – felelte a f�rfi. – Vesz�lyes ott lennetek!

-                          De �n vissza akarok menni! – ellenkezett Tapmancs.

-                          De �n meg nem engedhetlek vissza! – r�zta a fej�t Remus.

-                          �s mi�rt nem? – durc�skodott a fi�.

-                          Mert nem �ln�m t�l, ha valami bajod lenne! �rtsd meg, hogy vesz�lyes! – emelte fel a hangj�t a var�zsl�.

Egy darabig n�m�n farkasszemet n�ztek, azt�n Remus furcsa f�nyt vett �szre Sirius nagy, k�k szemeiben. Tal�n f�lt.

             Ekkor �tkarolta a kisfi�t, �s szorosan mag�hoz �lelte. �rezte, hogy remeg, ez�rt elkezdte simogatni a h�t�t. Tapmancs v�laszk�ppen belef�rta az arc�t a v�ll�ba.

-                          Ne f�lj! – suttogta Holds�p, hogy megnyugtassa. Biztos volt benne, hogy Sirius nem att�l ijedt meg, hogy nem mehet vissza az iskol�ba. A gyerekek gyakran meg�rzik, ha valami nincs rendben k�r�l�tt�k, r�ad�sul Sirius k�l�n�s�n �rz�keny volt bizonyos dolgokra. Ezeket Remus sem tudta pontosan meghat�rozni, mivel Tapmancsot mindig is lehetetlen volt teljesen kiismerni.

-                          Pr�b�lj meg aludni! – folytatta a f�rfi kis id� m�lva, mikor m�r Sirius kiss� megnyugodott.

A fi�cska b�lintott egyet, azt�n elengedte Lupint, �s m�r m�szott is f�l az �gyra, Tonks mell�. A l�ny megsimogatta az arc�t, �s miut�n a kis Tapmancs is lefek�dt, betakargatta.

             Remus egy darabig mosolyogva n�zte �ket, majd � is visszab�jt a meleg takar�k al�.