Hetek teltek el a Tekerg�k �s Piton k�z�s kalandja �ta. V�gre Remus �s Sirius is elhagyhatt�k a Gyeng�lked�t. M�r teljesen felsz�radtak a t�l utols� eml�keit k�pvisel� pocsoly�k. Ezersz�mra ny�ltak a vir�gok, a leveg� megtelt �des illatukkal.

Mindenki �lvezte a tavaszt, kiv�ve egy ember: Sirius Black, aki minden napj�t �gy �lte meg, mintha egy �lomvil�gban j�rna. Mindenr�l csak hom�lyos eml�kei voltak.

            Nem tudott aludni, �gy eg�sz �jjel csak forgol�dott, �s verg�d�tt az �gy�ban. Emellett alig evett valamit, ez�rt v�szesen lefogyott. Szemei alatt s�t�t karik�k jelentek meg. H�zi feladatot alig �rt, nem tanult semmit, �s az �r�kon sem figyelt. M�g annyira sem, mint amennyire norm�lis esetben szokott. �lland� szorong�s nyomta a lelk�t. Elvonult mindenkit�l, �s a szok�sosn�l is agressz�vebb volt.

            Azok k�z�tt, akik nem tudt�k az igazs�got az a pletyka terjedt el, miszerint Sirius, amiatt, hogy Remus szak�tott vele, nagyon maga al� ker�lt, �s bedrogozott.

            Sok mardek�ros m�g mindig nem hagyott fel a s�rteget�ssel, ez�rt � j� n�h�nyat juttatott emiatt a Gyeng�lked�re.

-         Mi van, Sirius baba? �sszeveszt�l a kanoddal? – ki�ltott oda egyik sz�netben Bellatrix. – Nem csod�lom! Senkinek sem kell egy ilyen drogos h�lye, mint te!

A besz�l�st taps, �s eget renget� g�nyos kacajok vihara k�vette. Sirius nem v�laszolt semmit, csak felemelte a p�lc�j�t, �s olyan ront�st k�ld�tt unokan�v�r�re, akinek emiatt �ri�si gennyes pattan�sok lept�k el az arc�t.

            Miut�n a l�ny sikoltva elszaladt, a t�bbi mardek�ros �kl�t r�zva, p�lc�j�t kivonva, gyilkos mosollyal az arc�n indult meg Tapmancs fel�. Nem kellett volna sok ahhoz, hogy nekiugorjanak a legyeng�lt fi�nak, de szerencs�re a folyos� v�g�n megjelent Lily, aki prefektus volt, �s (egy kis fenyeget�ssel) rendre intette a mardek�rosok csapat�t.

-         J�l vagy? – l�pett oda a fi� mell�, �s finoman megfogta a karj�t.

-         Hagyj b�k�n! – sziszegte Black, azzal elr�ntotta a kez�t, �s gyors l�ptekkel elindult, fak�pn�l hagyva megment�j�t.

Tal�n ez volt az els� mondat, ami ezen a h�ten elhagyta a sz�j�t. Felrohant a Griffend�l - toronyba. A klubhelyis�gben t�bben is megb�mult�k, amint szem�t t�r�lgetve f�lv�gtatott a h�l�szob�ba.

Odabent a Tekerg�k Remus �gy�n �lve, �sszedugott fejjel diskur�ltak. Amint �szrevett�k Tapmancsot, eln�multak, �s el�sz�r egym�sra, majd maguk el� b�multak. A fi� nem t�r�d�tt vel�k. Lev�g�dott az �gy�ra, �s beh�zta maga ut�n a f�gg�nyt.

Azzal sem foglalkozott, hogy cip�j�vel �sszekoszolja az �gynem�t. F�lh�zta maga el� a l�bait, �s r�tette az �ll�t. Szeretett volna s�rni, de nem tudott.

Hallotta, hogy bar�tai �jb�l sugdol�znak, azt�n fel�llnak, �s siet�sen elhagyj�k a szob�t. „Ut�lnak engem!” gondolta Sirius, amint becsuk�dott az ajt�. Egyre jobban szor�totta valami a mellkas�t. Legsz�vesebben torkaszakadt�b�l �v�lt�tt volna, de nem volt k�pes r�. Csak �lt az �gyban, �s b�mult ki a fej�b�l. 

Teltek az �r�k, de � meg se mozdult. Egy id� ut�n elzsibbadt a l�ba, ez�rt v�g�l elh�zta a f�gg�nyt, �s s�t�lt egy kicsit a szob�ban. Amikor oda�rt az ablakhoz, kin�zett rajta. M�r s�t�t volt. V�gigfuttatta szem�t a s�t�t horizonton, azt�n s�hajtva f�ln�zett a csillagokra. Tekintete megakadt a legf�nyesebben, amelyr�l a nev�t kapta.

Tal�n � is csak olyan szem�t, bek�pzelt alak, mint a csal�dj�ban szinte mindenki. Hi�ba tartotta eddig mag�t k�l�nbnek n�luk, nem volt az. Ugyan olyan nagyk�p�en viselkedett, �s egy kis sz�rakoz�s kedv��rt k�pes volt kock�ra tenni m�sok �let�t. R�ad�sul a legjobb bar�tait is majdnem siker�lt elint�znie.

-         Telihold van – sz�lt fennhangon. Maga is meglep�d�tt hangja rekedt cseng�s�n. �jra Remusra gondolt. Biztosan m�r �tv�ltozott, �s most nagyon j�t mulat �gassal �s F�regfarkkal.

 Sirius m�r sohasem k�borolhatja be teliholdkor a bar�taival a birtokot. Elj�tszotta a bizalmukat. Megfogadt�k, hogy soha senkinek nem �rulj�k el Remus k�rs�g�t, de � m�gis megtette, r�ad�sul ennek a f�reg mardek�rosnak. Persze Dumbledore meg�g�rtette vele, hogy nem mondja el senkinek, amit l�tott. M�g Piton is megb�zhat�bb, mint �.

            Erre a gondolatra g�rcsbe r�ndult a gyomra. �k�lbe szor�totta remeg� kez�t, �s elfordult az ablakt�l.

            M�rhetetlen f�radts�got �rzett, de tudta, ha lefekszik, akkor csak forgol�dni fog. V�g�l m�giscsak r�vette mag�t, hogy lefek�dj�n. Becsukta a szem�t, �s igyekezett semmire sem gondolni, de ez kor�nt sem volt olyan egyszer�. Agy�ba �jra �s �jra betolakodtak a Tekerg�kkel �t�lt kalandok eml�kei, �s nem hagyt�k �t nyugodni.

            Egy mozdulattal hasra fordult, de ez sem seg�tett. �rezte, hogy a f�radts�g f�tyolk�nt borul �rz�kszereire. K�pek vill�dztak el�tte, �s � m�r nem tudta eld�nteni, hogy �bren van-e, vagy csak �lmodik.

            M�r teljesen elvesztette az id��rz�k�t. Ideges�tette, hogy k�ptelen elaludni, holott m�r hulla f�radt. Bosszankodva fel�lt az �gyban. F�gg�nye nem volt elh�zva, �gy kin�zhetett az ablakon. M�r vil�gosodott. A fi� m�rg�ben akkor�t bokszolt a p�rn�j�ba, hogy megreccsentek az ujjai.

            Sirius f�lszisszent, elhaj�totta a p�rn�j�t, azt�n visszad�lt az �gyra. Minden erej�vel azon volt, hogy a p�rna ir�nt t�pl�lt haragj�ra koncentr�ljon, nehogy megint r�t�rjenek az eml�kek. V�g�l f�l�llt, hogy megadja a „kegyelemr�g�st” a szerencs�tlen�l j�rt t�rgynak, de ekkor elfordult a kilincs, �s bel�ptek a szob�ba a Tekerg�k.