S�t�ts�g borult a Grimmauld t�rre. Egy k�s� �szi este volt, amikor a Rend tagjai gy�l�st tartottak az egykori Black csal�d h�z�ban. M�r t�bb mint egy �v telt el Sirius hal�la �ta, de sokaknak m�g mindig f�jt a sz�v�k, ha a h�zba l�pve megrohamozt�k �ket, a kellemes, �s a kellemetlen eml�kek a sokszor mogorva var�zsl�val kapcsolatban.

�gy volt ezzel Remus Lupin is, aki most a nagy �tkez�asztaln�l �lt, ifj� feles�ge, Nymphadora Tonks kez�t szorongatva. �pp R�mszem Mordon besz�lt valami tervr�l, amit Dumbledore m�g a hal�la el�tt eszelt ki a Hal�lfal�k visszaszor�t�sa �rdek�ben.

 Remus nem tudott odafigyelni a f�rfi szavaira. Gondolatai Sirius fel� kalandoztak. Hogy �r�lne most, ha itt lehetne, hogy v�gre komolyabban akci�ba lend�lnek a S�t�t Nagy�r ellen! De sajnos � m�r nem �r�lhetett neki. Tapmancs elment. Nincs t�bb�. N�lk�le m�r semmi sem lehet olyan, mint r�gen.

Ekkor kopog�s hallatszott. Mindenki �sszerezzent. Ki lehet az? A Rend minden tagja a gy�l�sen van, idegen pedig nem l�phet be a h�zba. K�nos hallgat�s k�vetkezett, eg�szen addig, ameddig �jb�l megsz�lalt a kopog�s ez�ttal sokkal er�teljesebben.

-                          Majd �n megn�zem! – aj�nlkozott Remus, azt�n fel�llt. Mivel senki sem

sz�lt, megvonta a v�ll�t, azt�n el�reszegezett p�lc�val kiment a konyh�b�l. Igyekezett halkan j�rni, de az �reg deszk�k id�r�l id�re megreccsentek a l�ba alatt. M�r fel�rt a l�pcs�n, mikor �jra hallotta a kopog�st, de ez�ttal egy v�kony hang is k�s�rte a d�r�mb�l�st.

            P�lc�j�t m�g mindig el�reszegezve nyitott ajt�t, majd igen csak meglep�d�tt a j�vev�ny l�tt�n.

Egy s�t�t sik�tor egyik kuk�ja m�g�tt t�rt mag�hoz. Teljesen �t�zott, minden�t �tj�rta a hideg, r�ad�sul m�g f�lt is. �vatosan kidugta a fej�t a szemetes m�g�l. Valahonnan ismer�s volt neki a k�rny�k. Nem is eml�kezett, hogyan ker�lhetett oda. Mikor megbizonyosodott arr�l, hogy egyed�l van, lassan fel�llt, �s szaladva indult el a sik�torb�l kifel�. Mikor ki�rt a t�rre, megnyugtat�an tapasztalta, hogy t�nyleg ismer�s neki a terep. Otthon van.

M�g gyorsabb fut�sra k�nyszer�ttette a l�bait. A pocsoly�k vize hangos loccsan�ssal ker�ltek ki a medr�kb�l, ahogy a meztelen l�bak belel�ptek. A fi� f�lszisszent, ahogy a hideg v�z a l�bsz�r�t �rte de � csak futott tov�bb a biztons�got, �s meleget jelent� sz�l�i h�z fel�.

Mikor oda�rt, meg�llt egy pillanatra az ajt� el�tt. Kif�jta mag�t, azt�n kis�p�rt egy hossz� fekete tincset az arc�b�l. Kicsit f�lt, hogy az anyj��k leszidj�k, ami�rt elcsavargott (mert val�sz�n�leg csak ez t�rt�nhetett), de azt�n �sszeszedte mag�t, �s bekopogott. El�sz�r nem t�rt�nt semmi, ez�rt kiss� er�sebben megism�telte a mozdulatot. M�g mindig semmi. Most m�r kezdett d�h�s lenni. M�r val�s�ggal d�r�mb�lt, k�t �k�llel verve az ajt�t.

-                          Hah�! Van itt valaki? – kiab�lta k�zben.

M�r-m�r �gy volt vele, hogy feladja, de ekkor fordult a kilincs, �s valaki r�snyire t�rta az ajt�t, majd mikor megl�tta a j�vev�nyt, kil�pett azon. Egy nem t�l id�s f�rfi volt. Barna haj�ba �sz sz�lak vegy�ltek, arca ny�zott �s s�padt volt, ruh�i rongyosak. Szel�den mosolygott, amikor megl�tta a fi�csk�t.

-                          H�t te ki vagy? �s hogy ker�lsz ide? – k�rdezte Lupin.

-                          Az �n nevem Sirius Black, �s ez az �n h�zam! – v�laszolt cs�p�re tett k�zzel a fi�.

Remus csak t�togni tudott. Alig tudta lecsillap�tani kalap�l� sz�v�t. Nem lehet, hogy ez a k�ly�k Sirius legyen, hiszen � meghalt. Lehet, hogy csak sz�rakozik. De akkor m�gis hogyan tal�lta meg a h�zat? R�ad�sul a st�lusa �s a kin�zete is olyan, mint egykor Tapmancs� volt, de ez akkor is olyan lehetetlen.

-                          Te az �j h�ziman�nk vagy? – k�rdezte a kisfi� v�kony szem�ld�k�t felvonva. – Mondd, hogy any��k kirakt�k innen azt az ut�latos Siport! … Beengedsz m�g ma?

-                          Nem vagyok h�ziman�! – nevetett a f�rfi. – A nevem Remus Lupin.

-                          Az egyik oszt�lyt�rsamat is �gy h�vj�k! �s m�g hasonl�t is mag�ra! – lelkendezett Sirius, majd f�lretolva Remust, bel�pet a folyos�ra.

A h�z sokkal s�t�tebb volt, mint amilyennek eml�kezett r�. Szemben ott volt az anyja portr�ja, de most le volt takarva, �s halk horkol�s sz�r�d�tt ki a v�szon m�g�l. Tudta, hogy ilyenkor nem a legjobb hangoskodni, mert akkor anyja k�pm�sa fel�bred, �s �ktelen l�rm�t csap, hogy hogy mert�k �t fel�breszteni. Sirius m�r indult volna a szob�j�ba, de a f�rfi megragadta a v�ll�t.

- Gyere, lemegy�nk a konyh�ba! – suttogta, azzal finoman ir�nyba ford�totta a gyereket, �s elindultak lefel� a l�pcs�n. Ahogy haladtak, Sirius idegen hangokra lett figyelmes, amik a konyh�b�l sz�r�dtek ki. Kiss� megborzongott, de csak ment tov�bb. 

            V�g�l el�rt�k az ajt�t. Remus kinyitotta �s maga el�tt tolva betess�kelte Siriust. Bent mindenki egy csap�sra eln�mult, majd ahogy megl�tt�k az ifj� j�vev�nyt, t�tott sz�jjal b�multak r�. 

-                          H�t ez meg micsoda? – k�rdezte az asztal v�g�ben �l� ijeszt� kin�zet� f�rfi.

Orra szinte alig volt, arc�t teljesen elbor�tott�k a hegek, �s az egyik szeme, amelyik j�val nagyobb volt a m�sikn�l veszett�l forgott k�rbe-k�rbe. Black tett egy l�p�st h�tra, de bele�tk�z�tt Lupinba.

-                          Nem micsoda, hanem kicsoda, R�mszem! – v�laszolt Remus. – �s �n sem �rtem, hogy ez hogy lehet, de…

-                          A nevem Sirius Black! – h�zta ki mag�t b�szk�n a kisfi�. – Ez itt az �n h�zam! Ti kik vagytok, �s mit kerestek itt?

A Rendb�l t�bben is f�lnevettek, majd az ijeszt� f�rfi fel�llt, �s odabicegett Siriushoz. Megragadta a tal�rja nyak�n�l fogva, �s nekitasz�totta a falnak.

- R�mszem, nem k�ne… - pr�b�lkozott Lupin.

- Ki vagy, te k�ly�k? – k�rdezte Mordon, Remusszal mit sem t�r�dve.

- ENGEDJEN EL! – kiab�lt Black, �s minden erej�vel azon volt, hogy kiszabaduljon a f�rfi szor�t�s�b�l.

- Azt k�rdeztem, ki vagy? V�LASZOLJ! – k�pk�dte R�mszem, �s megr�ngatta a fi�t.

A f�rfi nagyobbik szeme egyenesen Siriusra meredt, aki �gy �rezte, hogy a tekintet bel�hatol, �s minden titk�t, �s gondolat�t �rz�keli. P�r pillanat volt az eg�sz, de a fi� m�gis �r�knak �rezte azt az id�t, am�g a szem �t f�rk�szte.

- J�l van! Igazat mond! – sz�lt nagy sok�ra a f�rfi kiss� megenyh�lve, majd �jb�l Siriushoz int�zte szavait: - Nem tudom, hogy j�tt�l vissza, Sirius! Mindig is tudtam, hogy rendk�v�li ember vagy, de nem hogy ennyire!

Amikor R�mszem elt�volodott t�le, karok fogt�k �t. Rengeteg puszit kapott, �s m�g t�bb f�lt� simogat�st �s �lel�st.  Teljesen meg volt zavarodva. Nem ismerte ezeket az embereket, �s nem tudta, hogy honnan j�tt vissza, csak azt tudta, hogy f�radt, �s rettenetesen f�zik.

-                          Na j�, el�g lesz m�r! – nevetett Remus, azzal megragadta Siriust, �s kih�zta �t az �lel� karokb�l.

-                          Nem vagy �hes, kicsik�m? – j�tt oda egy id�sebb, k�v�rk�s, v�r�s haj� asszony.

-                          De – ny�gte elhal� hangon Sirius.

-                          Akkor azonnal f�z�k valamit! – mosolygott Mrs. Weasley, azzal sarkon fordult, �s elindult a t�zhely fel�.

-                          Gyere, �lj le! – sz�l szel�den Lupin, azt�n odaterelte a fi�t az asztalhoz �s le�ltette az egyik sz�kbe. � maga pedig mell� �lt.

Sirius f�lve k�rben�zett az asztal k�r�l �l�k�n, akik mind �t b�mult�k. Kiss� zavarban volt, ez�rt sokszor les�t�tte a szem�t.

-                          Tan�rn�! – rikkantotta vid�man, amikor �szrevette a Griffend�l h�z fej�t.

McGalagony n�m�n biccentett, azt�n idegesen elford�totta a fej�t.

-                          Tan�rn�! – pr�b�lkozott �jb�l a fi�cska. – Kik ezek az emberek, �s mi�rt vannak itt a h�zunkban?

-                          Majd id�vel mindent meg fogsz tudni! – v�laszolt kicsit bar�ts�gtalanul a n�.

-                          Molly, mikor lesz k�sz? – ki�ltotta Remus a v�r�s haj� asszonynak c�mezve szavait.

-                          M�g h�sz perc! – v�laszolt amaz.

-                          Rendben van! – sz�lt vissza Lupin, azt�n Siriushoz fordult. – Gyere f�rdeni!

Sirius hagyta, hogy a f�rfi felk�s�rje a f�rd�szob�ba, ahol azt�n nagy nehezen

ler�ngassa r�la a vizes ruh�kat, v�g�l pedig bedugja �t a meleg v�zzel teli k�dba.

-                          Hol vannak a sz�leim? – k�rdezte a fi�, mik�zben a tusf�rd�j�t kereste.

-                          Figyelj, Sirius, mindent el fogunk neked mondani, de nem ma! – felelt Lupin.

-                          De m�rt nem? – nyafogott Black.

-                          Mert csak! – emelte fel a hangj�t a f�rfi. – �s most m�r igyekezz, mert lek�ss�k a vacsor�t!

A kisfi� el�sz�r megszeppent, de azt�n dacosan felh�zta az orr�t, �s ugyanolyan lassan, mint az el�bb tette, folytatta a mosakod�st. Holds�p mosolyogva cs�v�lta a fej�t. „Igen, � t�nyleg Sirius” – gondolta mag�ban, azt�n lekapott egy t�r�lk�z�t a tart�r�l, �s v�rta, hogy az „uras�g” kisz�lljon a v�zb�l.

            Siriusnak is felt�nt ez az apr�s�g, de tov�bbra sem csipkedte mag�t. A baj csak az volt, hogy egyre jobban korgott a gyomra, �s a v�z is kezdett m�r kih�lni, ez�rt v�g�l megadta mag�t. Kikapta a t�r�lk�z�t Lupin kez�b�l, azt�n megt�r�lk�z�tt. A f�rfi �trohant a m�sik szob�ba egy k�nt�s�rt Siriusnak, de nem tal�lt megfelel� m�ret�t. Mindketten j�t nevettek, amikor a ruhadarab, amit v�g�l kiv�lasztott igencsak nagynak bizonyult.  

            P�r perc m�lva m�r �jra a konyh�ban voltak. Sirius Remus �s egy furcsa lila haj� l�ny, Tonks k�z�tt foglalt helyet. Mrs. Weasley mindenki el� t�ny�rokat �s ev�eszk�z�ket pakolt, majd v�g�l egy nagy faz�k levest tett az asztalra, amib�l mindenki szedett mag�nak.

            Sirius nem ismerte ezt a fajta �telt, de nagyon �zlett neki. Valami mugli kaja lehetett, mert a sz�lei megtiltott�k, hogy olyat egyen.

            Remus mosolyogva n�zte, ahogy a kis Tapmancs lap�tolta mag�ba az �telt, majd kicsit arr�bb t�vedt a tekintete. L�tta, hogy Tonks is r�n�z, azt�n elmosolyodik. Lassan �tcs�sztatta a kez�t Sirius sz�k�nek a t�ml�ja m�g�tt.  A n� keze is elindult fel�, de miel�tt m�g tal�lkozhattak volna, a fi�cska h�trad�lt, �s tele sz�jjal felki�ltott:

-                          Mi van, ti nem is esztek?

-                           De, igen! – v�laszolt Tonks, azt�n � is a t�ny�rja fel� fordult, �s evett.

Lupin szeme egy darabig elid�z�tt m�g rajta, azt�n � is nekil�tott. Siriusnak annyira �zlett a leves, �s annyira �hes volt, hogy k�tszer is repet�zott.

            Mikor befejezte, fel�llt, �s illedelmesen megk�sz�nte a vacsor�t.

-                          Nincs mit, kis sz�vem! – mosolygott Molly, mik�zben Sirius karj�t simogatta. – Gondolom, f�radt is vagy!

Sirius b�logatott. Kiss� zavarba hozta az asszony kedvess�ge, mivel a saj�t anyja nem bec�zgette �gy. Vagyis �t sehogyan sem bec�zte. Ink�bb csak szidta. Sosem tudta neki megbocs�tani, hogy a Mardek�r helyett a Griffend�lbe ker�lt. Nem mintha el�tte t�l j� lett volna a viszonyuk egym�ssal. Ugyanis a kis Sirius minden alkalmat kihaszn�lt, hogy borsot t�rj�n a h�z lak�inak orra al�.

-                          Gyere! – sz�lt Remus, azzal f�l�llt az asztalt�l. – Megy�nk aludni!

-                          De hol vannak a sz�leim? – faggat�zott a fi�.

-                          Holnap majd megtudod! – v�laszolt neki Tonks, azt�n nevetve �sszeborzolta Sirius haj�t.

-                          H�! – ki�ltott m�rgesen az �rintett, mik�zben igyekezett visszasim�tani hossz� tincseit az eredeti hely�kre.

-                          Megy�nk? – k�rdezte t�relmetlen�l Remus.

-                          Persze! – v�laszolt a l�ny, azt�n Siriushoz fordult. – Hol szeretn�l aludni? A saj�t szob�dban, vagy ink�bb vel�nk?

Sirius fontol�ra vette az aj�nlatot, hogy ne kelljen egyed�l aludnia, ugyanis volt benne f�lelem. Nem is kev�s.

-                          Ink�bb veletek! – v�laszolt a v�g�l kiss� sz�gyenkezve.

-                          �s mi lesz a gy�l�ssel? – aggodalmaskodott Holds�p.

-                          Menjetek csak nyugodtan! – sz�lt McGalagony. – Megbesz�lj�k, hogy mi legyen Siriusszal, azt�n holnap mindent elmondunk nektek is!

-                          �s a Hal�lfal�k? – ellenkezett tov�bb Remus.

-                          Azt hiszem, jelen pillanatban v�rhatnak most egy napot! – felelt a professzorasszony. Arc�n valami mosoly-f�le suhant �t, amikor r�n�zett Blackre.

-                          H�t j�, akkor induljunk! – egyezett bele v�g�l Lupin.

- Juh�! – ki�ltott vid�man Tonks, azt�n felugrott az �gyra. Remus �s Sirius nevetve n�zt�k.

- Na, mi van? Most alszunk, vagy mi? – kacsintott a l�ny, azt�n elter�lt az �gyon.

            Sirius nevetve f�lm�szott mell�. A szoba kicsi volt, �s hangulatosan rendezt�k be. A falon, t�bb helyen voltak k�pek, de ezek nem azok a Black csal�dn�l szok�sos magamutogat� festm�nyek voltak. A nagy francia�gyon k�v�l, amelyik a szoba k�zep�n �llt, nem sok b�tor volt: egy ruh�sszekr�ny az ajt� mellett, �s egy �r�asztal az ablak alatt. A fal tap�t�ja s�rg�ra volt festve, �s a padl�t puha sz�nyeg bor�totta.

            Tonks �s Sirius birk�ztak egy kicsit, azt�n beb�jtak a takar� al�. Remus fejcs�v�lva fek�dt mell�j�k. H�rman kiss� nehezen f�rtek el az �gyban. Sirius fek�dt k�z�pen, ez�rt a mellette l�v�k sz�m�thattak arra, hogy a fi� el�bb vagy ut�bb rajtuk fog fek�dni, vagy lerugdossa �ket a f�ldre. De most egyik�k sem b�nta. �r�ltek, hogy visszakapt�k Siriust, m�g ha egy kicsit furcs�n is.

            Remus sok�ig nem tudott elaludni. Hanyatt fek�dt az �gyban, �s azon gondolkodott, mi t�rt�nhetett Tapmanccsal, �s hogy ker�lt vissza. Mi�rt lett �jra gyerek? Mi�ta bolyongott az utc�kon, �s hogyhogy nem kapt�k el a hal�lfal�k?

Ekkor hirtelen �sszerezzent, mert valami r�nehezedett a mellkas�ra. El�sz�r azt gondolta, hogy Tonks keze, de amikor len�zett, l�tta, hogy t�vedett. A kis Tapmancs volt az, aki fej�t r�hajtotta a mellkas�ra, �s �gy aludt. Remus bels�j�t �tj�rta a szeretet bar�tja ir�nt. Hihetetlen�l boldog volt, ami�rt visszakaphatta �t, �s tal�n megadhatja neki azt, amit ezel�tt nem kapott meg senkit�l.

V�gigsim�tott a kis k�zen, azt�n �t�lelte a fi�csk�t, aki ennek hat�s�ra mocorgott egy picit, majd �jra elcsendesedett. Egy darabig hallgatta Sirius halk szuszog�s�t, majd �t is elnyomta az �lom.