Az emberiség már a kezdetektől fogva hitt a szerencsés, és a balszerencsés napokban. Már az ókori görögök, és rómaiak is kedvezőnek és kedvezőtlennek könyvelték el a napokat. Azt nem tudjuk, hogy ekkor mi határozta meg ezeket a napokat, de a középkorban már meghatározott hiedelmek tartoztak hozzá. A XVI.-XVII. századi Angliában rendszeresen felsorolták a "végzetes" napokat.Az ezeken a napokon megbetegedők nem is remélhették a gyógyulást.
Lord Burghley, I. Erzsébet kincstárosa így figyelmeztette fiát: Ha új vállalkozásba kezdesz, három hétfői napot kerülj! Az egyik április első hétfője (a Biblia szerinte ekkor ölte meg Káin Ábelt), a második augusztus második hétfője(Szodoma Gomorra pusztulása), és a harmadik december utolsó hétfője(Iskarióti Júdás születése). Ezeket a napokat a klasszikus időben is balszerencsés napoknak tartották.
A kereszténység nagy erőfeszítésébe került, hogy végleg eltörölje ezeket a babonákat, és az év minden napját több szentnek ajánlotta. A XVII. században gúnyt űztek a puritánok a szent és a balszerencsés napokból.
Ezenkívül jelentősnek tartották az egyén életében a kritikus éveket, amelyek fontos változásokat hoztak az életében. A közhit szerint az ember sejtjei hétévenként cserélődnek, ezért minden hetedik év kritikus.