A legrégebbi vallások az istennőkultuszok. Talán a Vénusz-figurák a legrégebbi szoborleletek. Ezek meztelen női alakot ábrázolnak, amelyeken különösen kiemelik a női jellegeket. Hatalmas keblek, fenék és combok, de a fej és a végtagok kidolgozatlanok. Ezek a szobrok legtöbbször agyagból, csontból, vagy kőből készültek. 23000 évvel ezelőtt jelentek meg először Franciaországtól, Dél-Olaszországig. Léteznek arra utaló jelek, hogy Belső-Ázsiában már 25 000 évvel elzelőtt is léteztek istennő-kultuszok. A hasonló vallások még a Földközi-tenger mellett is léteztek. A lejjelentősebb leletek Törökországból kerültek elő. James Mellaart ezen a helyen egy sor főistennő-szentélyt tárt fel. Ezt az istennőt gyakran állatokkal ábrázolták, néha terhesen, néha pedig szülés közben. Sokszor kosokat és bikákat szült. A freskókon keselyűk, fikafejek, és megfejtetlen szimbolikus jelek láthatók. Maria Gimbutas szerint az ábrázolások (kígyó, növekvő Hold, méhek) egy nagyon elterjedt jelképrendszer részei, és ezek a termékenységet, és az élet egyetemességét fejezik ki.

A bronzkorban kihangsúlyozták a női nemi jellegeket. Indiában a mai napig sok helyen női istenségekhez imádkoznak.

Nyugaton, még a kereszténység előtt elkezdték átvenni a női istenek helyét a férfi istenek.