Arra �bredek, hogy veszett�l vakar�zom. Mindenem viszket, mintha ezer bolha csipkedne.

-         Mi az isten…?! – kiab�lok m�rgesen, mik�zben igyekszem a h�tamat megvakarni.

-         Azt hiszem, k�zel j�runk a Sz�nyogos-mocs�rhoz – sz�l Silmeumbar higgadtan. H�t persze, neki k�nny�! �t a pikkelyei miatt nem tudj�k megenni ezek a vad�llatok, de �n NAGYON VISZKETEK!

M�g mindig azon �gyk�d�m, hogy meg tudjam vakarni a h�tam, amikor hallom, hogy a s�rk�ny halkan kuncog.

-         Ez nem vicces! – sziszegem, mik�zben egy hossz� bottal pr�b�lkozom. – Tudod te, hogy ez, hogy viszket?!

-         L�tn�d magad! – nevetett tov�bb Silmeumbar. – �gy ugr�lsz, mint egy bolha!

-         Te is ugr�ln�l, ha �gy viszketne mindened! – v�laszolok s�rt�d�tten.

K�r�lbel�l f�l �ra m�lva elindulunk, miut�n siker�l lecsillapodnom. Nagy er�fesz�t�s nem vakar�zni, mert majd’ meg�r�l�k. A sz�nyogok meg�ll�s n�lk�l t�madnak, �n meg nem gy�z�m csapkodni �ket. Silmeumbar mellettem j�n, mert azt gondolja, �gy valamennyire megv�d a kellemetlens�gt�l. Nem sokat seg�t, de legal�bb, am�g vele besz�lek, addig se a cs�p�seimmel vagyok elfoglalva.

Ahogy haladunk, egyre t�bbsz�r veszem �szre, hogy a cip�m alatt bes�pped a talaj. N�hol felbukkan egy-egy t�csa, �s kisebb n�das. �lland�an hallatszik a rovarok z�mm�g�se �s ciripel�se, a sz�nyogok pedig egyre agressz�vebbek. M�r nem csak a b�r�met csipkedik. A sz�mat m�r ki se merem nyitni, mert ahogy ez megt�rt�nik, a kis besti�k egyb�l megrohamozz�k. A szememet szint�gy nem hagyj�k b�k�n, ez�rt folyamatosan pislogok. Eltakarom az arcomat, hogy v�gre szabadon vehessem a leveg�t, amikor placcs, belel�pek egy pocsoly�ba. Teljesen �t�zott a cip�m. K�romkodok egyet, azt�n tov�bbmegyek.

-         Ne haragudj, Sirius, de �n m�r nem tudok tov�bb menni, mert els�llyedek! – sz�l Silmeumbar, azt�n hatalmas sz�rnycsap�sokkal felemelkedik a leveg�be.

-         N�zd meg, hova l�psz! – hangzik az utas�t�s, �s �n kelletlen�l leengedem a kezem.

Egy mocs�r kell�s k�zep�n �llok. Amerre n�zek, mindenhol t�cs�k, �s az el�bbiekn�l nagyobb n�dasok. Lassan elindulok.

            N�ha ugyan t�rdig beles�ppedek az iszapba, de ennek ellen�re m�gis gyorsan haladok. Nem vagyok t�ls�gosan hozz�szokva az ilyen mocs�r-t�r�khoz.

D�l k�r�l meg�llok, mert tal�lok egy viszonylag nagy ter�let� szil�rd talajt, amire ak�r �tit�rsam is r�nehezedhet. F�lki�ltok neki, �s � lassan lesz�ll. Nem is olyan nagy ez a kis sziget, mint amilyennek el�sz�r gondoltam. �pp, hogy csak elf�r�nk rajta. Mind a k�t cip�m vizes, �s r�ad�sul a nadr�gom is. Nincs id�m megsz�r�tani. Ahogy bekapok n�h�ny falatot, m�r indulunk is tov�bb. Most az egyszer �r�l�k, hogy nem hosszabb a pihen�, mert szeretn�k innen min�l el�bb elt�nni. Az agyamra megy ez a sok rovar!

            M�g mindig nagyon lassan haladok, �s egyre f�radtabb vagyok. M�r vakar�zni sincs er�m. Csak figyelek, �s megyek. K�s� d�lut�n van, �s ahogy s�t�tedik, egyre kev�sb� l�tom az utat. Kedves kis v�rsz�v� bar�taim �jult er�vel csapnak le agyonszurk�lt b�r�mre, �s a n�dasokb�l furcsa ciripel� hangot hallok. El�sz�r azt gondoltam, hogy t�csk�k, de ezek ann�l sokkal hangosabbak, �s egy�ltal�n nem kellemes a muzsik�juk. Egyre nehezebbnek �rzem a l�baimat. Nem csak a f�radts�gt�l, hanem a r�rak�dott s�rr�tegt�l is. Most m�r ideje pihen�hely ut�n n�zni.  Sajnos ez nem megy k�nnyen. Ha messzir�l meg is l�tok egy nagyobb, sz�raznak t�n� r�szt, amint oda�rek, kider�l, hogy csak egy �jabb s�rtenger. M�r �pp k�romkodn�k, amikor a k�vetkez�h�z �rve szil�rd talajt �rzek a l�bam alatt.  �r�m�mben f�lki�ltok.

-         Mi van? – hallatszik Silmeumbar hangja.

-         Gyere le! – kiab�lok vissza. – Tal�ltam helyet, ahol tudn�nk aludni!

A s�rk�ny m�g tesz egy k�rt a leveg�ben, azt�n �vatosan lesz�ll.

- Itt akarsz aludni? – k�rdezi kiss� szemreh�ny�an.

- Nincs jobb hely! – v�laszolom t�relmetlen�l.

- Azt hittem, m�g ma el akarjuk �rni a Sz�ltet�t!

- �n m�r nem tudok tov�bbmenni! – ny�g�m, azt�n elter�l�k.

A s�rk�ny elmosolyodik, azt�n leheveredik mell�m, �s r�m ter�ti a sz�rny�t, hogy �jjel ne egyenek meg a sz�nyogok. Fekszem, �s pr�b�lok elaludni, de a vizes ruh�k miatt didergek, r�ad�sul a talaj is nagyon k�nyelmetlen. Forgol�dom, de csak nem lesz jobb. Ekkor hirtelen vil�goss�g gy�l a fejemben. Amennyire tudok, f�l�l�k, �s ler�ngatom magamr�l a ruh�kat. M�r �pp az als�gaty�t szedn�m le, amikor meggondolom magam. Ez annyira nem vizes. Jobb, ha ink�bb rajtam marad.

- Mit mocorogsz? – sz�l szel�den Silmeumbar.

- M�r semmit! – v�laszolok, azt�n hanyatt d�l�k a vizes ruh�kra. 

            M�snap hajnalban arra �bredek, hogy valaki b�kd�s. Morgok, azt�n megpr�b�lok �tfordulni a m�sik oldalamra. F�lszisszenek, amikor a meztelen v�llam hozz��r a hideg talajhoz.

-         Minek keltett�l fel? – k�rdezem m�rgesen.

-         Induljunk! – suttogja a s�rk�ny, mik�zben �jb�l megb�k az orr�val.

-         Mi van? – k�rdezem kiss� �rtetlen�l, mert f�lelmet �rzek a hangj�ban.

-         Maradj cs�ndben! – folytatja halkan. – Sietn�nk kell!

Amilyen gyorsan csak tudom, magamra kapkodom a ruh�imat. Silmeumbar azt sem hagyja, hogy k�nyelmesen megreggelizzek. Most sokkal magasabban sz�l, mint szokott, �s r�m parancsolt, hogy olyan halkan menjek, amennyire csak lehets�ges. Fogalmam sincs, mi baja van. Jobb lenne, ha elmondan�, hogy legal�bb f�lk�sz�ljek az esetleges vesz�lyekre.

Igyekszem halkan l�pkedni, de nem nagyon siker�l. Sokszor t�cs�ba, vagy s�rba l�pek, �s ilyenkor mindig hangosan cuppan a cip�m. A rovarok m�g mindig nagyon ideges�t�k, de m�r kezdem megszokni. Ma m�g nem is vakar�ztam.

            M�r �r�k �ta megyek. Kezd f�jni a l�bam, �s korog a gyomrom. Ezen k�v�l tiszt�ra olyan �rz�sem van, mintha valaki k�vetne. N�ha-n�ha h�trafordulok, de nem l�tok semmit. A s�rk�ny m�g mindig magasan felettem k�r�z, de nem merek f�lki�ltani hozz�. Nem tudom, hogy t�nyleg k�vet-e valaki, de ha igen, nem szeretn�k vele tal�lkozni. Nincs n�lam a p�lc�m, �s an�lk�l nem tudom megv�deni magam. Gyakoroln�m a var�zsl�st, de tartogatom az energi�mat. Ahogy kel fel a nap, egyre t�bbet l�tok a t�jb�l. Velem szemben egy nagy dombs�g h�z�dik. Ezek a Szeles-dombok.

            M�g d�lben sem �llok meg. Eg�sz nap menetelek, hogy min�l el�bb elmenek�lhessek a v�rsz�v� rovarok el�l. M�g most is �gy �rzem, hogy valaki k�vet, de ez�ttal se l�tok semmit. Lassan ki�rek a mocs�rb�l. Most m�r �jra szil�rd talajon �llok. Elhagytam a n�dasokat is, de a sz�nyogok m�g mindig k�vetnek. Silmeumbar lesz�ll mell�m, �s most m�r egy�tt s�t�lunk.

-         Valami k�vet minket! – s�gom oda neki p�r perc m�lva.

-         Igen, tudom! – mondja halkan. – De ne f�lj! Ma este elkapjuk!

-         Mit akarsz vele csin�lni? – k�rdezem riadtan.

-         Ne f�lj, nem fogom b�ntani! – v�laszol kuncogva, hogy megnyugtasson. – Elmondom, mit kell csin�lnod!

Azzal el�adta a terv�t. Nem volt valami t�ls�gosan bonyolult, de legal�bb nem eshetett senkinek baja. Ezek ut�n eg�sz nap izgatottan v�rtam az est�t. �tk�zben Silmeumbar elmes�lt n�h�ny dolgot a Sz�ltet�r�l. M�r l�ttam, amint a t�volabbi hegy tetej�n, r�gi k�falak romjai merednek elhagyatottan a k�k �g fel�. Frod�t, a Gy�r�hordoz�t, itt sz�rt�k meg a nazg�lok.

Eg�sz nap megy�nk, �s rajtam kezd k�nyelmetlen�l megsz�radni a s�ros ruha. Pr�b�ltam levakarni, de nem sok sikerrel. Ki k�ne mosni, de sajnos nincs r� lehet�s�gem.

Este egy fa t�v�ben teleped�nk le, �s �n azonnal el�kapom a hobbitokt�l kapott batyukat. Elkezdek enni. Addig Silmeumbar f�lsz�ll, �s tesz n�h�ny k�rt f�l�ttem. Magasan rep�l, �gy a s�t�ts�gben szinte �szrevehetetlen.

M�r vagy t�z perce tart ez, amikor v�gre mozg�st hallok a h�tam m�g�tti bokor fel�l. �gy teszek, mintha nem venn�m, �szre, �s b�k�sen folytatom a vacsor�t. Igaz�b�l nagyon ideges vagyok, �s egy kicsit f�lek is, mert �n sem tudom, hogy a s�rk�ny hol van pontosan, �s p�lca n�lk�l nem tudok harcolni, ha arra ker�l sor, de az�rt csak j�tszom tov�bb a h�ly�t. Hirtelen meghallom, hogy valaki m�g�m l�p. Abban a pillanatban megfordulok, �s elkapom a j�vev�ny kez�t. Arra sincs id�m, hogy meg�llap�tsam, micsoda, vagy kicsoda, mert a m�sik kez�vel kap�sb�l fejbe v�g, �s �n elter�l�k a f�v�n.