A t�l tov�bbi r�sze unalmasan telt a Tekerg�k sz�m�ra. �r�kra j�rtak, h�ly�skedtek, Pitont k�nozt�k, �s James szok�s szerint Lily ut�n loholt. Remus m�r most elkezdett k�sz�lni az �v v�gi vizsg�kra. Sirius ez�rt nem egyszer megjegyezte, hogy Holds�p mekkora egy str�ber. Peter, mint mindig, most is folyton j�pofizott a bar�tainak, amit azok nem mindig n�ztek j� szemmel. Holdt�ltekor a n�gy fi� egyre b�trabb lett, �s m�r nem csak az iskolai birtokot j�rt�k be. Egyre k�zelebb mer�szkedtek Roxmortshoz. Sirius m�r majdnem teljesen megnyugodott a furcsa csecsem�vel val� tal�lkoz�sa �ta, de mindig t�rt�nt valami, vagy l�tott valamit, ami miatt �jb�l elfogta a f�lelem. Sz�lni nem mert r�la a bar�tainak, mert f�lt, hogy bolondnak n�zik. N�ha l�tta, amint egy k�z kiny�lik az asztal al�l, vagy egy eldugott helyr�l, de sosem izgatta mag�t emiatt. Nyugodt marad, mert �gy gondolta, hogy ez lesz a megold�s. Ha f�l, att�l m�g ezek a dolgok nem fognak megsz�nni. �jszak�nk�nt egyre t�bbsz�r gy�t�rt�k r�m�lmok. Ilyenkor ellen�llhatatlan v�gyat �rzett, hogy bemenek�lj�n Remus �gy�ba, hogy azt�n a fi� k�zels�g�t�l megnyugodjon, �s elaludhasson. Persze akkor val�sz�n� volt, hogy folytat�dik a cikiz�s, �s a faggat�z�s, ez�rt ink�bb az ilyen �jszak�kat a saj�t �gy�ban v�szelte �t.  

Lassan el�rkezett a tavasz, �s most m�r t�nyleg ideje volt elkezdeni a tanul�st. Siriusn�l ez annyit jelentett, hogy ha nagyon unatkozott, akkor esetleg egyszer elolvasta valamelyik anyagr�szt. A h� nagy r�sze m�r elolvadt, sarat �s pocsoly�kat hagyva maga ut�n. A Tekerg�k gy�gyn�v�nytan ut�n, a nedves talajon cs�szk�lva, s�t�ltak vissza a kast�lyba. N�ha meg kellett kapaszkodniuk egym�sba, nehogy elessenek.

-         N�zz�tek csak! Ott van Pipogyusz! – rikkantotta �gas, mik�zben a n�h�ny m�terrel el�tt�k cs�szk�l� mardek�ros fi�ra mutatott.

-         Na ne! Csak ezt ne! – ki�ltott fel Remus, amikor megl�tta a Sirius arc�n a m�r j�l ismert, Piton sz�m�ra nem sok j�t �g�r� mosolyt. – Tudod, mit �g�rt�l tegnap d�lut�n!

-         J�l van! Nem b�ntom! – morogta Black, de a szem�ben m�g mindig ott volt az a bety�ros csillog�s.

A k�vetkez� pillanatban Piton elesett, �s j� p�r m�tert cs�szott a s�rban, holott nem is volt lejt�s az �t. James, Peter �s Sirius hangosan nevettek, amikor a zs�ros haj� fi� fel�llt, �s pr�b�lta kicsavarni a s�ros vizet a tal�rja ujj�b�l.

- Sirius! – csattant fel Holds�p. – Meg�g�rted, hogy egy h�tig nem b�ntod Pitont!

- Cs�sz�s a f�! – vonta meg a v�ll�t Tapmancs, azt�n vigyorogva zsebre rakta a kez�t – a p�lc�val egy�tt.

Remus fejcs�v�lva cicceget, de nem sz�lt semmit. A fi�k nevetg�lve folytatt�k �tjukat a kast�ly fel�.   

             A k�vetkez� �ra b�jitaltan volt, amin egy ritka bonyolult f�zet elk�sz�t�s�vel kellett foglalatoskodni. A Sirius �stj�ben l�v� s�t�tk�k folyad�k sehogy sem akart vil�gosz�ld lenni. M�r F�regfark� is k�zelebb �llt a k�v�nt sz�nhez, mint az �v�, ez�rt m�rg�ben beler�gott a f�z�ed�nybe. Ennek k�vetkezt�ben n�h�ny csepp trutyi Tapmancs kez�n landolt, aki ezt cifra k�romkod�ssal jutalmazta.

- Black! – sz�lt higgadtan Lumpsluck. - Ha nem tudsz norm�lisan viselkedni, akkor ak�r ki is mehetsz az �r�r�l!

- Jobban j�rn�k! – motyogta a fi�.

- Perselus, seg�ts Blacknek! – folytatta a professzor.

Piton, aki egy a Tekerg�kt�l nem messze l�v� asztaln�l �lt, �s mivel szok�s szerint � volt k�sz legel�sz�r, a sz�ken h�trad�lve a k�rmeit piszk�lta. Most el�gedett vigyorral a k�p�n, lassan f�l�llt, �s elindult a m�g mindig szitkoz�d� griffend�les fel�.

-         Csak nem ideges vagy, Black? – k�rdezte idegt�p�en higgadt hangon.

-         Dehogyis! – mosolygott kedvesen Tapmancs, de szeme sark�ban l�tszott a gyilkos indulat. – Nagyon j�l �rzem magam!

„V�rd csak ki a v�g�t, te kis eldeform�l�dott l�citrom!” – d�h�ng�tt mag�ban Sirius, mikor Piton belen�zett az �stj�be, �s mosolyogva cs�v�lta a fej�t.

-         A patk�ny-ep�t a k�gy�-m�j ut�n kellett volna beleraknod, nem pedig el�tte! – sz�lt higgadtan a mardek�ros.

-         Neolcs! – v�laszolt unottan Sirius, azt�n belet�rt a haj�ba.

-         Ha rakunk bele egy kev�s sz�r�tott ebihalat, azzal rendbe tudjuk rakni! – folytatta Piton.

A fi� bement a szert�rba, azt�n k�s�bb kij�tt egy kis zacsk�t tartva a kez�ben. Mikor vissza�rt Sirius asztal�hoz, kinyitotta a zacsk�t, �s a tartalm�t egy t�lc�ra �nt�tte.  F�lvett egy k�st, azt�n elkezdte az ebihalak fark�t lev�gni. Sirius egy darabig sz�tlanul n�zte, majd egy tan�ri asztal fel�l j�v� hangos k�hint�s hat�s�ra, � is felkapott egy k�st, �s seg�tett Pitonnak. M�r majdnem minddel v�geztek, amikor Siriusnak esz�be jutott egy nagyszer� terv, hogyan lehetne borsot t�rni legkedvesebb mardek�ros bar�tjuk orra al�.

- Pipogyusz, figyi! – s�gta a m�sik fi� f�l�be.

- Mit akarsz, Black? – hangzott a lekezel� v�lasz.

- Szeretn�d megtudni, hova t�nik el Remus minden h�napban? - folytatta halkan Tapmancs, gondosan �gyelve arra, hogy bar�tai v�letlen�l se hallhass�k a besz�lget�st.

- Nem versz �t! – sziszegte Piton.

- Te tudod! – vonta meg a v�ll�t a griffend�les. – De ha m�gis �rdekel, k�t h�t m�lva, szombaton, este f�l tizenegykor tal�lkozunk Hisztis Myrtle v�c�je el�tt!

Piton el�rehajolt, hogy a haja eltakarja az arc�t. Sirius biztos volt benne, hogy csak a kaj�n mosoly�t pr�b�lja el�le eltakarni. Tapmancs el�gedetten vigyorgott, azt�n, mint aki j�l v�gezte dolg�t, h�trad�lt a sz�ken, �s unottan b�multa, amint Piton beleteszi az �stbe az ebihalakat.

-         Most m�r tal�n tudod egyed�l is! – sz�lt Pipogyusz, amikor f�legyenesedett. – Annyira m�g te se lehetsz h�lye, hogy ezt elrontsd, hab�r…

Sirius egy�ltal�n nem figyelt oda r�. �pp a cip�je talp�val volt elfoglalva.

-          Seg�tsek, hogy ne h�zzanak meg b�jitaltanb�l, vagy ne?! – folytatta m�rgesen a mardek�ros, amikor l�tta, hogy a m�sik fi�t cseppet sem �rdekli a mondanival�ja.

-         Seg�ts rajtam, � hatalmas Pipogyusz! – k�ny�rg�tt magas hangon Sirius, azt�n el�rehajolt, �s �tkarolta Piton egyik l�b�t, mik�zben hangosan s�hajtozott.

Az eg�sz csoport hangos nevet�sbe kezdett, �s m�g Lumpsluck is f�lfigyelt a m�sorra.

-         Most m�r elegem van bel�led, Black! – kiab�lta d�h�sen. – Kifel� a teremb�l!

A fi� elengedte Pitont, megvonta a v�ll�t, azt�n �sszecsomagolta a holmij�t, �s kivonult a teremb�l. Mikor elhaladt James�k asztala mellett, eresztett egy sz�les vigyort.

Becsukta maga ut�n az ajt�t, azt�n nekid�lt a falnak, h�travetette a fej�t, �s mag�ban kuncogott. „Hogy lehet valaki ilyen l�zer, mint ez a Pipogyusz?” nevetett mag�ban. „Most majd elmegy a kedve att�l, hogy ut�nunk szagl�sszon!”

Az �r�nak hamarosan v�ge lett. James, Peter �s Remus az els�k voltak, akik elhagyt�k a termet.

-         Mit sutyorogtatok? – k�rdezte vigyorogva �gas.

-         Semmit! – v�laszolta unottan Tapmancs.

-         Sirius, szerintem most m�r t�nyleg fog vissza magad egy kicsit, mert az m�r vicc, hogy minden �r�r�l kik�ldenek! – aggodalmaskodott Holds�p.

-         Maradj�l m�r! – intette le a fekete haj�. – Ma m�g csak ez az els�!

-         Igaz�n b�szke lehetsz magadra! – mondta m�rgesen Remus.

Sirius egy v�llr�nd�t�ssal v�laszolt, azt�n elindult a Griffend�l-torony fel�, a t�bbiek pedig k�vett�k.