A tél további része unalmasan telt a Tekergők számára. Órákra jártak, hülyéskedtek, Pitont kínozták, és James szokás szerint Lily után loholt. Remus már most elkezdett készülni az év végi vizsgákra. Sirius ezért nem egyszer megjegyezte, hogy Holdsáp mekkora egy stréber. Peter, mint mindig, most is folyton jópofizott a barátainak, amit azok nem mindig néztek jó szemmel. Holdtöltekor a négy fiú egyre bátrabb lett, és már nem csak az iskolai birtokot járták be. Egyre közelebb merészkedtek Roxmortshoz. Sirius már majdnem teljesen megnyugodott a furcsa csecsemővel való találkozása óta, de mindig történt valami, vagy látott valamit, ami miatt újból elfogta a félelem. Szólni nem mert róla a barátainak, mert félt, hogy bolondnak nézik. Néha látta, amint egy kéz kinyúlik az asztal alól, vagy egy eldugott helyről, de sosem izgatta magát emiatt. Nyugodt marad, mert úgy gondolta, hogy ez lesz a megoldás. Ha fél, attól még ezek a dolgok nem fognak megszűnni. Éjszakánként egyre többször gyötörték rémálmok. Ilyenkor ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy bemeneküljön Remus ágyába, hogy aztán a fiú közelségétől megnyugodjon, és elaludhasson. Persze akkor valószínű volt, hogy folytatódik a cikizés, és a faggatózás, ezért inkább az ilyen éjszakákat a saját ágyában vészelte át.  

Lassan elérkezett a tavasz, és most már tényleg ideje volt elkezdeni a tanulást. Siriusnál ez annyit jelentett, hogy ha nagyon unatkozott, akkor esetleg egyszer elolvasta valamelyik anyagrészt. A hó nagy része már elolvadt, sarat és pocsolyákat hagyva maga után. A Tekergők gyógynövénytan után, a nedves talajon csúszkálva, sétáltak vissza a kastélyba. Néha meg kellett kapaszkodniuk egymásba, nehogy elessenek.

-         Nézzétek csak! Ott van Pipogyusz! – rikkantotta Ágas, miközben a néhány méterrel előttük csúszkáló mardekáros fiúra mutatott.

-         Na ne! Csak ezt ne! – kiáltott fel Remus, amikor meglátta a Sirius arcán a már jól ismert, Piton számára nem sok jót ígérő mosolyt. – Tudod, mit ígértél tegnap délután!

-         Jól van! Nem bántom! – morogta Black, de a szemében még mindig ott volt az a betyáros csillogás.

A következő pillanatban Piton elesett, és jó pár métert csúszott a sárban, holott nem is volt lejtős az út. James, Peter és Sirius hangosan nevettek, amikor a zsíros hajú fiú felállt, és próbálta kicsavarni a sáros vizet a talárja ujjából.

- Sirius! – csattant fel Holdsáp. – Megígérted, hogy egy hétig nem bántod Pitont!

- Csúszós a fű! – vonta meg a vállát Tapmancs, aztán vigyorogva zsebre rakta a kezét – a pálcával együtt.

Remus fejcsóválva cicceget, de nem szólt semmit. A fiúk nevetgélve folytatták útjukat a kastély felé.   

             A következő óra bájitaltan volt, amin egy ritka bonyolult főzet elkészítésével kellett foglalatoskodni. A Sirius üstjében lévő sötétkék folyadék sehogy sem akart világoszöld lenni. Már Féregfarké is közelebb állt a kívánt színhez, mint az övé, ezért mérgében belerúgott a főzőedénybe. Ennek következtében néhány csepp trutyi Tapmancs kezén landolt, aki ezt cifra káromkodással jutalmazta.

- Black! – szólt higgadtan Lumpsluck. - Ha nem tudsz normálisan viselkedni, akkor akár ki is mehetsz az óráról!

- Jobban járnék! – motyogta a fiú.

- Perselus, segíts Blacknek! – folytatta a professzor.

Piton, aki egy a Tekergőktől nem messze lévő asztalnál ült, és mivel szokás szerint ő volt kész legelőször, a széken hátradőlve a körmeit piszkálta. Most elégedett vigyorral a képén, lassan fölállt, és elindult a még mindig szitkozódó griffendéles felé.

-         Csak nem ideges vagy, Black? – kérdezte idegtépően higgadt hangon.

-         Dehogyis! – mosolygott kedvesen Tapmancs, de szeme sarkában látszott a gyilkos indulat. – Nagyon jól érzem magam!

„Várd csak ki a végét, te kis eldeformálódott lócitrom!” – dühöngött magában Sirius, mikor Piton belenézett az üstjébe, és mosolyogva csóválta a fejét.

-         A patkány-epét a kígyó-máj után kellett volna beleraknod, nem pedig előtte! – szólt higgadtan a mardekáros.

-         Neolcs! – válaszolt unottan Sirius, aztán beletúrt a hajába.

-         Ha rakunk bele egy kevés szárított ebihalat, azzal rendbe tudjuk rakni! – folytatta Piton.

A fiú bement a szertárba, aztán később kijött egy kis zacskót tartva a kezében. Mikor visszaért Sirius asztalához, kinyitotta a zacskót, és a tartalmát egy tálcára öntötte.  Fölvett egy kést, aztán elkezdte az ebihalak farkát levágni. Sirius egy darabig szótlanul nézte, majd egy tanári asztal felől jövő hangos köhintés hatására, ő is felkapott egy kést, és segített Pitonnak. Már majdnem minddel végeztek, amikor Siriusnak eszébe jutott egy nagyszerű terv, hogyan lehetne borsot törni legkedvesebb mardekáros barátjuk orra alá.

- Pipogyusz, figyi! – súgta a másik fiú fölébe.

- Mit akarsz, Black? – hangzott a lekezelő válasz.

- Szeretnéd megtudni, hova tűnik el Remus minden hónapban? - folytatta halkan Tapmancs, gondosan ügyelve arra, hogy barátai véletlenül se hallhassák a beszélgetést.

- Nem versz át! – sziszegte Piton.

- Te tudod! – vonta meg a vállát a griffendéles. – De ha mégis érdekel, két hét múlva, szombaton, este fél tizenegykor találkozunk Hisztis Myrtle vécéje előtt!

Piton előrehajolt, hogy a haja eltakarja az arcát. Sirius biztos volt benne, hogy csak a kaján mosolyát próbálja előle eltakarni. Tapmancs elégedetten vigyorgott, aztán, mint aki jól végezte dolgát, hátradőlt a széken, és unottan bámulta, amint Piton beleteszi az üstbe az ebihalakat.

-         Most már talán tudod egyedül is! – szólt Pipogyusz, amikor fölegyenesedett. – Annyira még te se lehetsz hülye, hogy ezt elrontsd, habár…

Sirius egyáltalán nem figyelt oda rá. Épp a cipője talpával volt elfoglalva.

-          Segítsek, hogy ne húzzanak meg bájitaltanból, vagy ne?! – folytatta mérgesen a mardekáros, amikor látta, hogy a másik fiút cseppet sem érdekli a mondanivalója.

-         Segíts rajtam, ó hatalmas Pipogyusz! – könyörgött magas hangon Sirius, aztán előrehajolt, és átkarolta Piton egyik lábát, miközben hangosan sóhajtozott.

Az egész csoport hangos nevetésbe kezdett, és még Lumpsluck is fölfigyelt a műsorra.

-         Most már elegem van belőled, Black! – kiabálta dühösen. – Kifelé a teremből!

A fiú elengedte Pitont, megvonta a vállát, aztán összecsomagolta a holmiját, és kivonult a teremből. Mikor elhaladt Jamesék asztala mellett, eresztett egy széles vigyort.

Becsukta maga után az ajtót, aztán nekidőlt a falnak, hátravetette a fejét, és magában kuncogott. „Hogy lehet valaki ilyen lúzer, mint ez a Pipogyusz?” nevetett magában. „Most majd elmegy a kedve attól, hogy utánunk szaglásszon!”

Az órának hamarosan vége lett. James, Peter és Remus az elsők voltak, akik elhagyták a termet.

-         Mit sutyorogtatok? – kérdezte vigyorogva Ágas.

-         Semmit! – válaszolta unottan Tapmancs.

-         Sirius, szerintem most már tényleg fog vissza magad egy kicsit, mert az már vicc, hogy minden óráról kiküldenek! – aggodalmaskodott Holdsáp.

-         Maradjál már! – intette le a fekete hajú. – Ma még csak ez az első!

-         Igazán büszke lehetsz magadra! – mondta mérgesen Remus.

Sirius egy vállrándítással válaszolt, aztán elindult a Griffendél-torony felé, a többiek pedig követték.