-         Jaj, de kis cukik vagytok! – vigyorgott gonoszul James, mikor elhúzta Remus ágyának függönyét, és meglátta a két fiút, amint összebújva horpasztanak.

Sirius morgott egyet, aztán átkarolta Lupint, és tovább aludt.

-         Keljetek már föl! – folytatta Ágas, aztán elkezdte csiklandozni Black oldalát.

-         Hagyjál! – morgott a fiú, aztán belefúrta az arcát Holdsáp vállába.

-         Mássz már le rólam! – nyögte Remus, aki szintén most ébredt fel, és megpróbálta lefejteni magáról a fekete hajú fiú kezeit.

-         Te mért vagy itt?  - nézett fel hirtelen Tapmancs meglehetősen értelmes arccal.

-         Mert ez az én ágyam! – válaszolt higgadtan Lupin, de látszott rajta, hogy mindjárt elneveti magát. – A kérdés az, hogy te mit keresel itt?

-         Hagyjalak magatokra, hogy megbeszélhessétek, mit csináltatok este? – kacsintott James, azzal látványosan elfordult.

-         HÁHÁ! – gúnyolódott Sirius, aztán hanyatt dőlt, és becsukta a szemét.

-         Khm… Sirius… - kezdte Holdsáp. – Mi lenne, ha nem az én ágyamban szunyókálnál?

A fiú csak sóhajtott egyet, aztán kinyitotta a szemét.

- Hová mész, Ágas? – kérdezte, mikor látta, hogy barátja épp a kilincs után nyúl.

- Edzésre – válaszolta az, majd vigyorogva hozzátette. – Ti úgyis ellesztek add…

Nem tudta befejezni, mert Remus párnája az arcába csapódott.

-         Hé! - kiáltott fel a tulajdonosa.

-         Bocs! – vigyorgott Sirius. – Épp ez volt kéznél!

-         Na, akkor magatokra hagylak titeket! – nevetett Ágas, miközben visszadobta a párnát, aztán elment.

-         Hol van Féregfark? – kérdezte Black tíz perc múlva.

-         Nem tudom - válaszolt a barna hajú. – Elmesélnéd végre, hogy mi bajod volt tegnap este?

-         Hát izé… - kezdte akadozva Sirius. Félt, hogyha elmondja, Remus bolondnak fogja nézni, ezért inkább lesütötte a szemét, és elhallgatott.

-         Azt mondtad, elmondod! – sürgette Holdsáp.

-         Mi lenne, ha inkább akkor mondanám el, amikor Ágas és Féregfark is itt van? – kérdezte Tapmancs. Nem volt semmi kedve Jamesék előtt elmondani, csak halogatni akarta a dolgot.

-         Felőlem! – válaszolt Remus, és megvonta a vállát, ahogy Sirius szokta.

A másik fiú elvigyorodott, aztán fölült az ágyban.

- Mi lenne, ha sétálnánk egyet addig? – kérdezte, miközben nyújtózkodott. Hallotta, ahogy ropognak a csontjai, de nem zavarta.

- Előbb öltözzünk fel! – javasolta Holdsáp.

Fél óra múlva a két fiú már a folyosón sétált. Mivel szombat volt, nem siettek sehová.

-         Neked még nem is meséltem! – szólt vidáman Remus. – Tegnap kaptam egy levelet az apámtól. Azt írta, lehet, hogy meg tudják menteni anyámat.

-         Ez nagyszerű! - lelkendezett Tapmancs. – Akkor most jobban van?

-         Nem sokkal… - válaszolt keserűen Holdsáp, aztán újból elmosolyodott. – De legalább van egy kis remény.

Sirius eresztett egy halvány mosolyt, aztán előre pillantott, és megtorpant. Gonosz vigyor terült szét az arcán.

-         Jaj, csak ezt ne! – nyögte Remus, amikor látta, hogy barátja megindul a remegő Piton felé.

A kis zsíros hajú fiú ijedtében elejtette a könyveit, amikor meglátta a felé közeledő Blacket.

- Na mi van, Pipogyusz? – kiabált Tapmancs vigyorogva.

- Hagyj békén, te… - vicsorgott Piton, miközben előkapta a pálcáját, és remegő kezével rászegezte Siriusra.

- Mért? Mi lesz, ha nem? – kérdezte a még mindig gonoszul mosolygó fiú.

Ahogy megállt Perselus előtt, az alacsonyabb fiúnak még erősebb remegésbe kezdett a pálcát tartó keze.

-         Sirius! Hagyd ezt abba! – kiáltotta Lupin, aki ebben a pillanatban ért oda. Elkapta Tapmancs karját, és megpróbálta elvonszolni onnan.

-         Jaj, Holdsáp, ne legyél már ilyen ünneprontó! – nyavalygott Sirius, de meg sem mozdult.

-         Gyere már! – szólt Remus az előzőnél sokkal türelmetlenebbül, miközben erősen megrántotta barátja karját.

Black kirántotta a karját Holdsáp szorításából, aztán egy hirtelen mozdulattal Piton felé ugrott ökölbe szorított kezét annak arcához közelítve. Az alacsonyabb fiú nyüszítve lépett hátra egyet, elfordítva a fejét. Sirius keze pár centire állt meg az arcától.

-         Na jó, élhetsz! Még… - szólt gúnyosan, aztán sarkon fordult, és Holdsáp nagy megkönnyebbülésére, elindult a Griffendél-torony felé.  

Mikor fölértek, Féregfark már a klubhelyiségben volt, és nem sokkal később James is megérkezett. Hamarosan vidám beszélgetésbe kezdtek. Sirius egész nap egy árva szót sem szólt arról, hogy miért aludt Holdsáp ágyában. Néha érezte, hogy Remus őt nézi, de nem foglalkozott vele különösebben.

Este, mikor elindultak a hálószobájuk felé, Holdsáp megállította Blacket, és szúrós szemmel nézett rá.

-         Azt mondtad, hogy elmondod! – szólt.

A másik fiú csak rántott egyet a vállán, aztán kikerülve Holdsápot, elindult a többiek után.

- Ha te sem tartod be az ígéretedet, akkor hogy várod el tőlem, hogy én betartsam? – kiabált utána a barna hajú.

Sirius megtorpant, aztán sóhajtott egyet. Tudta, hogy milyen ígéretre célzott a barátja, és azt sosem heverte volna ki, valaki megtudja, mi történt. Megfordult, aztán lassan visszasétált Remushoz.

-         Bocs! Igazad van! – sütötte le a szemét. – De ez olyan égő! Nem akarom elmondani.

-         Ha nem tudnád, én a barátod vagyok, és előttem nem kell szégyellned semmit. – Tette csípőre a kezét megjátszott haraggal Holdsáp.

-         Persze, mert te mindent megosztasz velünk, mi?

-         Igen.

-         És a levél?

-         El akartam mondani azt is! – válaszolt Lupin most már tényleg dühösen.

-         Aha! Én is ezt mondanám – vigyorgott gúnyosan Sirius.

Remus dühösen fújt egyet, aztán elindult fölfelé. Vagyis csak indult volna, ha Tapmancs nem ugrik a nyakába.

-         Jaj, Holdsáp, úgy szeretlek! – rikkantotta vidáman, miközben még érősebben szorította a fiút.

Remus először levegőt sem kapott az ijedtségtől, amikor Sirius belécsimpaszkodott, aztán majdnem hanyatt esett.

-         Én is szeretlek, de engedd el a nyakam! – hörögte, miután végre sikerült megvetnie a lábát.

-         Egyébként csak rosszat álmodtam! – vigyorgott a fekete hajú, aztán lemászott barátjáról.

Lupin is elmosolyodott, aztán megcsóválta a fejét. Sirius biztos volt benne, hogy barátja nem fog bevenni egy ilyen hazugságot, de akkor sem akarta elmondani az igazat. Nem szóltak semmit, csak elindultak a hálószobájuk felé.