-         Mi t�rt�nt mag�val, Black? – k�rdezte McGalagony, amikor megl�tta Sirius arc�n a karmol�sokat.

-         Semmi, csak tegnap megcs�sztam a j�gen, �s beestem az egyik bokorba – hazudta Sirius nem t�l hitelesen, mert a tan�rn� rossz�ll�an megcs�v�lta a fej�t.

Ahogy le�ltek a padba, Tapmancsot abban a pillanatban elnyomta az �lom. �ra v�g�ig fel sem �bresztett�k. Val�sz�n�leg a tan�rn� �r�lt is, hogy nem kell fegyelmeznie, �s pontot levonnia. A t�bbi �ra is hasonl�k�ppen telt el. A fi�k aludtak, de ezt nem n�zte minden tan�r j� szemmel. B�jitaltanon p�ld�ul, folyamatosan f�l�bresztett�k �ket, de Sirius sz�m�ra ezek az �ber �llapotban elt�lt�tt �t percek nem voltak valami eml�kezetesek. �s kellemesek se.

Este a Tekerg�k a klubhelyis�gben �ltek egy asztaln�l. Remus visszat�rt a gyeng�lked�r�l. Lehuppant Sirius mell�, �s azon nyomban neki�llt a h�zifeladatok meg�r�s�nak.

-         Te beteg vagy! – fintorgott Tapmancs, amikor Holds�p el�kapta a mugliismeret dolgozat�t, ami m�r �gy is h�rom tekercses volt, holott el�g lett volna egy is, r�ad�sul m�g volt egy het�k befejezni.

-         Te is elkezdhetn�d meg�rni! – morgott a fi�.

-         M�g mit nem? – ki�ltott f�l a fekete haj�. - Majd sz�pen lem�solom r�lad, ha m�r �gyis ilyen buzg�m�csing vagy!

-         �s ha nem adom oda? – k�rdezte pimaszul Remus.

-         Akkor majd elveszem! – vigyorgott Tapmancs.

-         Na azt megn�zem!

-         Megmutassam?

-         Nem kell!

Sirius egy darabig h�trad�lve figyelte, ahogy Holds�p jegyzetel, majd f�lpattant a sz�kb�l.

-         Cs�r�k valami kaj�t a konyh�r�l – mondta, mik�zben ny�jt�zott.

-         De h�t most vacsor�ztunk! – fordult oda Lupin.

-         El fogsz h�zni! – nevetett James, aki ebben a pillanatban �rt oda. A d�h�s Lily szinte lyukakat �getett a h�t�ba a tekintet�vel.

Sirius megvonta a v�ll�t, azt�n elindulta a portr�lyuk fel�, de f�l�ton visszafordult.

-         Nektek ne hozzak valamit? – k�rdezte.

-         Ne – v�laszolt�k egyszerre a t�bbiek.

-         J�l van! Akkor majd j�v�k! – vigyorgott Tapmancs, azt�n kiment a folyos�ra.

Halkan l�pkedett, nehogy Frics, vagy az a ronda v�n macska megtal�lja. Szerencs�je volt, mert mindig siker�lt id�ben elb�jnia. Nem volt n�la a T�rk�p, de Frics csoszog�s�t m�r m�rf�ldekr�l meghallhatta, akinek jobb a f�le. A gondot ink�bb a macsk�ja jelentette, mert minden figyelmeztet� jel n�lk�l bukkant fel. A fi�nak szerencs�je volt, mert egyszer sem tal�lkozott a rettegett cicussal.

Sirius h�sz perc ut�n vid�man sietett vissza a Toronyba, karj�n a zs�km�nnyal. M�r a l�pcs�n osont f�lfel�, amikor furcsa hangra lett figyelmes az egyik folyos�r�l. Meg�llt, �s hegyezte a f�l�t. Mintha valami cs�p�gne. Elindult a folyos�n. M�g mindig nem l�tott semmit, de most a cs�p�g�shez gyereks�r�s is vegy�lt. Elfogta a f�lelem, ennek ellen�re ment tov�bb. Nem tudta mif�le gyerek lehet itt a Roxfortban. Legsz�vesebben elszaladt volna, de a l�bai nem engedelmeskedtek neki. A s�r�s l�p�sr�l-l�p�sre hangosabban csengett a f�l�ben. A folyos� kanyarulat�ban hirtelen megtorpant. Att�l, amit l�tott, egy pillanatra el�llt a l�legzete.

A plafonr�l egy v�res k�t�l l�gott. V�ge egy csecsem� bal l�b�ra k�t�zve, aki fejjel lefel� l�gott, �s dobh�rtyaszaggat�an �v�lt�tt. Siriusnak bevillant az agy�ba, hogy m�rt nincs itt senki, hiszen ezt a rettenetes l�rm�t b�rhol meghallhatt�k volna. Jobban szem�gyre vette a gyereket, �s l�tta, hogy a test�n v�gig cs�kokban folyik a v�r. A l�ba, amin�l fogva f�l volt k�tve, �gy n�zett ki, perceken bel�l kiszakad a kis testb�l. Sirius le akarta szedni �t, de teljesen megb�nult a rettenett�l. A csecsem� hirtelen abbahagyta a s�r�st, �s r�n�zett a fi�ra. S�rga szemeivel gonoszul v�gigm�rte. Ahogy megl�tta a f�lelmet Tapmancs arc�n, sz�les vigyorra h�z�dott a sz�ja, �gy l�that�v� v�ltak t�hegyes fogai. Egy kisbaba hangj�n felkacagott, azt�n arcon k�pte a fi�t. Sirius �rezte, ahogy a v�res, ragad�s ny�l v�gigfolyik az arc�n. F�l�v�lt�tt, amikor belefolyt a sebeibe, �s elejtette a kez�ben tartott �teleket. A gyerek �jra felkacagott, azt�n egy hatalmas reccsen�ssel kiszakadt a l�ba. A baba a f�ld�n landolt, �s vigyorogva elindult Sirius fel�. A fi� elkezdett h�tr�lni, de megbotlott a f�ld�n fekv� �lelmiszerekben, �s hanyatt esett. F�l�lt, azt�n elkezdett h�trafel� araszolni, de a fal meg�ll�totta. M�g l�tta, ahogy a gyerekszer� sz�rnyeteg fogait csattogtatva k�szik fel�, l�ba hely�b�l bugyogott a v�r, v�r�s cs�kot h�zva a kast�ly k�vein. L�tta a k�t�len lengedez� l�bat, amint n�ha-n�ha megvonaglik, azt�n felh�zta az �ll�ig a t�rd�t, �s er�sen �sszeszor�totta a szem�t.

Nem tudta, meddig �lt itt. Tal�n csak egy pillanat volt az eg�sz, tal�n m�r �r�k �ta tartott. V�gre r�vette mag�t, hogy kinyissa a szem�t. A csecsem�, �s a k�t�len l�g� l�ba m�r nem volt sehol. A folyos� olyan volt, mint amilyen szokott lenni. Nem volt v�r, nem volt gyereks�r�s. �rezte, ahogy visszat�r az er� a l�b�ba. V�gigsim�tott az arc�n, de onnan is elt�nt a ragacsos ny�l.  Azonnal f�lpattant, �s otthagyva csapot-papot, f�lrohant a Griffend�l-toronyba.

-         Mi van, Tapmancs? Nem tal�lt�l kaj�t? – k�rdezte James, amikor Sirius lihegve berontott a klubhelyis�gbe.

-         Elkaptak, vagy mi? – r�ncolta a homlok�t, miut�n Black m�g mindig nem v�laszolt.

Sirius meg�llt egy pillanatra, majd tov�bb rohant egyenesen fel a h�l�szob�ba. M�g a l�pcs�r�l hallotta James �rtetlenked� hangj�t.

-         Ennek meg mi baja?

Ahogy f�l�rt, berontott a szob�ba, �s beb�jt az �gyba. Mag�ra h�zta a takar�j�t. �rezte,

hogy eg�sz test�ben reszket. Vajon att�l f�lt ennyire, amit l�tott, vagy valami eg�szen m�st�l? „Lehet, hogy meg�r�ltem?” gondolta, azt�n �tfordult a m�sik oldal�ra. M�r majdnem elaludt, amikor �rezte, hogy valami r�nehezedik az �gy�ra. Majdnem felki�ltott, amikor egy k�z �rintette a v�ll�t.

-         Sirius, j�l vagy? – hallatszott Holds�p agg�d� hangja.

-         J�l vagyok! – morogta a fi�, mik�zben ler�ngatta a fej�r�l a takar�t.

Remus az �gy�n �lt, James �s Peter pedig mellette �lltak. Tapmancs belet�rt a haj�ba, azt�n s�hajtott egyet, �s h�trad�lt.

-         Biztos, hogy nincs semmi baj? – k�rdezte James.

-         Mondtam, hogy nincs! – f�rmedt r� Black. – Csak egy kicsit f�radt vagyok.

-         Ok�. Hagyjunk b�k�n, vagy lej�ssz vel�nk?

Sirius el�sz�r r�v�gta volna, hogy itt marad, de azt�n belevillant az agy�ba a fejjel lefel� l�g� csecsem� k�pe, �s ink�bb nem akart egyed�l maradni.

-         �n is megyek! – v�laszolta, azt�n kipattant az �gyb�l.

Beszaladt a f�rd�be, hogy megf�s�lk�dj�n, hiszen ilyen fejjel nem mutatkozhat a l�nyok el�tt. Mikor v�gzett, a n�gy fi� lement a klubhelys�gbe, �s folytatt�k a h�zifeladat m�sol�s�t. Tapmancsnak nem volt sok kedve hozz�, de legal�bb a munka elterelte a gondolatait a folyos�n t�rt�ntekr�l.

Miut�n a kast�ly lak�inak nagy r�sze m�r az �gy�ban volt, a Tekerg�k is elindultak lefek�dni. Az eg�sz napos alv�s nem volt nekik el�g, mert nem pihent�k ki magukat rendesen. Sirius igyekezett nem gondolni a csecsem�re, de min�l jobban pr�b�lt elt�volodni az eml�kt�l, az ann�l er�sebben f�rta be mag�t az elm�j�be. A m�sik h�rom fi�t m�r r�g elnyomta az �lom, de � nem tudott elaludni. T�ls�gosan f�lt att�l, hogy az �lm�ban �jra el�j�n ez a borzalom. A hold bevil�g�tott az ablakon, �gy nem volt teljes a s�t�ts�g. Sirius elborzadt a gondolatt�l hogy s�t�tben legyen. �rezte, hogy zsibbad az oldala, de nem mert megfordulni. Mi�ta lefek�dt, az�ta meg se mozdult. Egy pillanatra teljes s�t�ts�gbe borult a szoba, �s Tapmancs f�l�ben f�lcsend�lt az ismer�s gyerekhang. Ahogy �jra l�tott, kipattant az �gy�b�l, elh�zta Remus f�gg�ny�t, �s befek�dt bar�tja mell�.

-         Sirius! Menj vissza a saj�t �gyadba! – morgott a fi�.

-         De Holds�p… – k�ny�rg�tt Sirius, �tkarolva a barna haj�t

-         Nem! Menj vissza, �s aludj v�gre! – ny�gte Lupin mik�zben megpr�b�lta eltolni mag�t�l Blacket.

-         L�gyszi! L�gyszi! L�gyszi! – hadarta Tapmancs, �s m�g szorosabban belekapaszkodott a hevesen ellenkez� Remusba.

-         Na j�! – s�hajtott Holds�p lemond�an. – Maradj itt, de engedj el, mert megfulladok!

-         Bocsi! – vigyorgott Sirius, �s elengedte a fi�t.

-         Most m�r igaz�n k�v�ncsi vagyok, hogy mi �t�tt bel�d!

-         Majd holnap elmondom – hadart Tapmancs, �s a k�vetkez� pillanatban m�r aludt, mint a bunda.