A k�vetkez� �r�juk �tv�ltoz�stan volt. Holds�p ezen az �r�n sem vett r�szt. Sirius �s James az utols� padban �ltek, el�tt�k pedig Peter.

- Az anim�gusok t�bbs�ge egy id� ut�n �tveszi annak az �llatnak bizonyos tulajdons�gait, amiv� v�ltozni tud – magyar�zta a tan�rn�.

James egy darabig k�szk�d�tt, de azt�n kit�rt bel�le a r�h�g�s.

- Potter! – rivallt r� a nyanya.

- Eln�z�st, tan�rn�! – hadarta �gas, miel�tt m�g McGalagonynak esz�be jutott volna pontot levonni a h�zt�l. – Nem fordul el� t�bbet!

- Aj�nlom is! – mondta, azt�n folytatta a magyar�z�st. – Ott tartottunk, hogy az anim�gusok egy id� ut�n k�pesek �tvenni a m�sik alakjuk bizonyos tulajdons�gait. Tudja valaki, hogy mi�rt?

- Min r�h�gt�l? – k�rdezte suttogva Peter.

- Azon… – kezdte James, er�lk�dve, nehogy �jb�l elr�h�gje mag�t. – Azon, hogy elk�pzeltem Tapmancsot, amint egyszer csak elkezdi cs�v�lni a fark�t!

Peter hangos vihog�sba kezdett, �gy �gas sem b�rta tov�bb, �s � is hangosan felr�h�g�tt. Sirius akkor�t tasz�tott bar�tj�n, hogy az kiesett a padb�l, majd � is elkezdett nevetni.

- Na most m�r el�g! – csattant fel McGalagony. – Black, Potter! KIFEL� A TEREMB�L!

A k�t fi� jobbnak l�tta, ha nem ellenkeznek, ez�rt sebesen �sszepakolt�k a holmijukat, �s kimentek. A tan�rn� m�g k�ld�tt ut�nuk egy sz�r�s pillant�st, azt�n folytatta az �r�t.

- Remus! Remus! – rontott be kiab�lva �gas a Tekerg�k h�l�szob�j�ba.

- Mi van? – k�rdezte m�rgesen Lupin az �gya f�gg�nye m�g�l.

- Gyere le gyorsan! Ez �letbev�g�! – hadarta James.

- Ok�, ok�! M�ris megyek! – morgott Holds�p.

- Siess!

Remus n�h�ny m�sodperc m�lva szem�t d�rg�lve el�ker�lt a f�gg�ny m�g�l, �s meglehet�sen mogorva volt. Haja az �gnek �llt, szemei karik�sak �s pirosak voltak. Az eg�sz napot a szob�ban t�lt�tte azzal sem t�r�dve, hogy tan�t�s van. A fi�k elindultak lefel�, de ekkor Sirius visszament az �gy�hoz, �s elkezdett kotor�szni a sok cucca k�z�tt, ami az �gy�n fek�dt.

-         Mindj�rt megyek �n is! – ki�ltotta.

-         J�, de siess! – v�laszolt James, �s mikor megbizonyosodott arr�l, hogy Lupin �pp nem �fel�j�k n�z, kacsintott egyet. Sirius viszonozta neki, �s folytatta a turk�l�st.

Megv�rta, am�g az ajt� becsuk�dik, azt�n felegyenesedett, �s tov�bb f�lelt. Mikor elhaltak bar�tai l�ptei, odament Remus �jjeliszekr�ny�hez, �s �vatosan kih�zta a fi�kot. Az tele volt �cska �sszefirk�lt pergamenekkel. „�s m�g �n vagyok rendetlen!” cs�v�lta meg a fej�t. Lassan felemelte a lapokat. Alattuk volt n�h�ny f�nyk�p Holds�p csal�dj�r�l. Az egyik volt csak sz�nes, a t�bbi fekete-feh�r. Sirius a kez�be vette a sz�neset, �s megn�zte. M�r vagy ezerszer l�tta, de most valahogy teljesen m�s volt. Sietve visszatette, �s tov�bb keresg�lt. Rengeteg kacatot tal�lt, de egyik sem �rdekelte. � a levelet kereste. M�r t�z perce t�rdelt ott, �s �rezte, hogy egyre kevesebb ideje van. M�r azzal sem foglalkozott, hogy minden ugyan�gy maradjon, ahogy megtal�lta. �tforgatta az eg�sz fi�kot, m�g v�gre a kez�be ker�lt a keresett irom�ny. Volt egy kis b�ntudata amiatt, hogy belet�r Remus cuccaiba, de most nem ez volt a fontos.

Kinyitotta a levelet. L�tszott, hogy remeg� kezekkel �rt�k, �s itt-ott elmost�k az �r�st a k�nnyek. Sirius biztos volt benne, hogy nem csak Holds�p miatt. Nehezen, de v�g�l siker�lt elolvasnia a levelet.

Kedves Remus!

Any�d megint rosszul lett, �s el kellett vinni a Szent Mungoba. Azt mondt�k, nem biztos, hogy tudnak rajta seg�teni. De ne agg�dj! M�skor is volt m�r ilyen rohama, �s akkor is n�h�ny h�t alatt rendbe j�tt!

                                                                                              Apa

Sirius Biztos volt benne, hogy a f�rfi csak az�rt �rta az utols� mondatot, hogy megnyugtassa a fi�t. Remus biztos besz�molt volna arr�l, ha az anyj�nak ilyen „rohama” van, de egyszer sem tette. Azt vette �szre, hogy k�nnyek hom�lyos�tj�k el a l�t�s�t. Megt�r�lte a szem�t azt�n visszarakta a levelet a fi�kba. Nem ismerte t�ls�gosan Mrs. Lupint, de abban biztos volt, hogy sokkal jobb anya, mint az �v�. Nem akarta, hogy meghaljon. �jb�l megt�r�lte a szem�t, azt�n fel�llt. Visszacsukta a fi�kot, azt�n bement a f�rd�be, hogy megmossa az arc�t. Nem akarta, hogy James�k l�ss�k rajta, hogy s�rt. El�g baj az is, hogy Remus m�r l�tta �t k�nnyezni. Visszament a szob�ba, �s majdnem felki�ltott meglepet�s�ben, amikor megl�tta, hogy Holds�p a fi�kban matat. „Ajaj” gondolta, �s n�ma csendben elindult az ajt� fel�, h�tha m�g ki tud sz�kni. M�r rajta volt a keze a kilincsen, amikor…

-         Sirius! – sz�lt Lupin, an�lk�l, hogy h�trafordult volna.

-         Igen, Holds�p? – v�laszolt Black, �s odament bar�tja mell�.

-         Nem tudod v�letlen�l, hogy ki turk�lt a fi�komban? – k�rdezte, mik�zben bar�tja fel� fordult.

Sirius kis ideig sz�tlanul n�zett a s�r�st�l kiv�r�s�d�tt szemp�rba, azt�n les�t�tte a szem�t.

-         De. �n! – v�laszolta lassan.

-         �s megmondan�d, hogy mi a fen�t keresel te az �n cuccaim k�z�tt?! – kiab�lt Holds�p, majd vigyorogva hozz�tette: - Rakjak r� lakatot, vagy mi?

-         Bocs! – eresztett egy vigyort Tapmancs.

-         Nincs bocs! Ha ennyire nem b�rsz magaddal, akkor ink�bb szedj�l hangy�t bokszkeszty�ben! – er�ltetett mag�ra vid�m hangot a barna haj�, azt�n le�lt az �gy�ra.

Sirius k�vette, �s n�h�ny percig n�ma cs�ndben �ltek egym�s mellett.

-         Holds�p! – sz�lalt meg v�g�l Tapmancs. – Figyelj, �n nem akartam a cuccaid k�z�tt turk�lni, de…

 Lupin egy nagy s�hajt�ssal szak�totta f�lbe Tapmancs mondat�t. A kez�be temette az arc�t, �s nem sz�lt semmit.

-         Elolvastam a levelet, amit ap�d k�ld�tt! – folytatta Sirius. – �n csak annyit akarok mondani, hogy… hogy… - de elakadt. R�n�zett a m�sik fi�ra, aki halkan szipogott.

-         Ne f�lj! Meg fog gy�gyulni! – �lelte �t a fi� v�ll�t Black.

Egyik�k sem tudott megsz�lalni. Tapmacs �rezte, hogy a m�sik fi�nak r�zk�dik a v�lla a s�r�st�l, ez�rt m�g szorosabban mag�hoz �lelte, �s megpr�b�lt annyi szeretetet belevinni, amennyit csak tudott.

Azt vette �szre, hogy Remus �t�leli a derek�t. Nem sz�lt semmit. Hagyta, hogy a fi� belef�rja az arc�t a v�ll�ba, �s hallgatta, ahogyan halkan s�rdog�l.

             K�s�bb elengedt�k egym�st, �s Holds�p elmosolyodott.

-         Nem is tudom, mit kezden�k n�lk�led! – mondta halkan. – Te mindig meg tudsz vigasztalni!

Sirius v�laszk�ppen visszamosolygott a fi�ra, aki a szem�t d�rzs�lte.

-         Sz�val az az �sszetint�zott tal�r csak elterel� hadm�velet volt? – k�rdezte.

-         Aha.

-         T�letek azt�n nem lehet eltitkolni semmit! – nevetett er�tlen�l Remus.

-         Ja! K�r is pr�b�lkoznod! – v�laszolt vigyorogva Tapmancs, de azt�n elakadt a szava, amikor Remus hirtelen felindul�sb�l �jra meg�lelte.

-         Olyan h�ly�k vagytok! – suttogta.

Ekkor kiny�lt az ajt�, �s bel�pett rajta a m�sik k�t Tekerg�. Peter elt�totta a sz�j�t a k�t �lelkez� fi� l�tt�n.

-         Na mi van, szerelmesek? – vigyorgott James.

-         Nem vagyunk szerelmesek! – bosszankodott Holds�p.

-         Nem h�t! – nevetett Sirius, azzal eld�lt az �gyon, mag�val r�ntva a kap�l�z� Remust is.

-         H�ha! Akarj�tok, hogy kettesben hagyjunk titeket? – nevetett �gas.

-         Nem kell! – ny�gte Lupin, mik�zben pr�b�lt kiszabadulni Sirius karjai k�z�l.

Mikor v�gre siker�lt neki, elkezdte csiklandozni a fi� oldal�t.

-         Ne! Hagyd abba! – kiab�lt Tapmancs.

-         Hogy mondtad? – k�rdezte Holds�p gonosz vigyorral az arc�n. – Nem �rtettem teljesen tiszt�n!