A fiúk a kastélyban beszámoltak egymásnak a szünet történéseiről. Persze Sirius és Remus azt a bizonyos kis esetet elfelejtették megemlíteni. James a rokonaival volt, és egy óriási bulit tartottak az unokatesóival szilveszterkor. Peter a szüleivel meglátogatta a nagyszüleit.

- Holdsáp, te komolyan berúgtál? – kérdezte nevetve James.

- Annyira azért nem voltam részeg! – válaszolt pironkodva Remus. – És örülnék, ha nem túloznád el! – nézett morcosan Siriusra.

A fiú csak vigyorgott, aztán kisimított egy fekete tincset az arcából.

- Sziasztok! – köszönt rájuk Susan, és leült a Tapmancs melletti székre. – Milyen volt a szünet, Sirius?

- Zsír! – válaszolt unottan a fiú.

- Képzeljétek, én voltam a szüleimmel síelni Svájcban! – lelkendezett a lány, nem törődve a fiúk arcán ülő gúnyos kifejezéssel.

Mivel senki nem válaszolt neki, magabiztosan folytatta:

-         Az első csúszásnál majdnem eltörtem a lábamat, de szerencsére mégsem, mert nem csapódtam neki a fának!

-         Borzasztó lehetett! – gúnyolódott Féregfark.

A másik három fiú mérgesen nézett rá, mivel abban reménykedtek, hogy ha nem válaszolnak, akkor a lány rájön, hogy zavar, és a továbbiakban békén hagyja őket.

- Igen. Az volt! – mondta, aztán Tapmancshoz fordult. – Te mivel mosod a hajadat?

- Samponnal – válaszolt gúnyosan Sirius anélkül, hogy ránézett volna a lányra.

- Aha. Gondoltam! – lelkendezett Susan, miközben végigsimított Black haján, és elkezdett játszani az egyik tinccsel. A fiú olyan arcot vágott, mint akit már nem sok minden választ el attól, hogy agyonüsse a lányt. A többiek alig bírták visszafogni a röhögésüket, ezért Sirius még mérgesebb volt.

- Szép lenne a hajad, ha felgyújtanánk! – mosolygott Susan, miközben tovább cirógatta a fiú haját.

- Na most már húzzál el innen! Jó? – kiabálta Sirius a lány képébe.

- Most meg mi bajod van? – kérdezett vissza mérgesen Susan.

- Az, hogy rohadtul nem érdekelsz senkit!

- Black, te kis… – sziszegte Susan, de nem fejezte be, csak hangosan kifújta a levegőt, aztán felállt, és otthagyta a Tekergőket!

 Sirius gyilkos szemekkel nézett utána.

-         Egyszer még megfojtom ezt a csajt! – mondta, mikor visszafordult. Látta, hogy a többiek szakadnak a röhögéstől.

-         Most mi van?! – förmedt rájuk.

-         Látnád a képed! – nevetett Remus.

Tapmancs már nyitotta a száját, hogy valami frappáns válasszal illesse Holdsápot, de ehelyett megvonta a vállát, és felállt.

-         Megyek fürdeni! – mondta egy hatalmas ásítás közepette.

-         De még csak hét óra van! – értetlenkedett Peter.

-         Akkor is álmos vagyok!

-         Lehet, én is megyek! – mondta James, azzal ő is felállt.

-         Én még egy kicsit maradok olvasni! – mosolygott Holdsáp.

-         Én meg megyek sétálni egyet! – hadarta Féregfark, aztán felállt, és elindult kifelé.

-         Hát, akkor jó olvasást, Holdsáp! – köszönt James, mikor elindult a hálószoba felé.  

Sirius rávigyorgott Remusra, és a fiú viszonozta neki.

-         Tapmancs, jössz már? – kiabált vissza Ágas a lépcső felől.

-         Aha! – kiabált vissza neki Black, aztán ő is elindult.

James megvárta, amíg a barátja elindul a fürdőszoba felé, aztán ellökdöste a fiút, és nevetve bezárkózott a helységbe.

-         Oké, Ágas! – kiabált Sirius. – De remélem, van nálad kaja, mert most két hétig ott is maradsz!

-         Kapd be! – hallatszott a válasz.

-         Kösz, inkább kihagyom!

Miután végzet, James gond nélkül kisétált a fürdőszobából.

-         Ilyen hamar letelt a két hét? – kérdezte.

-         Aha – válaszolt az ágyon fekvő fiú.

James leült a saját ágyára, és összeborzolta hátul a haját.

-         Te nem mész? – kérdezte a még mindig az ágyon fekvő Siriust.

-         De – válaszolt a fiú, aztán lassan fölkelt az ágyról, és ugyanolyan lassan elindult a fürdőszoba felé.

Mikor beért magára zárta az ajtót, aztán belenézett a tükörbe. Még mindig elég megviseltnek látszott a láz miatt, de már sokkal jobb volt, mint pár nappal ezelőtt. Megmosta a fogát, aztán lassan levetkőzött. Újból belenézett a tükörbe, és megállapította, hogy éppen ideje lenne végre megborotválkozni. Nem csak az arcán tapintott borostát, hanem egyéb testrészein is, ahol nem szereti, ha van. Odament a kádhoz, és kinyitotta a csapot, aztán visszament a tükörhöz, és amíg a kád megtelt, addig ő megborotválkozott. Mikor végzett, beült a kádba. Kicsit meleg volt a víz, de ki lehetett bírni. Egy idő után azon kapta magát, hogy Remus felé kalandoznak a gondolatai. Örült, hogy a fiú ennyire türelmes volt vele most is. Egy kicsit talán sajnálta, hogy nem jöttek össze…

-         SIRIUS! – kiabált Holdsáp. – Ma még bemehetnénk mi is?

-         Öt perc! – kiáltott vissza a fiú, aztán nagy nehezen kimászott a kádból.

Tapmancs nem sokkal később már az ágyában feküdt. Épp Remus volt a fürdőben. Sóhajtott egyet, aztán átfordult a hasára, és becsukta a szemét. Még hallotta, ahogy James horkol, és azt, ahogyan Holdsáp engedi magának a vizet, aztán elaludt.

Másnap a reggelinél szokás szerint megjött a posta. Az utolsó levél, amit Sirius kapott otthonról az a rivalló volt. Nem is nagyon zavarta. Az anyjáék úgyis folyamatosan csak szidták mindenért, és a fiúnak ebből már kezdett nagyon elege lenni. Összerezzent, amikor egy nagy barna bagoly landolt Holdsáp előtt, aki vele szemben ült. A bagoly lábára volt rögzítve egy megsárgult boríték. A négy fiú egyszerre hajolt a papír fölé, miután Remus leoldozta a bagolyról.

-         Khm! – köhécselt Holdsáp, jelezve, hogy egyedül szeretné felbontani.

A másik három Tekergő gyorsan hátrébbdőlt, de még mindig a fiút nézték. Siriusnak feltűnt, hogy Lupin keze remeg, és fájdalmas kifejezés ül az arcán.

- Azt hiszem, hogy most visszamegyek egy kicsit a Toronyba! – mondta remegő hangon, azzal felállt, és kiment a teremből. Barátai összenéztek de nem szóltak semmit.

Első órájuk bájitaltan volt. Remus még mindig meg került elő, ezért a barátai kezdtek aggódni miatta. Bent ültek a teremben, és Lumpsluck professzort várták.

-         Megkeresem Holdsápot! – mondta Sirius, aztán felállt, és elindult az ajtó felé. Sajnos épp rosszkor, mert mikor odaért, elfordult a kilincs. A fiúnak már nem volt ideje visszaszaladni a helyére.

-         Black! Maga meg mit rohangál? – kérdezte dühösen a professzor.

-         Én csak ki akartam nézni a folyosóra, megnézni, hogy a professzor úr jön-e már. – válaszolt Sirius vigyorogva.

-         Nem érdekel, Black! – kiabált a férfi. – Azonnal üljön vissza a helyére! Öt pontot vonok le a Griffendéltől!

Sirius nem válaszolt, csak dühösen visszaült a helyére.

-         A mai órán feleltetek! – mondta Lumpsluck olyan hangon, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. – Legyen ez első felelő mondjuk… - nézett körbe a teremben. – Áh, megvan! Pettigrew! Jöjjön ki a táblához!

Féregfark elfehéredett. Remegve ment ki a tanári asztalhoz.

-         Sok sikert! – súgta Sirius, mikor a fiú elhaladt mellette.

-         Mondja meg, melyik növényt alkalmazzák heves vérzés elállítására?

-         Ne-nem tudom… - dadogta Peter.

-         Szerinted hol van Holdsáp? – súgta oda Tapmancs a mellette ülő Jamesnek.

-         Nem tudom! – válaszolt a szemüveges. – Majd szünetben megkeressük!

-         Szerinted is a levél miatt? – folytatta Black, de Ágas belerúgott a bokájába, jelezve, hogy „tanár-veszély” van. Sajnos túl későn, mert Lumpsluck már felfigyelt rájuk.

-         Black! Mit képzel magáról? – kiabált a professzor. – Ez most újabb tíz pontjába került a Griffendélnek.

Sirius felmordult. Lett volna mondanivalója Lumpsluck számára, de inkább megtartotta magának. Az óra hátralevő részében csendesen rajzolgatott a padra. Annyira belemerült a munkába, hogy észre se vette, hogy vége az órának. Sietve összecsomagolt, és már indult is kifelé James és Peter nyomában.

Szünetben mind a hárman felszaladtak a Toronyba, hátha ott találják Holdsápot. A fiú az ágyában feküdt, és aludt.

-         Holdsáp! – mondta Sirius, miközben finoman rázogatta a fiú vállát. – Kelj már fel!

-         Mindjárt! – hallatszott a mogorva válasz.

-         De így is lekésted az első órát! – nyaggatta tovább Black.

-         Mondom, hogy mindjárt megyek! – kiáltotta Remus olyan hirtelen, hogy Tapmancs hátrahőkölt.

-         Mi bajod van? – kérdezte Sirius cseppet sem kedvesen.

-         Most hagyjatok békén! Jó? – morgott Lupin, azzal visszahajtotta a fejét a párnára.

-         Oké! – válaszolt James. – Már itt se vagyunk, azzal karon ragadta Siriust, és kivonszolta a hálószobából.

-         Most mi baja van? – kérdezte mérgesen Tapmancs a szemüvegestől.

-         Honnan tudjam? – válaszolt amaz.

-         Szerintem a levélben olvasott valamit… - gondolkozott hangosan Black.

-         Lehet, de honnan fogjuk megtudni, hogy mi van benne? – értetlenkedett Pettigrew.

-         Nekem van egy ötletem! – kacsintott Sirius, azzal előadta tervét a többieknek…