Sirius lassan kinyitotta a szemét. Égető fájdalmat érzett. Mindene sajgott, de legfőképp a feje. Újra eszébe jutott az álma. Remus még mindig szorosan mellette feküdt, és a karját hanyagul Sirius vállán pihentette. Szemei csukva voltak, és hangosan szuszogott. Tapmancs sóhajtott egyet, aztán a hátára fordult, így Remus karja a mellkasára csúszott. Fejét odahajtotta Holdsáp arcához, és örült, hogy a fiú vele van. Furcsán érezte magát. Még soha nem hatott rá így semmilyen rémálom. Pedig ennél voltak már sokkal félelmetesebbek is. De ez most nem olyan. Szinte valóságos volt, és sokkal élénkebben élt benne, mint eddig bármelyik másik álma. Újra rápillantott a békésen szundikáló barátjára, és hirtelen szorongás fogta el. Együtt aludtak. Sirius Black egy ágyban egy másik fiúval! Ebből sehogy sem fogja tudni kimagyarázni magát. Talán már nem is számít, hiszen elhatározta, hogy megadja magát. Lehet, hogy jobb is így, elvégre Holdsáp mindig kedves volt vele, és benne mindig is megbízhatott. Jobban, mint akárki másban. Ráadásul ő is szereti a fiút, ha nem is szerelemből, de akkor is. Remus megérdemli, hogy szeressék…

A barna hajú egy nagy horkantással szakította félbe barátja gondolatmenetét. Tapmancs összerezzent, aztán még feljebb húzta a takaróját. Fázott, de nem esett jól neki a meleg. Tudta, hogy még mindig lázas. Gondolta, az lesz a legjobb, ha megpróbál visszaaludni, ezért becsukta a szemét, és igyekezett minél jobban ellazulni. Néhány perc múlva újból elaludt.

Később arra ébredt, hogy Remus óvatosan rázogatja a vállát. Érzete, hogy a bőre olyan forró, hogy szinte éget. Most is sajgott mindene, de igyekezett nem gondolni rá. Ekkor vette csak észre, hogy Lupin nem mellette fekszik, hanem az ágya szélén ül fekete talárban. Egyik kezével Siriust rázogatta, a másikban pedig egy poharat tartott. Mikor észrevette, hogy a fekete hajú ébren van, letette a poharat az éjjeliszekrényre, és finoman a fiú háta alá csúsztatta a kezét.

„Jaj, Holdsáp! Csak azt ne mondd, hogy le akarsz smárolni!” gondolta magában Tapmancs, de a következő pillanatban rájött, hogy a másik fiúnak esze ágában sincs ilyet tenni. Óvatosan ülőhelyzetbe húzta fel a fekete hajút, aki ebben a pillanatban rájött, hogy valójában mennyire legyengítette a láz. Ha Remus nem tartotta volna meg, visszazuhant volna az ágyba. Hirtelen belenyilallt a fájdalom. Azt hitte, menten szétszakad a feje. Ordítani akart, de csak halk nyöszörgés hagyta el a torkát. Lupin az egyik kezével elengedte Black hátát, és a párnáját a falnak döntötte. Sirius óvatosan hátrébbcsúszott, és nekidőlt. Remus elengedte, és az ital után nyúlt.

-         Ezt idd meg! – mondta halkan, miközben felemelte a poharat. – A gyengélkedőről hoztam.

-         Mi ez? – kérdezte undorodva Tapmancs, amikor meglátta a pohár zöld nyálka-szerű gőzölgő tartalmát.

-         Egy láz elleni bájital. Jobban leszel tőle! – válaszolt türelmesen Holdsáp, majd miután barátja kezébe nyomta a poharat, felállt az ágyról, és elindult kifelé. – Idd meg! – kiáltott vissza, mikor látta, hogy Sirius undorodva visszateszi oda, ahol az előbb volt. 

-         Most hova mész? – kérdezte a fekete hajú.

-         Mindjárt jövök! – válaszolt Lupin, aztán kiment.

Tapmancs még pár másodpercig gyilkos szemekkel méregette a gőzölgő bájitalt, majd hátrahajtotta a fejét, és egy nagyot sóhajtott. Fájt mindene, a bőre szinte égetett. Becsukta a szemét, és megpróbált mélyeket lélegezni, de ahogy a mellkasa emelkedett és süllyedt, újból és újból beléhasított a fájdalom.

Eltervezte, hogy amíg le nem megy a láza, addig ki sem teszi a lábát a szobából. Nem akarta, hogy akárki is ilyen szánalmas állapotban lássa. Elég gáz már az is, hogy Holdsáp ápolgatja, mint egy kisgyereket. Talán a Tekergőkön, és Madam Pomfrey-n kívül még senki sem látta betegnek őt. Sosem látták rajta, ha gyenge volt. Mindig erősnek mutatta magát, és mindenből viccet csinált. Ha valaki megsértette, jobb esetben nem foglalkozott vele, rosszabb esetben pedig bosszút állt az illetőn.

Nyikorogva kinyílt az ajtó. Sirius kinyitotta a szemét, és odanézett. Meglátta Remust, amit két – valószínűleg vizes – törülközővel a kezében lépked az ágya felé.

-         Mondtam, hogy idd meg! – bökött a pohár felé.

Sirius csak morgott egyet, és felhúzta az álláig a takarót.  Holdsáp rámosolygott, aztán letette az éjjeliszekrényre a törülközőket.

-         Ne csináld már! – mérgelődött, aztán egy hirtelen mozdulattal lehúzta Siriusról a takarót.

-         Hé! – kiáltott fel mérgesen Black, miközben két kézzel a paplan után kapott.

-         Maradj nyugton! – kiabált az arcába a másik fiú.

Sirius kissé megszeppent Remus hirtelen kitörésétől, ezért az kihasználta az alkalmat, amíg Black nyugton van, és elkezdte kigombolni a pizsama-felsőjét.

-         Mit csinálsz?! – rivallt rá a fekete hajú.

-         Szerinted? – kérdezett vissza sértődötten Holdsáp. – Megpróbálok segíteni, hogy elmúljon a lázad, de ha te csak üvölteni, meg nyafogni tudsz, akkor inkább békén hagylak.

Siriusnak elakadt a szava, amikor Lupin felállt mellőle, odament a saját ágyához, és belebújt az első könyvbe, ami a kezébe került.

-         Bocs – szólalt meg Tapmancs pár perc csend után. – Én csak… egy kicsit furcsán érzem most magam.

-         Igen. A láz miatt – válaszolt Holdsáp föl sem pillantva a könyvéből.

-         Nem! Nem azért – mondta Sirius kissé akadozva - Csak tudod, nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy… hogy valaki segít…

-         Értem – szólt a másik fiú, miközben letette a könyvet. – De ha nem engeded, hogy segítsek, akkor inkább békén hagylak.

-         Ne haragudj! – sütötte le a szemét Black. – Szeretném, ha segítenél!

„El sem hiszem, hogy azt kérem Holdsáptól, hogy segítsen!” gondolta a fiú. „Még sohasem kértem senkitől ilyesmit! Na jó, akkor szoktam, amikor elkérem a házidolgozatokat lemásolni, de az teljesen más!”

-         Rendben van! – állt fel mosolyogva Holdsáp. – De akkor hagyd, hogy segítsek!

-         Oké! Mondd meg, mit csináljak, ó nagyságos úr! – hajtott fejet Tapmancs vigyorogva.

-         Először is idd meg azt! – nevetett Lupin, miközben rámutatott az éjjeliszekrényen várakozó pohárra. – Aztán gombold ki a pizsamádat!

-         Igenis, főnök! – válaszolt nagy komolyan a fekete hajú, miközben a bal kezét a fejéhez emelve tisztelgett.

-          Sirius, azt a másik kezeddel kell!

-         De az most elfáradt!

-         Mégis miben, ha szabad megtudnom? – vonta fel a szemöldökét Holdsáp. – Na jó, inkább nem szeretném megtudni!

Sirius felemelte a jobb kezét és a középső ujjával beintett barátjának.

-         Ehhez bezzeg nem fáradt! – nevetett a másik fiú.

-         Persze, mert már kipihente magát! – vágott vissza Tapmancs.

-         Aha.

Remus visszament barátja ágyához, és helyet foglalt rajta. Felvette a poharat a kis asztalról, aztán belenyomta Tapmancs kezébe. A fiú beleszagolt, majd fintorogva eltartotta magától.

-         Muszáj? – kérdezte.

-         Igen – válaszolta türelmesen a másik. – Nem olyan rossz, mint amilyen a szaga! Én is többször ittam már!

Sirius vállat vont, majd egyszerre felhajtotta az egészet. Miután lenyelte, arca furcsa grimaszba torzult.

-         Fúj! Mi ez? Békahányás?  

-         Ne csináld már! Nem olyan szörnyű!

-         Ha te ezt szereted, akkor igyál nyugodtan, de ne erőltesd rám!

-         Egy szóval se mondtam, hogy én szeretem! – kuncogott a barna hajú. – Most pedig feküdj vissza!

Sirius letette a poharat, aztán lejjebb csúszott, és a hátradőlt. Remus fölé hajolt, és kigombolta a fiú pizsamáját. Tapmancs végignézett magán, és szomorúan tapasztalta, hogy mennyire fehér lett a bőre. Ezen a nyáron nem is tudott különösebben lebarnulni, mert egész végig szobafogságban volt, most meg aztán még jobban kifakult.

Holdsáp felemelte az egyik törölközőt, és ráterítette barátjára, aki ennek hatására heves fickándozásba kezdett.

-         Maradj már nyugton! – kiabálta, miközben azon igyekezett, hogy a lehető legnagyobb felületen tudja hűteni a fiú forró bőrét.

-         De ez jéghideg! – tiltakozott továbbra is Black.

-         Ha nyugton maradsz, hamar megszokod, és akkor majd nem lesz hideg! – nyögte Remus, miközben igyekezett lefogni Tapmancsot.

Másfél óra múlva lement valamennyit Sirius láza, de még mindig hőemelkedése volt. Megpróbált felállni, de a lába nem bírta el. Inkább visszaült az ágyra.

-         Azt hiszem, én inkább itt maradok! – mondta fájdalmas arccal.

-         Jól van! – felelte Holdsáp. – Akkor fölhozom az ajándékokat, és együtt bontjuk ki!

-         Oké! – mosolygott Tapmancs, mielőtt Remus kiment az ajtón.

Sirius maga előtt bámulta a földet. Már jobban volt, de elég kómásnak érezte magát. Kíváncsi volt, hogy vajon mit csinálhat most James. Hirtelen mozgásra lett figyelmes. A szeme sarkából látta, mintha valami megmozdult volna Peter ágya alatt. Odakapta a fejét, de nem látott semmit. Egy ideig még figyelt, hátha újból meglátja, de nem történt semmi. „Talán a láz miatt képzelődöm!” gondolta, miközben idegesen beletúrt a hajába. Ekkor ért vissza Holdsáp. Mind a két keze te le volt színes papírba csomagolt ajándékokkal. Odament Siriushoz és az ágyára borította az összeset.

-         Remélem, nem volt benne törékeny! – jegyezte meg vigyorogva.   

Sirius csak nevetett rajta, miközben arrébb ült, hogy Holdsáp is elférjen. A fiú leült mellé, és elkezdték kibontani az ajándékaikat. Tapmancs már meg se lepődött azon, hogy otthonról még csak egy üdvözlőkártyát se kapott. Azon viszont igen, hogy Lily is küldött neki valamit. Kíváncsian tépte fel a csomagolást, aminek a tartalma egy rózsaszín melltartó és egy könyv volt. Black érdeklődve kinyitotta a könyvet, de nem tudta elolvasni az írást.

-         Ez nekem kínai! – mondta, miközben Remus kezébe nyomta a kötetet.

-         Ne nézz rám! Én se tudom elolvasni! – ráncolta a homlokát a másik fiú.

Sirius megvonta a vállát, letette maga mellé a könyvet, aztán nekiállt a többi ajándék kibontásának. Jamestől egy kviddicses pólót kapott, Petertől egy halom édességet, Remustól pedig szokás szerint egy vaskos könyvet. Ezen kívül rengeteg lánytól kapott kisebb-nagyobb ajándékokat és persze szerelmes leveleket. Akkor állt meg egy pillanatra, amikor Holdsáp az ő ajándékát bontotta ki.

-         Ez egy könyv? – vonta fel a szemöldökét a fiú.

-         Amint látod, az egy könyv! – nevetett Sirius.

-         Azt hittem, hogy te messzire elkerülöd a könyvesboltokat!

Tapmancs a karácsony hátralevő részét is a hálószobában töltötte. Még mindig volt egy kis hőemelkedése, és emiatt gyengének érezte magát. Remus hozta fel neki a kaját, és ő hozott neki inni is. Amiben csak tudott, segített a legyengült fiúnak. Sirius egyszer sem mondta, hogy mennyire hálás Holdsápnak, de magában megfogadta, hogy a kedvessége nem marad viszonzatlanul…