Iszonyatosan f�j a fejem. Csillagokat l�tok csukott �s nyitott szemmel is. Hanyatt fekszem egy f�ves tiszt�son. K�r�l�ttem mindenhol f�k. Egy darabig n�zem a csillagokat, amik valahogy teljesen m�s k�peket mutatnak nekem, mint otthon, majd megakad a szemem a Holdon. Telihold van, err�l eszembe jut Remus. Nagyon hi�nyzik. � az utols� bar�tom, akire mindig sz�m�thatok, de � nincs itt. Nem tudom, hogy hol lehet. Illetve tudom. Azt tudom, hogy � hol van. Amit nem tudok az az, hogy �n hol vagyok. Egy nagy ny�g�ssel fel�l�k �s k�rben�zek. Fa, fa, �s fa minden�tt, �s valami nagy halom a f�k el�tt. Tal�n egy �jabb bucka, amivel el�z�leg is meggy�lt a bajom? Az nem lehet. Ez ann�l sokkal kisebb, �s egyed�l van, r�ad�sul olyan, mintha mozogna. Lassan fel�llok �s elindulok a halom fel�.

-         H�t v�gre magadhoz t�rt�l? – sz�l�t meg egy hang. �sszerezzenek. Ilyen hangot m�g sosem hallottam. Egyszerre �rdes, �s l�gy, m�ly �s magas.

-         Ki besz�l? – k�rdezem n�mi ijedts�ggel a hangomban.

-         �n!

Ekkor a halom, pontosabban az a valami, amire �s azt hittem, hogy egy halom, felemeli a fej�t. �gy m�r be tudom azonos�tani, hogy mi az: egy s�rk�ny! De h�t � nem besz�lhetett hozz�m, hiszen a s�rk�nyok nem tudnak besz�lni!

-         Hol vagy? – k�rdezem, mert arra gondolok, hogy a s�rk�ny gazd�ja besz�l hozz�m valamelyik fa m�g�l.  

-         Itt el�tted, te vakeg�r! – mondja a hang, mik�zben a s�rk�ny fel�ll �s megindul fel�m. �szt�n�sen h�tr�lok egy l�p�st, �s a zsebembe ny�lok a var�zsp�lc�m�rt. A vil�g�rt sem akarom b�ntani a s�rk�nyt, de j�l j�nne most egy kis vil�goss�g. Ijedten kotor�szok a zsebemben, m�g v�g�l r�j�v�k, hogy a p�lc�m nincs n�lam.

A s�rk�nyra ir�ny�tom a tekintetemet, �s belen�zek a csillog� szemp�rba. A s�t�t miatt nem tudom meg�llap�tani a s�rk�ny sz�n�t, de �rzem, hogy nem akar b�ntani.

- Te besz�lsz? – k�rdezem a s�rk�nyhoz int�zve szavaimat.

- Igen. M�rt, mit gondolt�l? – k�rdezi a s�rk�ny kis szemreh�ny�ssal a hangj�ban.

- De a s�rk�nyok nem tudnak besz�lni! – t�r ki bel�lem, majd hirtelen rossz el��rzetem t�mad. A s�rk�ny hangosan horkant.

- L�tom, te se tal�lkozt�l m�g igazi s�rk�nnyal! – mondja kiss� inger�lten. - Te is csak abb�l �lsz, amit nagyap�id mes�iben hallott�l, hogy mi, s�rk�nyok, �rz�ketlen, ostoba �llatok vagyunk.  Honnan j�tt�l?

- Londonb�l! – mondom kiss� akadozva, �s m�g egyet l�pek h�tra.

- Az hol van? – k�rdezi �rdekl�dve. – A K�d-hegys�g t�loldal�n?

Nem tudom, mi az a K�d-hegys�g, fogalmam sincs, hogy hol vagyok, r�ad�sul itt �llok egy erd� k�zep�n, �s egy besz�l� s�rk�nnyal t�rsalgom. Ez nekem m�r sok!

-         Mi a j� b�d�s fen�r�l besz�lsz te?! – ord�tom a s�rk�ny k�p�be. – Azt se tudom, hol az any�mban vagyok, nemhogy azt tudjam, hogy hol a g�th�s K�d-hegys�g!

-         Nyugi m�r! – morogja a s�rk�ny, miut�n m�rgesen horkant egyet.

Nagy m�zlim van, hogy egy ilyen t�relmes s�rk�nyt fogtam ki. Egy magyar mennyd�rg� p�ld�ul m�r csak j�kedv�b�l is sz�tszedett volna, nemhogy m�g a k�p�be is ord�tok.

-         Bocs – mondom b�nb�n�an, miut�n r�j�v�k, hogy milyen igazs�gtalanul b�ntam a s�rk�nnyal. – Ne haragudj, csak kicsit sok volt nekem ez a mai nap! Azok a furcsa dombok, meg az, ami benne volt…

-         A s�rbuck�kra �s a buckaman�kra gondolsz? – k�rdezi t�relmesen.

-         Nem tudom, mi az. Hol vagyunk?

-         Az �regerd�ben… A Megye hat�r�n – teszi hozz�, miut�n l�tja, hogy milyen �rtelmes pof�t v�gok.

-         Aha – v�laszolom, de m�g mindig fogalmam sincs, hol vagyunk.

-         A nevem Silmeumbar – mondja a s�rk�ny, mik�zben megr�zza a sz�rnyait. – Nem tudod, mert nem volt�l magadn�l, de �n mentettelek ki a s�rbuck�b�l.

-         K�szi! – mondom kiss� bunk� m�don, de hangomban �szinte k�sz�net cseng. – Az �n nevem pedig Sirius Black.

A s�rk�ny b�lint, majd furcsa morg�s-szer� hangot hallat. A hang egy�ltal�n nem fenyeget�. Ez aff�le k�sz�n�s lehet n�luk.

- Sirius? Mint a csillag? – k�rdezi, mik�zben feln�z az �gre.

- Aha – v�laszolom �rtelmesen.

- Sirius Black, mivel kiszabad�tottalak, egyben a rabomm� is tettelek. De ne f�lj, nem fogok veled �gy b�nni, mint ahogy ti, emberek b�ntok a rabszolg�itokkal! – mondja, mikor l�tja a riadts�got a szememben. �ltal�ban j�l titkolom az �rzelmeimet, de ez a s�rk�ny �tl�t rajtam. A legkisebb rezd�l�seimet is �rz�keli.

- �s mit akarsz velem csin�lni? – k�rdezem szemtelen�l.

- Semmit. Csak szeretn�m, ha velem j�nn�l Gondorba. Tudod, �n nem vagyok valami j� az emberekkel val� besz�dben.

- �rtem. Sz�val azt akarod, hogy legyek a tolm�csod? – k�rdezem ellens�gesen, mert valahogy nem tetszik a gondolat, hogy egy s�rk�ny rabszolg�ja vagyok.

- Mondhatjuk �gy is! – mondja Silmeumbar, l�gy hangon. – De bevallom, j�l esne egy kis t�rsas�g is! Te meg olyan m�k�s vagy!

- Hogy �n m�k�s? – t�r ki a sz�mon a k�rd�s.

- Igen, te! M�k�s vagy! Kedvellek!

Ezen igencsak elcsod�lkozom, hiszen eddig t�k bunk� voltam vele. Ezt � is �szre veszi, mert furcsa morg� hangot ad ki. Tal�n kuncog.

-         Nem szeretek �jjel utazni! – jegyzi meg teljesen v�ratlanul.

-         �n sem!

-         Mi lenne, ha aludn�nk?

-         Fel�lem! – egyezek bele, b�r nem �rzem �gy, hogy felt�tlen�l alv�sra lenne sz�ks�gem.

Jobb helyet nem tal�lva, ott ahol vagyok, leheveredek a f�be. A s�rk�ny k�veti a p�ld�mat. Szorosan hozz�m fekszik. El�sz�r kicsit k�nyelmetlen�l �rzem magam, majd k�zelebb �rve az �lomhoz, elkezdek f�zni, ez�rt egyre jobban �rt�kelem a s�rk�ny test�nek meleg�t.