Sirius s�t�lgatott, mik�zben unottan b�multa a bokrokat, amelyek mellett elhaladt. Meleg volt, s�t�tt a nap. Egy f�ld�ton s�t�lt, amely n�hol s�ros volt, n�hol sz�raz, n�hol pedig kis t�cs�kban gy�lt �ssze az es�v�z. Az egyik pocsoly�ban egy �reg lyukas traktorgumi mer�lt el f�lig. Hallotta a madarak csicserg�s�t, de nem l�tta egyiket se. Az egyik kanyarban oldalra ford�totta a fej�t, �s megl�tta a bokrok m�g�l el�csillan� vizet. Egy f�lszigeten volt. Fogalma sem volt, hogy honnan gondolta, hogy az, egyszer�en csak tudta.

Morg�s-szer� hangra lett figyelmes. H�trafordult, de nem l�tott semmit. Legal�bbis semmi olyat, amit meg tudott volna magyar�zni, de valahogy m�gis furcsa volt. Mintha hirtelen v�ltozott volna a vil�g. A sz�nek is m�smilyennek hatottak. Fenyeget�bb volt minden. A fi�t f�lelem fogta el, ez�rt el�re fordult, �s gyors�tott a l�ptein. �jb�l a hallotta a morg�st, de ez�ttal nem fordult h�tra. Elkezdett rohanni, amilyen gyorsan csak tudott. Egyre t�bb volt a szem�t az �ton �s a bokrok t�v�ben. Jobboldalon m�r erd�v� s�r�s�dtek a f�k, baloldalon pedig ritkultak a bokrok, �s k�zelebb volt a v�z. Nem sokkal k�s�bb egy romos ker�t�st l�tott maga el�tt az �ton kereszt�lfutni. T�gl�b�l �p�tett�k, �s feh�rre vakolt�k. A vakolat n�hol m�r lej�tt, ez�rt l�tni lehetett a t�gl�kat, a tetej�n valami rozsd�s sz�gesdr�t-f�les�g tekergett. Az ker�t�sen t�l folytat�dott az �t, de itt m�r n�hol le volt sz�rva murv�val. K�toldalt hatalmas sitt-kupacok, az egyiken egy nagy fekete elhajlott vaskapu. A sitt-halmokon t�l pedig egy ist�ll�szer� romos �p�let, k�r�l�tte emberek elmos�dott alakjai mozogtak. Valahonnan a ker�t�s m�g�l egyre er�s�d� dobperg�s hallatszott. Sirius oda�rt a kapuhoz, de nem tudott tov�bbmenni. M�g mindig hallotta a dobot, de most morg�s vegy�lt hozz�. Nem tudta volna megmondani, hogy honnan hallja. Olyan volt, mintha mindenhonnan j�tt volna a hang. Nem tudta, mi�rt, de megfordult, �s n�h�ny l�p�st tett abba az ir�nyba, amerr�l j�tt, majd elkanyarodott balra, az erd� fel�. �tl�pett egy nagyobb f�ldrak�son, �s f�lrehajtotta az egyik bokor �gait. Amikor hozz��rt, valami ragacsos nedvet �rzett a kez�n. R�n�zett, �s majdnem f�lsikoltott. V�R! A bokor �sszes levele ragadt t�le. Mikor elh�zta az �gyakat, azt is megtudta, hogy mit�l. K�t sz�tszaggatott kutya vonaglott a bokor t�v�ben egym�sba gabalyodva. Az egyiknek s�r� fekete bund�ja volt, oldala f�lhas�tva �s a lyukon �t kifolytak a belei, bal mells� l�b�nak egyik csontja �tsz�rta a b�r�t. A m�siknak barna sz�re volt, �s neki is ugyan�gy ki voltak folyva a bels� szervei. Ellept�k �ket a legyek. A b�z elviselhetetlen volt. Sirius riadtan h�tr�lt ki az erd�b�l. Ahogy ki�rt az �tra, elkezdett rohanni a ker�t�s fel�, ami valahogy most sokkal t�volabb volt, mint akkor, amikor bement a susny�sba. Egyre gyorsabban rohant, de a ker�t�s szinte semmivel sem ker�lt k�zelebb. Hirtelen megl�tta Remust, amint t�rt karokkal l�pked fel�. Sirius felki�ltott �r�m�ben, �s m�g gyorsabban kezdett futni. Remus csak s�t�lt, m�gis sokkal gyorsabban haladt, mint a rohan� Tapmancs.

Ahogy egyre k�zelebb �rtek egym�shoz, �gy v�lt felfedezni Sirius olyan dolgokat Remuson, amire nem pontosan �gy eml�kezett. A fekete haj� hirtelen meg�llt, mert megriadt att�l, amit l�tott. Remus szemei s�rg�n villogtak r�, mik�zben csattogtatta t�hegyes fogakkal teli sz�j�t. M�r nem volt rajta ruha, �gy j�l l�that�ak voltak, amint a bord�i �tv�gt�k a h�s�t, �s ahogy a fedetlen csontok v�geir�l cs�p�g�tt a v�r. Siriusnak a f�ldbe gy�kerezett a l�ba.

- Remus! Remus! – sikoltozta, mik�zben a d�moni Lupin n�gyk�zl�bra ereszkedett, �s gonosz s�rga szemeit villogtatva indult el Black fel�. Ahogy t�rden cs�szott, egy hangos reccsen�ssel kett�v�lt a b�re �s a h�sa a gerince ment�n. A v�re r�fr�ccsent Sirius arc�ra. A fi� pr�b�lta kit�r�lni a szem�b�l, mik�zben Remus egyre k�zelebb �rt hozz�. M�g mindig nem tudott mozdulni, ez�rt elkezdett �v�lteni. A sz�rnyeteg m�r ott volt a l�ba el�tt, �s f�lelmetesen csattogtatta a fogait, mik�zben farkasszemet n�zett a k�ts�gbeesett Blackel.

Sirius felemelte a kez�ben l�v� k�st (fogalma sem volt, hogy ker�lt hozz� hirtelen), �s teljes erej�b�l belev�gta Lupin homlok�nak k�zep�be. Az fel�v�lt�tt, �s r�ngat�zni kezdett, de nem halt meg. Karmait m�lyen belev�gta Sirius combj�ba. A fi� nem �rzett f�jdalmat, de ennek ellen�re m�g hangosabb �v�lt�sbe kezdett. L�t�s�t elhom�lyos�tott�k a k�nnyek �s a v�r. Lehajolt, megragadta Lupin �lkapcs�t, �s �sszeszor�totta. A csont egy hangos reccsen�st hallatva f�lig leszakadt a sz�rnyeteg fej�r�l, de az m�g mindig nem halt meg. �jabb g�rcs�s r�ngat�z�sba kezdett, �s v�rv�r�s k�nnyek potyogtak s�rga szem�b�l…

Sirius arra �bredt, hogy valaki r�zogatja. Lassan kinyitotta szem�t, de nem l�tott semmit.

-         Sirius! Sirius! – hallotta Holds�p hangj�t.

-         Nem l�tok! – ny�sz�rg�tt Black.

-         V�rj egy picit! – suttogta a m�sik fi�, azzal fel�llt, �s matatott valamit a s�t�tben. A k�vetkez� pillanatban halv�ny vil�goss�got �rasztott mag�b�l egy Tapmancs �jjeliszekr�ny�n �ll� kis gyertya. Remus vissza�lt Sirius mell� az �gyra.

-         Rosszul vagy? – k�rdezte, mik�zben kis�p�rt egy izzadt tincset a fi� arc�b�l.

-         Remus! – ny�gte Tapmancs s�r�st�l elcsukl� hangon, azt�n egy hirtelen mozdulattal fel�lt, �s meg�lelte Holds�pot.

-         Shh! Nyugi! – csit�tgatta a barna haj�, majd szel�den �tkarolta s�r� bar�tj�t, �s m�g szorosabban odah�zta mag�hoz.

A fi�t most egy cseppet sem �rdekelte, az, amit a napl�ban olvasott. M�g mindig �l�nken �lt benne az �lom eml�ke. �ssze volt zavarodva. Nem akart semmi, m�st, csak azt, hogy Remus ott legyen mellette.

- L�zas vagy – jegyezte meg Holds�p, amikor Sirius arca hozz��rt a nyak�hoz. – Lek�s�rjelek a gyeng�lked�re?

- Ne! – ny�sz�r�gte Black. – Csak maradj itt! Maradj itt!

- J�l van! Itt maradok, csak ne szor�ts ilyen er�sen, mert megfulladok!

Sirius elengedte. Visszafek�dt a p�rn�j�ra �s bocs�natk�r�en pislogott. Remus r�tette a kez�t a fi� homlok�ra �s rossz�ll�an megcs�v�lta a fej�t.

-         Biztos ne menj�nk le? – k�rdezte.

-         Ne! – ny�sz�rg�tt a fekete haj�.

-         J�l van, de akkor legal�bb igy�l egy kicsit! – mondta Holds�p, azt�n megpr�b�lt fel�llni, de Sirius bel� csimpaszkodott.

-         Ne menj el! – ny�sz�rg�tt.

-         Csak hozok neked egy poh�r vizet! – ny�gte Remus, mert a m�sik fi� olyan er�sen szor�totta, hogy alig kapott leveg�t.

-         Nyugodj meg! Mindj�rt visszaj�v�k! – mondta szel�den, amikor v�gre siker�lt lefejtenie mag�r�l Tapmancs karjait.

Sirius hosszasan b�mult Remus ut�n, amikor az kiment az ajt�n. Ahogy egyed�l volt, �jb�l elfogta a f�lelem. M�r el is k�pzelte, ahogy a barna haj� visszat�r, �s �jra az a sz�rny lesz. Lelki szemeivel l�tta, ahogy lassan kiny�lik az ajt�, �s a s�t�tb�l el�m�szik az a d�moni teremtm�ny. Elk�pzelte, ahogy r�villanta s�rg�n izz� gonosz szemeit, �s egyre k�zel�t fel�. M�r szinte val�s�gos volt, ahogy fogait csattogtatva k�zeledett a fi� �gya fel�. Sirius m�r �pp azon volt, hogy meg�tkozza valamivel a l�tom�st, de ekkor kiny�lt az ajt�, �s bel�pett rajta a val�di Remus egy poh�r v�zzel a kez�ben. Gondterhelt arccal odas�t�lt Sirius �gy�hoz, �s le�lt a fi� mell�. Tapmancs fel�lt az �gyban, Remus padig azonnal a kez�be nyomta a vizet.

Sirius keze remegett, de szerencs�re meg tudta tartani a poharat. El�sz�r csak �vatosan kortyolt bele, majd egy hajt�sra megitta az eg�szet. Nem is gondolta volna, hogy ilyen szomjas.

-         Jobban vagy? – k�rdezte Holds�p.

Sirius alig �szrevehet�en b�logatott, majd mikor Lupin �pp k�sz�lt f�l�llni, hogy visszamenjen a saj�t �gy�ba, elkapta a karj�t �s visszah�zta.

-         Ne menj el! – suttogta rekedt hangon, azt�n beljebb cs�szott az �gyon a fal fel�, hogy Holds�p elf�rjen mellette.

-         Azt akarod, hogy aludjak melletted? – vonta fel a szem�ld�k�t a barna haj�.

Sirius �jb�l b�logatott, �s igyekezett m�g nagyobb helyet biztos�tani bar�tj�nak. Remus r�mosolygott, �s leheveredett mell� az �gyra. Tapmancs abban a pillanatban �tkarolta, �s becsukta a szem�t, hogy �jb�l el tudjon aludni. Hasogatott a feje, �s r�zta a hideg. �rezte, hogy Lupin v�gigsim�t az arc�n, azt�n a v�ll�n. M�r egy�ltal�n nem �rdekelte, hogy �g�, amit csin�l, m�r nem sz�m�tott a napl� sem. Egyed�l az volt fontos, hogy Remus ott van mellette, �s � biztons�gban �rzi mag�t.