M�snap reggel eszeveszett kapkod�s, �s hangzavar keltette fel �lm�b�l Tapmancsot. El�sz�r csak morgott, hogy j� lenne, ha a t�bbiek v�gre bekussoln�nak, mert � m�g aludni szeretne, de mikor sz�zadszori figyelmeztet�s�re sem hagyt�k abba…

-         KUSS LEGYEN M�R! – kiab�lt, mik�zben fel�lt az �gyban, �s ugyanazzal a mozdulattal hozz�v�gta a p�rn�j�t �gashoz.

-         Nyugi m�r! – sz�lt oda James.

-         Aludni szeretn�k, j�?!

-         Lehet, de nek�nk el kell �rn�nk a vonatot! – hadarta F�regfark, mik�zben egy p�r d�szes zoknit hal�szott ki az �gya al�l. – Igaz�n seg�thetn�l!

-         Ok�! Seg�tek! – v�laszolta kelletlen�l Tapmancs, azt�n fel�llt, odament a szekr�nyhez, �s el�hal�szta bel�le Remus b�r�ndj�t.

-         Ne nekem seg�ts! – nevetett a barna haj�. – �n nem megyek.

-         De m�sz! – morgott Black, �s elkezdte bar�tja ruh�it bedob�lni a b�r�ndbe.

-         Nem megyek! – ellenkezett tov�bb Holds�p. Kim�szott az �gyb�l, �s megfogta Sirius kez�t.

Sirius �sszerezzent az �rint�st�l. Felemelte a fej�t, �s m�lyen belen�zett Remus vil�gosbarna szemeibe. Vagy f�l percig b�multa a mosolyg� fi�t. Egyszer�en nem tudta levenni r�la a szem�t. �jb�l belegondolt, hogy milyen is lenne, ha… NEM! Nem lesz semmilyen, mert � ilyesmibe nem fog belemenni!

-         Menj haza! – mondta v�g�l alig hallhat�an, azt�n fel�llt, �s odament �gashoz, hogy seg�tsen neki. Munka k�zben �jra Remus fel� kalandoztak a gondolatai. Teljesen rosszul volt, �s most m�r nem csak a m�sik fi� miatt, de a saj�t maga miatt is. Nem lehet, hogy a Nagy Sirius Black lealacsonyodjon annyira, hogy egy fi�val j�rjon. Ez annyira megal�z�, �s olyan g�z! Gondolnia sem szabad r�! M�g ha titokban meg is adn� mag�t neki, mi lenne, ha kitud�dna? Soha nem mosn� le mag�r�l!

-         Azt ne! – ki�ltotta James, mikor Sirius �pp bar�tja kisp�rn�j�t pr�b�lta belegy�m�sz�lni az utaz�t�sk�ba. – Ilyen van otthon is.

-         Bocs! – morogta Tapmancs, majd visszatette a p�rn�t a hely�re.

-         Beteg vagy? – aggodalmaskodott a szem�veges. – Nem n�zel ki t�l j�l.

-         Nincs semmi bajom!

-         Ahhoz k�pest el�g s�padt vagy! – jegyezte meg Holds�p. – Ha akarod, lek�s�rlek a gyeng�lked�re…

-         Nem kell, j�l vagyok! – emelte f�l a hangj�t Black.

Igaz�b�l egy�ltal�n nem volt j�l. Sz�d�lt, f�jt a feje, �s nem sok kellett hozz�, hogy kidobja a taccsot. Nem beteg volt. Sokszor �rezte mag�t �gy, amikor valami�rt nagyon fesz�lt volt. Most p�ld�ul Remus miatt.

A fi�k hamarosan elk�sz�ltek, �gy m�g id�ben el�rt�k a vonatot. Gyorsan elk�sz�ntek egym�st�l, azt�n felpattantak, mert egy �les f�ttyent�s jelezte a k�zelg� indul�st. Remus �s Sirius m�g egy darabig n�m�n �lltak a v�g�nyon, �s integettek t�volod� bar�taiknak. Tapmancs mag�ban mindennek elhordta Remust, ami�rt itt maradt, de lelke m�ly�n valahogy m�gis j� volt, hogy nincs egyed�l.

Nagy pelyhekben sz�ling�zott a h�. A k�t fi� egym�s mellett haladt, a feh�r �ton.

- M�rt nem ment�l haza? – k�rdezte bosszankodva a fekete haj�.

- Itt akartam maradni veled. – hangzott az �szinte v�lasz.

- De minek?

- Gondoltam, nem szeretn�l egyed�l maradni.

Tapmancs erre egy v�llr�nd�t�ssal v�laszolt, de mozdulat kor�ntsem volt olyan laza, mint amilyennek sz�nta.

-         Haza kellett volna menned! – sz�lt Black kis id� m�lva. – A sz�leidnek sz�ks�ge lenne r�d!

-         Ez igaz! – mosolygott a fi�. – De neked most nagyobb sz�ks�ged van t�rsas�gra.

-         Mi? – r�ncolta a homlok�t �rtetlenkedve a fekete haj�.

-         Azt hiszed, nem veszem �szre? – folytatta m�g mindig mosolyogva Remus. – Mostan�ban nagyon magad alatt vagy. M�r nem is eml�kszem, mikor leck�ztetted meg Pitont �gy istenigaz�b�l.

-         Azt hittem, nem szereted, ha Pipogyuszt cseszegetem.

-         Nem is. De most nem arr�l besz�lek. Mi a baj?

Sirius erre csak egy s�hajt�ssal v�laszolt. J�l esett neki, hogy a m�sik fi� t�r�dik vele, de ugyanakkor k�nyelmetlen�l �rezte mag�t. Nem volt hozz�szokva, hogy p�tyolgass�k.

Mikor vissza�rtek a Griffend�l-toronyba, Sirius azonnal f�lviharzott a h�l�szob�ba, fel�lt az �gyra �s mag�ra h�zta a takar�j�t. Nem akart Remusszal lenni. Nem akart vele menni sehova. Vagy f�l �r�n kereszt�l gubbasztott �gy, amikor egyszer csak kiny�lt az ajt� �s bel�pett rajta a mosolyg� Lupin. �ts�t�lt a szob�n, azt�n le�lt Tapmancs mell� az �gyra. A fi� f�lny�g�tt, �s elh�z�dott bar�tj�t�l.

-         Sirius! – n�zett komoly szemmel Blackre. – Tudni akarom, hogy mi a baj!

-         Nincs semmi bajom!

-         Ez nem igaz!

-         Hagyj�l m�r! Megmondtam, hogy j�l vagyok!

-         Ha t�nyleg nincs semmi bajod, akkor gyere le, �s seg�ts, d�sz�teni a klubhelys�get!

-         J�l van! Megyek! – morogta Tapmancs, mik�zben kim�szott az �gyb�l.

Holds�p az ajt�ban v�rta, am�g � felvett egy melegebb pul�vert.

A klubhelys�gben m�r minden ott maradt di�k nagy kar�csonyi l�zban �gett. D�sz�tett�k a kast�lyt. A kandall� f�l� m�r t�m�rdek fagy�ngy�t akasztottak ki. Sirius azon gondolkozott, hogy vajon mikor fog kigyulladni. A munka k�nnyen ment, �s legal�bb addig se Remusra gondolt. P�r �ra m�lva a klubhelys�g m�r a szok�sosn�l is meghittebb volt. Tapmancs m�g mindig nem volt kar�csonyi hangulatban. Ahogy egyre id�sebb lett, az �nnep is �gy vesztette el a var�zs�t. Nem arr�l volt sz�, hogy nem szerette a kar�csonyt. Az volt vele a baja, hogy sosem lehetett olyan, mint r�gen, amikor m�g kicsi volt. Akkor m�g feln�zett a sz�leire, �s akkor m�g nem voltak mindennaposak a csal�di botr�nyok. Nem sz�vesen gondolt vissza ezekre az id�kre.

- Nincs kedved s�t�lni egyet? – k�rdezte Remus a fotelben pihen�, ink�bb fekv�, mint �l� Siriust�l.

- Ha? – k�rdezett vissza a fekete haj�.

- Csak azt k�rdeztem, hogy van-e kedved s�t�lni egyet – v�laszolt neki t�relmesen Lupin.

- M�g sz�p, hogy van! – pattant fel vid�man Tapmancs, �s m�r indult is a portr�lyuk fel�. Remus k�vette. Mikor mindketten kint voltak a barna haj� r�mosolygott bar�tj�ra. Sirius viszonozta a gesztust, de er�s v�gyat �rzett, hogy felk�pelje a fi�t.

- K�ldt�l valami aj�nd�kot haza? – k�rdezte Holds�p, mik�zben k�vette Blacket a l�pcs�n lefel�.

- Aha. Tudod, milyenek! – v�laszolt Tapmancs. – Ha nem kapnak t�lem aj�nd�kot, akkor megint kit�r a balh�.

- �rtem – mosolygott Lupin. – De azt hittem, nem nagyon zavartatod magad, ha a sz�leid m�rgesek r�d.

- Nem is. De valahogy nem szeretn�m a k�vetkez� ny�ri sz�netet is a szob�mban t�lteni! – fintorgott Sirius. – Mindenesetre jobban j�rok vele, mintha Bell��kn�l k�ne lennem!

- �rtem. – b�lintott Remus.

- Ut�lom az eg�sz rohadt csal�dot! – fakadt ki hirtelen Tapmancs. – Nem akarok azokhoz a h�lye sznobokhoz tartozni! Ut�lom ezt az eg�szet! �rted? UT�LOM!

- Nyugodj meg, Sirius! – mondta szel�den Lupin, mik�zben �tkarolta a s�r�s hat�r�n l�v� fi�t.

Sirius �sszer�ndult az �rint�sre, �s ell�kte mag�t�l a vigasztal� karokat.

-         Most mi bajod van? – torpant meg Remus. Sirius nem v�laszolt, hanem lerohant a l�pcs�n, mag�ra hagyva az �rtetlenked� Holds�pot.

 Esett a h�, de Siriust nem zavarta. D�h�sen v�gott �t a parkon, �s lev�g�dott egy nagy fa t�v�be. Nem �rdekelte, ha vizes lesz, nem �rdekelte, ha megf�zik, egyed�l a d�h�vel volt elfoglalva. M�rges volt Remusra, ami�rt itt maradt, �s ami�rt minden alkalmat megragad, hogy vele lehessen. M�rges volt mag�ra, ami�rt nem hagyta hidegen a dolog, �s ami�rt, t�bbsz�r elj�tszott a gondolattal, hogy mi lenne, ha m�gis megpr�b�ln�k.

„H�lye buzi Remus!” szitkoz�dott mag�ban „� tehet mindenr�l!”

Sirius este t�rt vissza a Griffend�l-toronyba, de nem tal�lkozott Remusszal. Valahol a lelke m�ly�n sajn�lta a fi�t, de � akkor sem akart vele j�rni. Csendben felment a h�l�szob�ba, ami szint�n Remus-mentes volt. Megf�rd�tt, azt�n lefek�dt az �gy�ba, �s mag�ra h�zta a paplanj�t.  Nem tudott hamar elaludni, mert m�g sok�ig r�g�dott Holds�pon. Tan�cstalan volt. Nem akart buzi lenni, de a bar�ts�gukat sem szerette volna t�nkretenni. Tudta, hogy Remus szenved miatta, �s ez�rt m�g rosszabbul �rezte mag�t. Befordult a fal fel�, �s (sz�gyen, nem sz�gyen) halkan s�rdog�lt, miel�tt elnyomta volna az �lom.