Másnap délután, amíg James edzésen volt, addig a többiek a kastélyban sétálgattak. Már túl hideg volt ahhoz, hogy hosszabb ideig kint legyenek. Vidáman beszélgetve járták a folyosókat, hátha történik valami izgalmas, esetleg találkoznak Pitonnal. Néha-néha ránéztek a térképre, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy, még mindig tanármentes övezetben vannak.

Egy csapat lány haladt el mellettük, és az egyik eresztett egy mosolyt Sirius felé. A fiú viszonozta, majd miután a lányok túlmentek rajtuk utánuk fordult, és jól megnézte magának őket hátulról. Valószínűleg észrevették, mert hirtelen viháncolásba kezdtek. Sirius vigyorogva rázta a fejét, miközben újra előrefordult.

-         Nem értelek, Tapmancs! – mondta Peter. – Az iskola összes csaja oda van érted, és te mégse csapsz le egyikre se!

-         Fogd már fel, hogy nem akarok agyatlan libákat, akiknek csak azért kellek, mert dicsekedni akarnak velem! – kelt ki magából Black. – Nem akarok ilyen csajokat! Érted?

-         Értem. Csak… Én a helyedben örülnék!

-         Ki mondta, hogy én nem örülök? – vigyorgott Sirius.

Ekkor egy vörös hajú lány tartott feléjük sietve. Hosszú haja csak úgy lobogott utána.

-         Szia Lily! – köszönt neki Sirius. – Minek rohansz?

-         Épp titeket kereslek! James leesett a seprűről.

-         M?! – kiáltotta Tapmancs, és már indult is a gyengélkedő felé. A többieknek szinte futniuk kellet, hogy utolérjék a fiút.

-         Nem tudom, nem voltam ott! – lihegte Lily. – Akkor láttam, mikor hozták be!

Sirius aggódott James miatt, bár gondolta, nem eshetett komoly baja, hiszen Ágasnak is majdnem mindig mázlija van. Mire odaértek, már ő is lihegett.

-         Hogy vagy, Ágas? – kérdezte, miután berontott a gyengélkedőre, nyomában Remusszal, Peterrel, és Lilyvel.

-         Nyugi, nincs semmi bajom! – válaszolt nekik vigyorogva James. – Csak eltört a lábam, de Madam Pomfrey már rendbe hozta. Evans, te is itt vagy?

-         Csak elhoztam a drága barátaidat, hogy ne sírj utánuk! – gúnyolódott a lány, miközben elindult az ajtó felé.

-         Nem jössz velünk holnap Roxmortsba? – kiáltott utána James, de Lily addigra már az ajtó másik oldalán volt.

-         Hogy estél le? – vonta fel a szemöldökét Remus.

-         Úgy, hogy kitaláltam egy újfajta földbedöngölős, nyaktörős, mardekáros lerázós forgást! – vigyorgott James. – Csak nem úgy jött össze, ahogy én akartam.

-         Értem – válaszolt Remus kissé mogorván.

-         Akkor most egy darabig sántítani fogsz, haver! – szólt Sirius bujkáló mosollyal az arcán.

-         Ja! De majd csak túlélem valahogy!

James az éjszakát szerencsére már a Tekergők hálószobájában tölthette, másnap padig együtt indulhatott el velük Roxmortsba.

            Sirius magába fojtotta a nevetését, amikor meglátta a bicegő Ágast. Természetesen sajnálta a fiút, hiszen nagy fájdalmai lehettek, de akkor is olyan viccesen sántított!

-         Ne röhögj! – kiabálta Sirius arcába, majd rögtön utána el is vigyorodott.

-         NE ÜVÖLTSÉL! JÓ?! – Kiabált vissza Sirius olyan hangosan, hogy akik a közelükben álltak, mind odakapták a fejüket.

Az eget szürke felhők borították esőt jósolva. Az utcákon hömpölyögtek a diákok, és néhány bolt kirakata előtt már igazi tömegnyomor volt. Sirius mindig nevetett az ilyeneken. Igaz, hogy erőszakos volt, de ő még soha életében nem tolakodott ennyire. Úgy gondolta, hogy ő ráér, ezért inkább hagyta a többi szerencsétlent, hagy lökdössék egymást halálra. Ha nekik jól esik!

-         Nézzétek azt a sok idiótát! – nevetett, amikor elhaladtak a Mézesfalás kirakata előtt összegyűlt tömeg mellett. – Nem tudom, mire jó ez a hülyeség! Nem szalad el az a kirakat!

-          

Hideg szél fújt a Tekergők arcába, majd nemsokára elkezdett esni az eső. Már készen voltak a karácsonyi ajándékok beszerzésével, ezért kissé unott fejjel sétálgattak. Siriuson csak egy vastag pulóver volt, ami hamar átázott. Kezdett fázni, ezért javasolta, hogy üljenek be a Három Seprőbe meginni egy-egy kupa vajsört.

A többieknek is tetszett az ötlet, ezért elindultak az említett hely irányába. Betérve, fojtogató füstszaggal telt levegő csapta meg őket. Az egyik asztal mellett elhaladva, hugrabugos lányok csapata meresztett nagy szemeket Blackre, majd visszafordulva röhögcsélni kezdtek.

A fiúk találtak egy üres asztalt (Tapmancs bánatára) nem messze a tanárokétól, ahova azonnal letelepedtek.

-         Hozok piát! – szólt Remus, miközben felugrott és elindult a pult felé.

-         Oké! – válaszolt James, majd Siriushoz fordult – Nem láttad valahol Lilyt?

-         Nem is figyeltem – mondta unott képpel Black. – De erről eszembe jutott, hogy el kell mennem, pisilni.

-         Hogy jön a pisilés Lilyhez? – morogta Ágas, mikor Sirius felállt, és elindult a mosdó felé.

-         Nem tudom. Csak úgy! – kiabált vissza.

A mosdóban is sorban állás volt, de őt nem nagyon zavarta, hiszen úgyis ráér. A hosszú sor egyedüli következménye az lett, hogy mire visszaért, már Remus is megérkezett, 4 vajsörös kupával a kezében.

- Zsír! – rikkantotta Tapmancs, mikor elékerült az egyik.

- Az! – nevetett Remus, miközben odahúzott egy széket Sirius mellé, és leült rá.

Black legszívesebben kirúgta volna a széket Holdsáp alól, de mégsem tette. Egész végig nyugtalanul ült, már szinte oda se figyelt a beszélgetésekre.

-         Igazam van, Tapmancs? – bökte oldalba a fiút Ágas.

-         Ha? – kérdezett vissza nagy bölcsen Sirius.

-         Azt mondtam, jó lenne sétálni egyet!

-         Ja, oké, menjünk!

Kint még hidegebb volt, mint előtte. Az eső ugyan már elállt, de még jobban lehűtötte a levegőt. Az égen még mindig sűrű szürke felhők úsztak.

-         Most merre? – kérdezte Peter.

-         Menjünk a Szellemszálláshoz! – javasolta vidáman Black, és már indult is. – Ott mindig kevesebben vannak, mint itt!

-         Jó ötlet! – értett vele egyet James, azzal a másik három fiú elindult Tapmancs után.

Már kiértek a faluból, amikor az út meredeken emelkedni kezdett. Csúszós és sáros köveken kellett megtartaniuk magukat. Siriusnak egyáltalán nem voltak nehézségei. Ilyen helyeken valahogy mindig ösztönszerűen megtalálta a helyes utat. Messze lehagyta a többieket. Egy idő után visszafordult és érdeklődő tekintettel figyelte, ahogy Peter épp megcsúszik, elesik, és visszagurul pár métert. Rosszállóan megrázta a fejét, aztán bal kezét ökölbe szorította, mutató és hüvelykujját szétnyitva kétszer a homlokához ütötte a kezét, ezzel jelezve, hogy mekkora lúzernek tartja a legalacsonyabb Tekergőt. Bevárta őket, majd nevetve továbbindult. Nem kellett sok idő, hogy újra lehagyja őket. Lazán sétált, míg barátai össze-vissza csúszkáltak a sárban. Ez a szakasz nehezebbnek bizonyult, mint az előző, mert már nem csak Féregfark, de Remus és James is egyre többször kötöttek ki a sárban.  Mikor végre odaértek, Tapmancs volt az egyetlen, akinek a ruhája nem volt koszos.

-         Marha vicces! – mérgelődött James, miután Sirius gonoszul kiröhögte őket.

-         Az! – válaszolt Black. – Látnátok magatokat!

-         Innen kívülről elég félelmetes! – jegyezte meg Féregfark remegő hangon.

-         Ne oltsál már, hogy ettől tele a gatyád! – gúnyolódott Tapmancs, mert hallotta Peter hangjában a félelmet.

-         Húha! Azok a félelmetes szellemek! – mondta James.

-         Szellemek? – nevetett Remus. – Be se merek menni oda többet!

-         Én a múltkor láttam ott egy vérfarkast! – halkította le a hangját Sirius.

-         Nem is igaz! – válaszolt Remus. – Én is ott voltam, mégse láttam!

-         Igazat mondok! – játszott Black felháborodottságot. – Nem szoktam hazudni, hiszen tudjátok, a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta Pottert!

-         Anyád, hogy van? – nevette James. – Úgy, ahogy hagytam?

  Erre még nagyobb lett a nevetés. Tapmancs is jót mulatott, hiába az ő anyját szidta Ágas. Sohasem zavarta különösebben, ha az anyját szidják. Nem csak azért, mert tudta, hogy csak viccből mondják, de azért is, mert ő is sokszor mondott rá csúnyákat. Ha valami az ő hibájából nem sikerült, sokszor mondta, hogy „Bocs! Az én anyámat!”.

-         Lassan vissza kéne menni! – mondta Remus letekintve a faluba.

-         Ja! Mindjárt megyünk a kastélyba – helyeselt Féregfark.

-         Induljunk! – rikkantotta vidáman Black. – Ha sietünk, még útközben be is nézhetünk pár helyre!

-         Te könnyen beszélsz! – förmedt rá Lupin. – Ha ilyen ügyes vagy, akkor vedd Féregfarkot a nyakadba és vidd le!

-         Még mit nem?!

-         Akkor inkább ne siettess!

Sirius mérgesen elfordult és már indult is le a lejtőn, meg se várva barátait, akik most néhol a fákba kapaszkodva haladtak, nehogy elessenek. Tapmancs valamennyire örült ennek a kis összezörrenésnek Remusszal. Abban reménykedett, hátha így hazamegy a családjához. Gondolta, szünet után majd kibékül vele.

A lejtő végén várta meg a többi Tekergőt, akik vidáman nevetve mutogattak Peter sáros arcára. A fiú is nevetett, bár a sár alatt látszott, hogy a szégyenkezéstől kipirult a bőre.

Sirius mosolygott, majd barátaival elindultak a gyülekező irányába. Túl későn értek vissza ahhoz, hogy elmenjenek még valamerre. Nem nagyon zavarta volna a fiúkat, ha késnek, hiszen számos alagúton keresztül be lehetett jutni a kastélyba. De már annyira át voltak fagyva, hogy nem volt kedvük tovább itt maradni a hidegben. Tapmancsnak minden vágya az volt, hogy vegyen egy jó forró fürdőt, utána bebújjon az ágyába. A másik három fiú is így érezhetett, hiszen remegtek, a fogaik pedig vacogtak.

Nem kellett sokat várniuk, mire megindultak, de Sirius mégis óráknak érezte. Nem szólt Remushoz, mert nem akart vele túlságosan hamar kibékülni, se még jobban összeveszni vele.

Már sötét volt, mire visszaértek a kastélyba. Sirius első dolga az volt, hogy levette kissé még vizes ruháit, aztán félrelökve Féregfarkot, berontott a fürdőszobába, és beült a forró vízzel teli kádba. Sokáig ülhetett benne, mert egyszer csak dörömbölésre lett figyelmes.

-         Sirius! Belefulladtál a kádba? – kiabálta James, miközben csapkodta az ajtót. – Mi is szeretnénk még ma fürdeni! Jó?

-         Mindjárt kész vagyok! – kiabált vissza Black, miközben kiszállt a kádból és megtörülközött. Eszébe jutott, hogy elfelejtett magával tiszta ruhát vinni, ezért a derekára tekerte a törülközőt, és úgy sétált ki.

-         Na végre már! – morogta James. – Féregfark már átment a szomszéd szobába fürdeni!

Amint James bevágta maga után az ajtót, Sirius elindult az ágya felé. Észrevette, hogy Remus a sajtján ül, és egy vaskos könyv mögül bámul rá. A fekete hajú zavarba jött Lupin pillantásától, ezért leült az ágyra, és bámult rá. Remus észbe kapott, és újra a könyvébe temetkezett, amíg Sirius föl nem vette a pizsamáját.

-         Ne haragudj, hogy kiabáltam veled! – szólalt meg pár perc múlva Remus, mire Black összerezzent.

-         Tessék?

-         Bocs, csak nagyon ideges voltam, és tudod, hogy nemsokára telihold van, és…

-         Semmi, semmi! – hadarta Sirius idegesen, majd bebújt a paplanja alá, és befordult a fal felé.

Alvást színlelve rágódott azon, hogy miért jött ennyire zavarba csak attól, hogy Remus ránézett. Nem kéne előtte szégyenlősnek lennie, hiszen ő is fiú, ráadásul már vagy ezerszer látta már Siriust meztelenül, amikor ugyanígy elfelejtett ruhát vinni magával. Talán az zavarta ennyire, amit a naplóban olvasott. Amíg úgy gondolta, hogy Remus csak barátjaként szereti, addig nem volt előtte szégyenlős, de így… Még sokáig gondolkozott, végül elnyomta az álom.