Egyre hidegebb lett, �s egyre t�bbet esett az es�. A f�kr�l m�r lehullott a marad�k lev�l is. A nap sugarait egyre s�r�bben takart�k el a felh�k. A sz�l pedig a t�l illat�t hozta mag�val.

A d�lel�tt esem�nytelen�l telt a Tekerg�k sz�m�ra. Miut�n k�nyelmesen elhelyezkedtek a klubhelys�g egyik sark�ban �ll� asztaln�l, Sirius besz�molt a m�sik k�t fi�nak az �jszaka t�rt�n�seir�l, Remus pedig elment a k�nyvt�rba.    

- Csak azt nem tudom, hogy mit akarhat azzal a dobbal Voldemort… - r�ncolta a homlok�t James.

- V�rjuk meg Holds�pot! – v�laszolt Sirius. – Biztos siker�l neki kider�teni valamit!

            Remus m�sf�l �ra m�lva visszat�rt, kez�ben egy rak�s k�nyvvel.

-         Na, tal�lt�l valamit? – k�rdezte Sirius.

-         Igen, de v�rd meg, am�g le�l�k! – lihegte Remus, mik�zben igyekezett letenni az asztalra a k�nyveket.

-         Na? – n�zett r� k�rd�en James, miut�n Lupin elfoglalta a Sirius melletti sz�ket.

-         Ki az a Fracis Drake? – k�rdezte Sirius.

-         Mire j� az a dob? – �gy Peter.

-         �s hol van? – hajolt el�re �rdekl�dve James

-         V�rjatok m�r! – intette le �ket Remus. – Csak sorban, j�?

Remus el�kotorta a rak�s alj�n l�v� vastag barna b�rk�t�s� k�nyvet, �s kinyitotta. Egy darabig keresg�lt benne, majd v�gre megtal�lta, amit keresett. Sirius belekukkantott a k�nyvbe. Nagyon r�ginek n�zett ki. A lapjai s�rg�sak voltak, bet�i pedig cirkalmasak. Volt ott egy fekete-feh�r rajz is. A dobot �br�zolta. Azt nem lehetett bel�le meg�llap�tani, hogy mekkora, de az oldala tiszt�n l�tszott. Valamif�le �rthetetlen mint�kkal volt telerajzolva.

-         Azt �rja Francis Drake I. Erzs�bet egyik legkiv�l�bb admir�lisa volt – Kezdett bele Remus.

-         H�t eddig nagyon izgalmas! – g�nyol�dott Sirius, mikor Remus meg�llt egy percre, de James egy pillant�ssal elhallgattatta.

-         Hal�la ut�n a dobja visszaker�lt a feles�g�hez. �ll�t�lag a dobbal meg lehet id�zni Drake-et. Drake a hal�la el�tt meg�g�rte, hogy amikor a haz�j�nak sz�ks�ge van a seg�ts�g�re, akkor, ha a dobot megsz�laltatj�k, akkor � visszat�r, �s megv�di Angli�t. Az els� �s a m�sodik vil�gh�bor� idej�n is megsz�laltatt�k. Ekkor a h�rek szerint rejt�lyes dobperg�st hallottak Anglia d�lnyugati r�sz�n.

-         Ezt nem �rtem! – cs�v�lta a fej�t Sirius. – Malfoy most vagy nagyon h�lye, vagy Voldemort meg akarja menteni Angli�t valamit�l.

-         Azt nem mondan�m! – folytatta Holds�p. – A m�sik k�nyvben m�sr�l is sz� volt. Nem csak Drake-t lehet vele megid�zni, hanem d�monokat �s szellemeket is.

-         �gy m�r valamivel vil�gosabb! – mondta James.

-         Arr�l sajnos nem tal�ltam semmit, hogy most hol lehet ez a dob.

-         Ha akarod, seg�tek neked �tt�rni a k�nyvt�rat! – aj�nlotta Sirius.

-         Nem kell! M�r mindent megn�ztem.

-         Ilyen r�vid id� alatt?

-         M�g sz�p! �gy ismerem a k�nyvt�rat, mint a tenyeremet!

-         Szerintem, nem lenne j�, ha Malfoy kez�be ker�lne az a dob! – mondta Peter.

-         Szerintem sem! – �gy Sirius. – Malfoynak semmi ritmus�rz�ke nincs!

-         Szerintetek � akar megid�zni valamit, vagy csak Voldemortnak akar benyalni? – k�rdezte James.

-         Fogalmam sincs! – r�zta a fej�t Remus. – Mindenesetre nem szeretn�m, ha Malfoy megkaparintan�!

-         Akkor m�rt nem sz�lunk valamelyik tan�rnak? – aggodalmaskodott F�regfark.

-         Az�rt, te nagyon okos, mert tal�n mi nem vagyunk olyan gerinctelenek, mint a mardek�rosok! – h�zta fel mag�t Sirius. – K�l�nben is! Egy kis balh� belef�r! – kacsintott.

-         J�l besz�lsz, Tapmancs! – ugrott fel James a sz�kb�l. – Egy kis izgalom nem �rthat!

A fi�k nem sokkal k�s�bb m�r a parkban s�t�lgattak �s a k�zeled� roxmortsi kir�ndul�sr�l besz�lgettek. M�r november v�ge volt. A legt�bb di�k, m�r most k�sz�l�d�tt a kar�csonyra �s a sz�netre. James, Peter �s Remus eredetileg otthon t�lt�tt�k volna a sz�netet, de mivel Sirius nem mehetett haza, �k is itt akartak vele maradni. Sirius persze ellenkezett. Nem akarta, hogy a bar�tai �miatta ne t�lts�k a csal�djukkal az �nnepeket. James f�laj�nlotta, hogy ha az anyj��k megengedik, akkor mehetn�nek hozz�juk a sz�netre, de ebb�l sajnos nem lett semmi, mert Potter�khez volt hivatalos az eg�sz csal�d, �gy m�r nem tudtak elsz�ll�solni m�g h�rom embert. Ez azt is jelentette, hogy Jamesnek mindenk�ppen otthon kellett lennie.

Peter �gy d�nt�tt, hogy � is a csal�dj�val lesz, mert a nagymam�ja beteg, �s biztosan felvidulna, ha l�thatn� az � kis unok�j�t.

Remus ott akart maradni Siriusszal, de ezt a fi� nagyon ellenezte. Nem csak az�rt mert tudta, hogy Remus csal�dja mennyire v�gyik arra, hogy viszont l�ss�k �t, hanem az�rt is, mert �jra esz�be jutott az, amit a napl�ban olvasott. Valahogy nem akart Remusszal �des kettesben maradni egy szob�ban. Nem szerette volna, ha t�rt�nik valami kis „baleset”.

 Sirius az ut�bbi id�ben sokat gondolkozott. Biztos volt benne, hogy Remus szerelmes bel�, de m�gis annyira neh�z volt felfogni. Nem tudta, mi lenne a helyes. Tal�n ha tov�bb ellenkezik, Remus megharagszik r�, �s akkor v�ge a bar�ts�gnak. M�g a gondolatt�l is rosszul lett. Remus igazi bar�t volt, akiben t�k�letesen megb�zhatott, �s b�rmikor biztos lehetett benne, hogy mellette �ll. Nem akarta ezt a bar�ts�got t�nkretenni. Tal�n m�g bele is ment volna a kapcsolatba, h�tha siker�l a fi�t m�sk�pp is megszeretni, de irt�zott a gondolatt�l, hogy egy azonos nem�vel j�rjon.

-         Hi�ba ellenkezel, Sirius, akkor is maradok! – jelentette ki Lupin egyik alkalommal, mikor vacsor�ztak.

-         Menj�l haza! – mondja f�lig m�rgesen, f�lig vid�man Sirius. – J�l el leszek �n! Lehet, hogy Pipogyusz is itt marad, hogy legyen kivel sz�rakoznom!

-         Na l�tod? Egyel t�bb ok, hogy itt maradjak!

-         NEM! NEM! �S NEM! – csapott az asztalra Tapmancs. – Haza kell menned!

-         �s ha nem megyek? – vigyorgott Remus.

-         Akkor becsomagollak, r��rom a csomagol�sra, hogy „instant v�rfarkas”, �s elk�ldelek anyuk�dnak!

-         Na, azt megn�zem! – nevetett Holds�p.

-         Ok�! Ha akarod, m�r most elkezdem! – vigyorgott Black �s nyomott egy barackot bar�tja fej�re.