Siriusnak, mint mindig, ebben az évben is remek ötlete támadt, hogyan lehetne felborzolni a kastély lakóinak idegeit.

-         Na ne! Én ezt nem csinálom! – ellenkezett Remus.

-         Jaj, Holdsáp! Mért nem? – meresztett rá kiskutyaszemeket Sirius. – Olyan jó kis balhé lenne.

-         Nem akarok magamból még nagyobb hülyét csinálni!

-         Ha te nem is, de én mindenesetre benne vagyok! – mondta James, aki még mindig fuldokolt a nevetéstől.

-         Szerintem én is kihagyom! – mondta vékony hangján Peter.

-         Az jobb is lesz! – nevetett Sirius. – Te úgyse néznél ki jól!

-         Nem hiszem, hogy te olyan túlzottam szívdöglesztő leszel! – húzta fel az orrát mérgesen Féregfark.

-         Azt majd még meglátjuk! – nevetett James. – Lehet, hogy még te is belezúgsz Siriusba.

-         Kötve hiszem!

-         Csak kellene pár csaj, hogy kisegítsenek! – ráncolta a homlokát Tapmancs.

-         Azt már csak meg tudjuk oldani! – legyintett James.

-         Még szép! – ugrott fel Black, és elindult lefelé a klubhelységbe.

Már majdnem mindenki a hálószobájában volt, mert már ilyen későn nem lehetett senkinek elhagynia a hálókörletét. Sirius nagy örömére volt még ott néhány lány, akik a kandalló mellett ültek, és valami roppant fontos pasizási taktikáról beszélgettek. Sirius odalépett melléjük, mire az egyik lány zavarta piszkálgatni kezdte a haját, a többiek pedig kacarásztak.

-         Csá, csajok! Nincs véletlenül valami jó kis rucitok, ami épp nem kell?

-         Minek az neked? – kérdezte a barna hajú lány.

-         Semmi különös – vonta meg a vállát Sirius – Ha nincs akkor nem kell.

-         Dehogy nincs! – ugrott fel a szőke lány, és elinult felfelé a lányok hálószobái felé.

-         Kettő kéne! – kiáltott utána Sirius. A lány feltartva a hüvelyk ujját jelzett, hogy vette az adást.

Pár perc múlva visszatért, kezében egy piros, és egy fehér egyrészes ujjatlan ruhával.

-         Zsír! Köszi! – kiáltott Sirius, miközben kikapta a lány kezéből a ruhadarabokat, és rohant velük vissza a Tekergőkhöz. Félúton megállt, és visszakiáltott.

-         Valami jó smink-készletet tudtuk nekem kölcsönözni?

-         Persze! – válaszolta a barna hajú, és vigyorogva fölszaladt a hálószobájába, hogy fél perc múlva újra megjelenjen, egy fekete kis sminkes dobozzal a kezében.

-         Zsír vagy! – nevetett Sirius, miközben elvette tőle a dobozt. – Ezer köszi! Holnap visszahozom! A ruhákat is!

Sirius már rohant is vissza a hálószobájukba. Boldogan ugrált felfelé a lépcsőn! „Anyád! Mekkora buli lesz!” nevetett magában. Szinte rátörte az ajtót a fiúkra, akik ijedtükben összerezzentek.

-         Nem megmondtam, hogy megoldom? – nevetett, miközben levágódott James mellé. – Itt vannak a ruhák!

-         Nagyon ügyes vagy! – válaszolta gúnyos hangon Lupin.

-         Minden megvan? – kérdezte James.

-         Persze! – válaszolt Tapmancs. – Itt vannak a ruhák, a smink. A harisnyát és a szandált már rég megszereztem…

-         Ja, hogy te már régóta szervezkedsz! – mondta Féregfark.

-         Annyira azért nem. Igazából tegnap találtam ki.

-         Szerintem, most menjünk aludni, mert különben Siriust nem lehet kirángatni az ágyból! - indítványozta Ágas.

Néhány perc múlva már mind a négy Tekergő az ágyában volt. Sirius annyira izgatott volt, hogy alig tudott elaludni. Eddig ez volt a legőrültebb ötlete itt a Roxfortban.

Másnap reggel hamar kiugrott az ágyból. Ő kelt fel a legkorábban. Ránézett az órára, és örömmel tapasztalta, hogy még van kilencven percük elkészülni. Ráugrott James ágyára és elkezdte őt csiklandozni.

-         Mi van már? – üvöltött rá Ágas.

-         Nem emlékszel? – nevetett Sirius. – Időben el kell készülnünk.

-         Ja persze! – csillant fel James szeme. – Mért nem ezzel kezdted?

James kiugrott az ágyból, hogy fölébressze Petert. Sirius addig Remust csiklandozta fel álmából. A fiúk hamar magukra kapkodták a női ruhákat. Majd hangos nevetésben törtek ki. James szeméből már patakzottak a könnyek, ahogy ránézett a fehér női ujjatlan ruhában pompázó Siriusra. Tapmancs, látva Jamest, hanyatt dőlt az ágyban, és úgy nevetett. Remus és Peter pedig már a szemüket törölgették. Miután kissé lenyugodtak, a fiúk óvatosan felhúzták a lábukra a harisnyát, majd Remus és Peter segítségével kisminkelték magukat. A fiúk dőltek a röhögéstől, amikor hirtelen kivágódott az ajtó, és belépett rajta Lily. Amikor meglátta a fiúkat, tátva maradt a szája.

-         Black, Potter! – mondta alig hallhatoan.

-         Csá, Lily! – köszöntötte a női ruhás Sirius. – De jó, hogy itt vagy! Nem tudsz nekünk kölcsön adni két melltartót?

-         Hát ti nem vagytok normálisak! – nevetett Lily, miután Sirius kacsintása ráébresztette, hogy ez csak egy újabb Tekergős ökörködés. – Azt ne mondjátok, hogy így akartok bejönni órákra!

-         De bizony! – mosolyogott rá James.

-         Várjatok! – Lily már fuldokolt a nevetéstől. – Mindjárt hozok nektek melltartókat!

Azzal a lány leszaladt a lépcsőn, a nevetéstől könnyezve. Nem kellett rá sokat várni, mert a következő percben újra megjelent, két melltartóval a kezében.

-         Kösz! Isten vagy! – nevetett Sirius miközben elvette tőle az egyiket. – Akarom mondani, istennő!

-         Segítsek? – kérdezte a lány, miután megunta a fiúk szerencsétlenkedését a melltartók csatjával.

-         Ja! – mondta vidáman Sirius. – Leszedni valahogy sokkal könnyebb. Nem szeretnék lány lenni!

Lily odament hozzá és egy mozdulattal becsatolta a melltartót. Sirius nevetve megigazította majd bele rakott két zoknit a kosarába.

-         Na, milyen vagyok? – kérdezte, miközben Lily James melltartóját csatolta be.

-         Beteg vagy, Sirius! – válaszolta nagy nehezen Remus.

Sirius odament hozzá és meglökte a vállát.

-         Egy hölggyel nem lehet így beszélni! – mondta vékony hangon. – Különben is, Lujzinak hívnak!

-         Krézi Lujzi! – mondta Lily, mire mindenki nevetésben tört ki.

-         Ez találó név, Lily! – nevette Remus.

-         Te meg Bögyös Bözsi! – folytatta a lány Jamesre mutatva.

Mire végre sikerült a fiúkból lányokat csinálni, addigra már indulhattak is el átváltozástanra. Ahány diák mellett elhaladtak, mindegyik nagy szemeket meresztett, majd mikor felismerte őket nevetésben tört ki. Lily végig a fiúkkal tartott, James pedig nyálát csorgatva bámulta őt.

-         Maguk meg hogy néznek ki? – torkolta le őket McGalagony, mikor a fiúk betipegtek a tantermébe. Ennek ellenére látszott rajta, hogy nevethetnékje van. Amikor meg Sirius vékony hangon elkezdett beszélni, akkor már ő sem bírta és végre nevetett.

A diákok elcsodálkoztak, mert még sosem látták a tanárnőt így nevetni. A nyanyának az asztalba kellett kapaszkodnia, nehogy elessen. 

- Black, Potter, maguk tényleg megőrültek! – mondta szemüvegét igazgatva, miután kissé lenyugodott. – Azonnal menjenek vissza a szobájukba és öltözzenek át!

- Tanárnő! – tette fel a kezét Lily. – Segíthetek a fiúknak lemosni a sminket?

- Jólvan, menjenek! – mondta szigorúbb hangját elővéve McGalagony. – De szeretném, ha sietnének!

Az iskola diákjai még hetekig Siriusékról beszéltek. Mindenki nagyon viccesnek találta, kivéve a mardekérosokat, akik leginkább csak gúnyolódtak rajtuk, és mindenféle jelzőkkel illették őket. Ennek ellenére Sirius „rajongótábora” majdnem kétszeresére nőtt, és nem csak a lányok körében. Lucius és Bella rendszerint beszólogattak Tapmancsnak, aki egy-egy szellemes kis beszólással mindig győztesen került ki az effajta szócsatákból.