Sirius még aznap visszaköltözött a Tekergők hálószobájába. A barátai nem említették meg a történteket (valószínűleg Remusnak köszönhetően). Másnap reggel Sirius időben felkelt és – talán életében először – a többiekkel együtt érkezett a nagyterembe a reggelihez. Ahány lány mellett elment, mindegyik utána fordult. Black megeresztett egy önelégült vigyort, majd követte a többi Tekergőt. Végre találtak üres helyet, ahol mindannyian elfértek. A reggeli szokás szerint pirítós volt. A fiúk nagy étvággyal neki is láttak, amikor a baglyok beröppentek gazdájuk orra elé, vagy a tányérjába ejtve terhüket.

-         Ajaj! – sóhajtotta James, mikor a Black család baglya is megjelent egy nagy piros borítékkal a lábán.

-         Húha! Most nagyon megijedtem! – gúnyolódott Sirius, miközben leoldozta a madárról a borítékot és kinyitotta a rivallót.

A papír azonnal önálló életre kelt és Mrs. Black hangján üvöltözött Siriusszal:

- Te semmirekellő, senkiházi fattyú! Nem elég, hogy minden alkalommal ilyen szégyenbe hozol minket, de még az öcsédet is bele kell rángatnod?! Hogy merészelsz ilyet, te utolsó naplopó, pimasz kölyök? Na meglátod majd, mit kapsz apádtól! Azt ajánlom, ne merészeld, hazadugni az orrodat a karácsonyi szünetre! És arra számíts, hogy beszélek az igazgatóval! 

Azzal a papír fölgyulladt.

Siriusnak a torkában dobogott a szíve. Nem az apai fenyegetéstől ijedt meg és nem is amiatt akadt ki, mert anyja nem akarta, hogy otthon töltse az ünnepeket. A valódi ok az volt az idegeskedésre, hogy Mrs. Black beszélni akar Dumbledore-ral, ami könnyen jelenthette azt is, hogy anyja el akarja vinni őt az iskolából.

James Sirius sápadt arcát látva bátorítólag megszorította a vállát, de nem szólt semmit. A ház többi tagja is néma csöndben maradt, ezzel ellentétben a mardekárosok hangos viháncolásban törtek ki és néhányan átkiabáltak Siriuséknak.

-         Mi van, Sirius? – nyihogta Bellatrix. – Anyuci leszidta a rossz kisfiút?

Erre a mardekárosok még hangosabb röhögésbe kezdtek, majd mikor kissé elcsendesedtek, Pitonnak is megjött a hangja.

-         Figyeljétek! Black kekszel a saját anyjától!

Sirius nem szólt semmit, csak egy gyilkos pillantást küldött Piton felé. „Ezt még visszakapod, Pipogyusz!” fogadta meg magában.

-         Nyugi, Tamancs! – fordította vissza Siriust az asztalhoz Holdsáp.

-         Ha még egyszer beszól ez a kis gyökér, nem fogja túlélni a délutánt! – vicsorgott Sirius.

-         Majd délután elbeszélgetünk vele, ha gondolod! – nevetett James, majd átkiabált a mardekárosoknak: - Pipogyusz, kezdheted felkötni a gatyád, mert ma még beszédünk van veled!

Piton ennek hatására a nap hátralevő részében meghúzta magát és igyekezett nagy ívben elkerülni a Tekergőket.

            Első órájuk átváltozástan volt McGalagony tanárnővel, aki az animágusokról magyarázott valamit a diákoknak. Siriust már rég nem érdekelte a téma, ezért a többi diákot figyelte unott fejjel, miközben feküdt a padon. Az egyik pillanatban az egy paddal előrébb ülő lány, név szerint Rachel, hátrafordult és szégyenlős mosolyt villantott Siriusra. Nem volt csúnya lány. Sőt kifejezetten tetszett Siriusnak, de ebben a pillanatban mindennek elhordta.

- Black, örülnék, ha nem szórakoztatná az órámon a kisasszonyt! – szólt rá mérgesen McGalagony. – ez nem az első alkalom ma, hogy nem bír magával, így kénytelen vagyok öt pontot levonni a Griffendéltől.

- De tanárnő, én nem csináltam semmit! – védekezett Sirius.

- Black! Betelt a pohár! Ha még egyszer rá kell szólni magára, küldöm az igazgatóhoz, és ha tovább se fogja be a száját, újabb öt pontot vonok le!

- Gratulálok, nagyokos! – súgta oda valaki, miután McGalagony újra visszatért az animágusokkal kapcsolatos témákra. Ez az öt pont elvesztésével a Griffendél lecsúszott az utolsóelőtti helyre a házak versenyében.

Sirius inkább nem szólt semmit csak békésen folytatta az unatkozást ott, ahol abbahagyta. Feküdt a padon és a többieket bámulta, majd mikor ez is megunta előkapott egy papírt és egy pennát. Óra végéig rajzolgatott. Egész ügyesen rajzolt, de McGalagony valahogy sohasem díjazta, ha az ő óráján tört rá Tapmancsra az alkotási vágy. Most inkább nem szólt rá emiatt, mert így legalább a beszólásaival nem zavarta az órát.

Délután a Tekergők kint sétálgattak a parkban. Az eget szürke felhők borították, eltakarva a napot. Már eléggé le volt hűlve a levegő, így kabátban voltak. Néha hideg szél borzolta össze a hajukat, de ők csak mentek tovább. Nem ők voltak az egyetlenek akik a délutánt a parkban töltötték. Néha elhaladt mellettük egy-egy hangosan viháncoló lánycsapat. Mikor meglátták Siriust, rendszerint rámosolyogtak, és kéjes pillantásokat küldözgettek felé. Sirius sokszor visszamosolygott rájuk, máskor pedig még csak oda se nézett. Már vagy egy órája sétálgattak, amikor Sirius észrevette, hogy Piton nem messze tőlük. az egyik fának támaszkodva olvas egy vaskos, fekete könyvet. Annyira közel hajolt olvasmányához, hogy görbe orra szinte a papírt súrolta, zsíros fekete haja az arcába lógott.

-         Csá, Pipogyusz! – üdvözölte vigyorogva Sirius, mikor odaért nyomában Jamesszel.

-         Hagyj békén, Black! – erőltetett magára nyugalmat Piton.

-         Milyen szemtelen vagy ma, Pipogyi! – jegyezte meg közömbös hangon Ágas.

-         Húzzatok el innen!

-         Pedig csak beszélgetni akartunk veled egy kicsit! – vigyorgott James. – Nem értem, mért kell mindig ilyen kis tahó módjára viselkedned!

-         Van egy jó, meg egy rossz hírem számodra! – nevetett Sirius, miközben tett egy lépést Piton felé. – A jó az az, hogy bekaphatod… a rossz pedig az, hogy nem adom oda!

Sirius hangos nevetésre lett figyelmes. Alig észrevehetően oldalra pillantott és örömmel tapasztalta, hogy szép kis csapat gyűlt össze körülöttük. Tudta, hogy nagyon nem szép dolog ennyi ember előtt megaláznia valakit, de ez a valaki mégiscsak Piton volt!

Az a pillanat, amíg Sirius a tömegre koncentrált éppen elég idő volt ahhoz, hogy Piton pálcát rántson, és átkot küldjön Tapmancsra. Úgy érezte, mintha kirántották volna a lába alól a földet. Elvesztette az egyensúlyát, és seggre ült.  

-         Csak ennyire vagy képes? – gúnyolódott James, miközben rászegezte a pálcáját Pipogyuszra.

-         Tudod, hogy ez most nekem nagyon fájt! – ült fel nevetve Sirius. – Pedig már kezdtem azt hinni, hogy valami újjal próbálkozol.

James intett egyet a pálcájával. Ennek következtében Piton csodálatos break-lépéseket mutatott be.

-         Csúcs vagy Pipogyusz! – kiabálta Sirius túlharsogva a nevető tömeget – Csak tudod, kár, hogy nincs semmi ritmusérzéked!

-         Na várj csak! – sziszegte a „táncoslábú” – Ezt nem úszod meg!

-         Mit csinálsz? – nevetett James. – Csúnyán nézel ránk?  

-         Hagyjátok békén! – kiabált rájuk Lily, aki éppen ebben a pillanatban ért oda.

-         Szervusz, Lily! – mosolygott rá Ágas a lányra.

Lily félresimított egy vörös tincset az arcából és mérgesen nézett a fiúkra. Piton abbahagyta a táncot, miután James leengedte a pálcáját. Sirius erre nevetés közepette emelte a sajátját Pitonra, mire az ott folytatta, ahol abbahagyta.

-         Ezt most fejezd be, Black! – kiabált rá a fiúra Lily.

-         Nem! – válaszolta Sirius gonosz mosollyal az arcán.

Lily mérgesen fújt egyet, aztán sarkon fordult és elindult a kastély felé. Sirius önelégült vigyorral az arcán folytatta Piton táncoltatását. Élvezte, ahogy a figyelem középpontjában áll, és hogy mindenki az ő viccén nevet. Még pár percig élvezhette a helyzetet, majd:

-         Black! Azonnal engedje el Pitont! – hallatszott McGalagony hangja.A tanárnő a kastély irányából közeledett szélsebesen a nyomában loholó Lilyvel.

-         Igenis, tanárnő! – sóhajtott lemondóan Sirius, miközben teljesítette a kérést. Piton abban a pillanatban lihegve elterült a földön.

-         Jól érzi magát, Piton? – hajolt le hozzá a nyanya. – Nem esett baja?

Miután Piton megrázta a fejét, a nő a fiúkhoz fordult.

-         Black, Potter, Piton! Azonnal jönnek velem az igazgató úrhoz!

Sirius megvonta a vállát, aztán Jamesszel és Pitonnal együtt elindult McGalagony nyomában Dumbledore irodája felé. Mikor elhaladtak Lily mellett, James eresztett felé egy vigyort, de a lány csak sértődötten felhúzta az orrát.