„ ... Eddig magamban tudtam tartani. De most már nem. Már annyira sóvárgok a szép hosszú fekete haja, a szép kék szeme, a gyönyörű fehér bőre, bársonyos hangja után. Már nem bírom magamban tartani. Le kellett, hogy írjam. Nem bírom már ezt a vágyakozást. Lépnem kell valamit. Nem akarom, hogy Sirius emiatt megharagudjon rám. Hiszen egy ilyen örökre tönkre tehet egy barátságot. De ha nem teszek valamit, akkor beleőrülök…”

-         Mit csinálsz te ott?

Sirius egy villámgyors mozdulattal becsukta a könyvet, és megfordult. Az ajtóban Remus állt, és kérdő tekintettel meredt Blackre.

-         Én csak… - mondta zavarodottan a fekete hajú. – Be akartam csukni az ablakot!

-         Aha – motyogta Remus miközben odament az asztalhoz, és elvette a könyvet, szemét végig Siriuson tartva.

-         Megyek fürdeni.

-         De akkor mi lesz a büntetőmunkával?

-         Basszus! Tényleg! – kapott észbe Sirius. – Kösz, hogy szóltál!

Azzal Sirius kiviharzott a szobából. Esze ágában sem volt, dupla annyi feladatot kapnia másnap, ráadásul nagyon zavarodott volt amiatt, amit olvasott. Végigrohant az iskola sötét folyosóin. Cipője hangosan kopogott a köveken. Mielőtt benyitott volna Frics szobájába, kifújta magát. A vén gondnokon a szokásos koszos ruha volt, haja koszos csimbókokban lógott a fejéről, szája szagát macskája fenekéé sem közelíthette meg. Öccse már bent várta.

-         Na végre! Éppen időben! – morogta Frics. – Takarítsák ki a vécét az első emeleten!

-         A vécét? – bosszankodott Regulus. – Mért pont a vécét?

-         Mert az jól áll neked! – nevetett Sirius.

Regulus ezután úgy tűnt szólni sem kíván többet bátyjához, így mind a ketten némán baktattak a tisztítandó helység felé. A vécé mocskosabb volt, mint amilyennek Sirius képzelte, ezért mikor odaértek még az ő szájáról is lehervadt a mosoly. De csak egy pillanatra, mert mikor meglátta öccse arcán a hányinger jelét, újra nevethetnékje támadt.

Természetesen nem használhattak varázslatot a munkához, ezért még a vécécsészéket is kézzel kellett kisikálniuk. Sirius szinte teljesen elfelejtkezett arról, amit Remus naplójábn olvasott. Figyelmét Regulus szerencsétlenkedése kötötte le, és az, hogy gúnyolódjon rajta.

-         Persze, neked könnyen megy, mert már hozzászoktál! – borult ki Regulus bátyja egyik beszólása után.

-         Én se vagyok sokkal gyakorlottabb, mint te, de én nem vinnyogok! – vigyorgott Sirius. – Különben is, jobb, ha beletanulsz, mert egy egész életen át ez lesz a munkád.

-         Szerintem neked több esélyed van rá! – feleselt Regulus. – Főleg, ha így folytatod!

-         Ezt meg hogy érted? – csattant föl Tapmancs.

-         Úgy, hogy ha továbbra is így viselkedsz, nem lesz olyan ember, aki normális munkát adna neked.

Regulus már teljesen higgadtan és magához illően beszélt, miközben kisöpört egy tincset a szeméből. Most megint elővette a tipikus lekezelő stílusát, amit külön Siriusnak tartogatott. 

-         Vagy úgy! – mondta idegesen Sirius. – Szóval te azt gondolod, hogy én vécés néninek készülök?

-         Másra nem igen leszel jó, ha így folytatod…

-         Szerintem ne üsd bele az orrodat a dolgaimba, mert azt fogod észrevenni, hogy betöröm!

-         Látod? Ezzel az „utcagyerek stílussal” nem sokra fogod vinni! – folytatta Regulus, és közben kissé felhúzta az orrát.

-         Szerintem inkább most fogd be, és csináld tovább! – válaszolt mérgesen Sirius, és újra belevetette magát a munkába – Semmi kedvem reggelig ezt a büdös vécét sikálni!

-         Akkor csak úgy mellékesen megjegyezném, hogy levélben értesítettem anyáékat arról, hogy miattad vagyok most büntetőmunkán…

-         Húha! Tele van a gatyám! – gúnyolódott Sirius, miközben felállt és odament a következő vécécsészéhez, hogy azt is kitakarítsa.

Nem kellet túl sokáig dolgozniuk. Másfél óra alatt kész voltak az egésszel. Regulus persze alig csinált valamit. Miért is csinált volna? Sirius miatt került ide! Dolgozzon többet ő!

Sirius hulla fáradt volt, mire visszaért a hálószobába. Barátai már rég húzták a lóbőrt. Legszívesebben így ruhástól bedőlt volna az ágyba. De nem tehette meg, mert érezte magán a vécék frissítő aromáját. Nagy nehezen rávette magát, hogy lefürödjön.  

Mikor végzett a tisztálkodással, boldogan beledőlt az ágyba és szinte abban a pillanatban el is aludt.