M�snap reggel Sirius szok�s szerint arra �bredt, hogy Remus r�zogatja. Tapmancsnak esze �g�ban sem volt kim�szni a j� meleg �gyb�l ez�rt egy kis morgol�d�s k�s�ret�ben �tfordult a m�sik oldal�ra. Remus csak nem hagyta abba az �bresztget�st. Sirius kezdett d�h�s lenni, ami�rt nem hagyj�k aludni.

-         Sirius! �breszt�! – hallatszott Remus hangja.

-         Nem�r! – morgol�dott Tapmancs.

P�r percig m�g eltartott a szok�sos reggeli macera, de v�g�l mind a ketten id�ben le�rtek �s siker�lt kapkod�s n�lk�l megreggelizni�k. James m�r l�that�an teljesen elfelejtette, hogy haragszik Siriusra, �gy minden ott folytat�dott, ahol f�lbe maradt.

-         Hurr�! – lelkendezett Sirius, miut�n beletekintett az �rarendj�be. – Ma tal�lkozunk Pipogyusszal.

-         Ne �ld bele magad! – intette le Remus. – Pipogyi a gyeng�lked�n van.

-         M�rt? – k�rdezte mosolyogva Sirius.

-         Honnan tudjam? – vonta meg a v�ll�t Lupin.

-         Onnan, ahonnan azt tudod, hogy a gyeng�lked�n van.

-         Csak v�letlen�l hallottam, ahogy egy csapat mardek�ros besz�lgetett a folyos�n.

-         J�l van. Ha nincs Pipogyusz, akkor majd elsz�rakozunk m�shogy!

Els� �ra m�giat�rt�net volt. Sirius �s James az utols� el�tti padban �ltek, m�g�tt�k Remus �s Peter. M�g �t perce se kezd�d�tt az �ra, de Sirius m�r most nagyon unta. Ha James nem l�kd�ste volna folyamatosan, akkor biztosan elaludt volna. A nap bes�t�tt az ablakon �s a di�koknak kezdett meleg�k lenni. Sirius egy darabig j�l elsz�rakoztatta mag�t, azzal, hogy egy darab pap�rra rajzolgatott, de hamarosan ezt is megunta. H�trafordult, hogy megk�rdezze Remust�l, hogy mennyi az id�. Mikor h�trafordult, meglepetten tapasztalta, hogy Remus hirtelen lekapja r�la a tekintet�t. Sirius k�rd�n f�lvonta a szem�ld�k�t, mire Remus egy zavarodott vigyorral v�laszolt.

-         Sok van m�g? – k�rdezte mik�zben egy nagyot �s�tott.

-         M�g f�l �ra.

-         Jaj ne! Addig pont megd�gl�k! – nyavalygott Black, azt�n el�refordult �s elter�lt a padon.

V�gre! T�l�lt�k az �r�t. Sirius ezt egy nagy ny�jt�zkod�ssal �nnepelte meg. �r�lt, hogy v�gre kiszabadulhatott abb�l a teremb�l. Nem szeretett sok�ig egy helyben �lni. F�leg akkor nem, ha m�g unatkozott is hozz�.

  A nap h�tralev� r�sz�ben Sirius nem egyszer vette �szre, hogy Remus figyeli �t. „csak azt tudn�m, hogy mi�rt?” Egyre jobban ideges�tette a fi� viselked�se, de nem sz�lt �rte. El�sz�r arra gondolt, hogy tal�n valamit elfelejtett, de azt�n ezt hamar elvetette, mert az m�r kider�lt volna. �gyse b�rj�k sok�ig titokban tartani. A m�sodik gondolata az volt, hogy valami rossz f�t tett a t�zre. Hi�ba gondolta �t az el�z� n�h�ny nap esem�nyeit, semmi olyasmire nem eml�kezett, amivel megb�ntotta volna Remust.

  A d�lut�nt kint t�lt�tt�k a t�parton egy fa alatt �ld�g�lve. Remus m�r most elkezdte a h�zifeladata �r�s�t. A t�bbiek addig csak lazultak. Sirius a kast�lyb�l kifel� tart� l�nyokat n�zte. Sokan k�z�l�k mikor oda�rtek a fi�khoz, sz�gyenl�sen r�mosolyogtak Tapmancsra, aki a l�nyok t�voz�sa ut�n vigyorogva r�zta a fej�t.

- Na mi van? Egyik se j�n be? – k�rdezte unottan James.

Sirius megr�zta a fej�t, �s most az erd�t k�mlelte k�k szem�vel. M�g mindig ny�ri id�j�r�s volt, pedig m�r j�csk�n benne voltak az �szben. A f�kon m�r ugyan alig volt lev�l, de a sz�l m�g mindig meleg leveg�t hozott. Az �gen feh�r b�r�nyfelh�k �sztak �s a nap sugarai meleg f�nnyel �rasztott�k el a t�jat. Siriust felvid�totta a term�szet k�zels�ge, de ugyanakkor f�jdalmat is �rzett. V�gyakoz�st valami ut�n, amit pontosan � sem tudott megfogalmazni.

Mindig k�nozta ez az �rz�s, de ugyanakkor er�t is adott neki. Energi�t nyert bel�le, amikor m�r �gy �rezte, hogy nem b�rja tov�bb, ennyi volt. Nem, nem volt ennyi! Soha! Siriust mindig er�s�tette ez a megfoghatatlan dolog.

Mindig csod�lkozott azon, hogy � mi�rt ragaszkodik ennyire a term�szethez, amikor a csal�dj�b�l mindenki ilyen tipikus v�rosi k�nyesked�. �t sosem zavarta, ha meg�zik, nem zavarta, ha egy kis szell� �sszeborzolta a haj�t, vagy port f�jt a cip�j�re. Jobban b�rta a hideget is �s a meleget is, mint m�s.

 Ez�rt volt � mindig olyan rossz. Mindig koszos volt, meg rendetlen, meg lusta. Bezzeg Regulus. � a j� kisfi�, anyuci szeme f�nye. P�ld�t k�ne r�la venni. Neki mindig tiszta a ruh�ja, � mindig illedelmesen viselkedik, soha nem kell r�sz�lni. M�g egyszer sem volt b�ntet� munk�n. � j� gyerek. Csak aranyv�r�ekkel bar�tkozik. Nem felesel anyucinak, mindig id�ben felkel. Nem is tudja senki, hogy Sirius hogy lett ennyire hanyag, �s szemtelen. Folyton b�ntet�sben van, sose fogad sz�t, a sz�lei nem lehetnek r� b�szk�k…

-         Tapmancs! �lsz m�g? – sz�lt James.

-         Jaja! – riadt fel Sirius a b�biskol�sb�l. – Mi t�rt�nt?

-         Semmi, csak azt hitt�k, m�r bev�gtad a szuny�t – mondta Peter.

-         Nem aludtam! J�?

-         Nem h�t, csak sz�r�n kereszt�l n�zted az eget – nevetett Remus.

-         Mennyi az id�? – k�rdezte a szem�t d�rzs�lgetve Sirius.

-         F�l h�t. Be k�ne menn�nk! – pillantott az �r�j�ra Peter. - Le fogjuk k�sni a vacsor�t!

-         Ok�! Akkor menj�nk! – ny�gte Black, mik�zben felt�p�szkodott.

Sirius nem tudott enni. Egy�ltal�n nem k�v�nta az �telt. Csak unottan b�kd�ste a kaj�t a vill�j�val. Egy ideig elvolt, majd megunta bar�tai cs�mcsog�s�t �s f�ls�t�lt a Griffend�l  toronyba, a h�l�szob�jukba. A folyos�k s�t�tek voltak �s �resek, mert a t�bbi di�k ilyenkor m�g vacsor�zott. Az ablakokon bevil�g�t� csillagok f�ny�n�l Siriusnak nem esett nehez�re a j�r�s. �lmos volt. Min�l el�bb szeretett volna lef�rdeni �s ut�na beb�jni a j� meleg �gyba, hogy reggelig ki se m�sszon onnan. Be�rve a klubhelys�gbe a kandall�ban pattog� t�z fogadta. Sirius k�rben�zett, de itt sem l�tott senkit, �gy h�t felment a h�l�szob�jukba. Ott is a megnyugtat� s�t�ts�g fogadta. Az ablak nyitva volt, �gy szabadon �ramolhatott be a friss leveg�. Sirius m�lyet l�legzett �s elindult az �gya fel�, hogy �sszeszedje a pizsam�j�t. Oda�rve az ablak alatti asztalhoz egy kis k�nyvet tal�lt. Nem tudta mi az. Egy kisebb m�ret� fekete b�rk�t�ses kis k�nyvecske cirkalmas aranybet�kkel a fedel�n. Sirius nagyon k�v�ncsi volt. Nem tudott neki ellen�llni. Mindenk�ppen bele kellett, hogy olvasson. F�lnyitotta �s az els� lapon d�szes bet�kkel �rva Remus nev�t olvasta. B�ntudat marcangolta a lelk�t, de a k�v�ncsis�g er�sebb volt �s tov�bb lapozott. Els� r�n�z�sre egy napl�nak t�nt, amiben Remus nagyon szem�lyes hangv�tellel �rt. Sirius nem akart Remus lelki vil�g�ban kutakodni, de a k�v�ncsis�g annyira er�s volt benne, hogy szinte m�r nem is uralta a saj�t cselekedet�t.

Az eleje a szok�sos di�knapl�nak indult, de egyszer csak Sirius szeme megakadta a saj�t nev�n. Tov�bb olvasta a csillagok �s a Hold f�ny�n�l. Remegett a keze �s legsz�vesebben els�rta volna mag�t att�l, amit olvasott…