„Remusszal már sikerült kibékülni, de vajon James is ennyire a béke híve lenne?” gondolkozott magában Sirius. Tudta, hogy ő volt a hibás, de Jamesnek akkor sem szabadott volna így viselkednie. Különben is, Remus is megbocsátott.

Sirius magában sétálgatott az iskola folyosóin. Éjszaka volt. Nem tudott aludni, ezért gondolta, sétál egyet. Halkan lépkedett, nehogy valami nemkívánatos személy meghallja…

Hirtelen zajra lett figyelmes. Megrémült. Gyorsan beugrott a mellette álló szobor mögé, ami egy vénséges vén boszorkányt ábrázolt. Lépéseket hallott. Nem azok az ismerős csoszogó léptek voltak, de Sirius jobbnak látta, ha a rejtekhelyén marad. A lépések közeledtek, ő pedig kikukucskált a szobor mögül. Meglepetésére a kedves kis öccsét látta, amint Lucius Malfoy-jal folytat beszélgetést. Úgy tűnt, épp elköszönni készülnek egymástól.

Lucius Malfoy is szegről-végről rokona volt Siriusnak, hiszen ő is aranyvérű volt. Sirius már meg se jegyezte az ilyen rokoni szálakat. Igazság szerint nem is érdekelte őt a hülye családja. Mindegyik ilyen begyöpösödött mugligyűlölő. Lucius a legrosszabb fajtából való.

Kényes kis piperkőc, aki játssza a helyi nagymenőt. Hosszú szőke haja a válla alá ért, amire mindig nagyon kényes volt, nehogy összekócolódjon. Most volt hetedikes, azaz végzős. Ő volt a család büszkesége. Ő volt a mardekárosok kviddics-csapatának kapitánya, jó tanuló volt, mindig ügyelt a külsejére, mindig udvariasan viselkedett. Anyja gyakran emlegette őt Siriusnak, mikor fia rendetlenkedett. „Látod, fiam, neked is ilyennek kéne lenned!” mondta mindig Mrs. Black. De ki a fene akar hasonlítani Luciusra? Természetesen többek között Regulus, Sirius öccse.

Na tessék! A másik kis piperkőc! Regulus mindig ügyelt arra, hogy elegánsan nézzen ki, haja mindig gyönyörűen ki volt fésülve, talárja szépen kivasalva. Mindig lekezelően bánt a bátyjával, hogy megmutassa, hogy mennyivel érettebb, mint ő. Persze, mert Sirius gyerekes volt, meg mugliivadékokkal barátkozott, meg sokszor koszos volt a ruhája, farmernadrágot hordott, tépett volt a frizurája és a szülők minden hülyeségére volt valami csípős megjegyzése. „ Regulus egy gusztustalan nyaligép” mondta mindig Sirius a szüleinek, de ők természetesen megvédték az ő kis fiacskájukat.

-         Akkor szerezd meg, amit mondtam! – hallatszott Malfoy hangja.

-         Oké! De akkor te se feledd az ígéretedet! – mondta Regulus.

Ekkor Malfoy megfordult és a lépcső felé vette az irányt, Regulus pedig továbbment a folyosón egyre közelítve Sirius rejtekhelye felé. Elegáns cipői hangosan koppantak minden lépésre a folyó kövein. Mikor odaért Siriushoz, a fiú előugrott a rejtekhelyéről és elállta Regulus útját.

-         Na mizu, öcsi? – kérdezte. – Mit kell megszerezned a csúnya Malfoy bácsinak?

-         Semmi közöd hozzá! – torkolta le Regulus kikerülve őt.

-         Szerintem azért van. Mit szólnál, ha zajt csapnék, és idecsalogatnék vele valakit?

-         Húzz el innen!

-         Hogy beszélhetsz így a bátyáddal, te kis tetű? – vigyorgott Tapmancs.

-         Takarodj innen, Sirius! – torpant meg Regulus.

-         Miért? Mi lesz, ha nem megyek?

A választ könnyen kitalálhatta, mert Regulus előkapta a zsebéből a varázspálcáját és rászegezte fivérére.

- Megmondtam, hogy hagyj békén! – mondta egy árnyalatnyival hangosabban.

Sirius továbbra sem tágított, ezért Regulus felemelte őt a levegőbe és nekilökte a mellettük álló páncélnak, ami hangos csörömpölést hallatva ráesett Siriusra.

-         Most megöllek, te kis… - nyögte Sirius, és érezte, hogy a nehéz páncél egyre jobban összenyomja mellkasát. Alig kapott levegőt.

-         Mi folyik itt? – hallották Frics hangját, aki csoszogva közeledett feléjük.

-         Mi csak izé… - próbálkozott Regulus

-         Holnap mindkettejüket várom büntetőmunkán! – mondta a gondnok. – és most menjenek vissza a hálókörletükbe!

-         Ez az egész a te hibád! – fújtatott Regulus, miután leszedték Siriuról a páncélt és indultak vissza a hálókörleteik felé. – Miattad kell nekem büntetőmunkára mennem!

-         Hé! Nekem is mennem kell, nem zavar? – tetetett bosszúságot Sirius. Nem nagyon hatotta meg a büntetés.

-         Ja persze! De te már megszoktad! – mérgelődött tovább Regulus.

-         Azt azért nem mondanám, hogy megszoktam, de volt már rá néhány példa – vigyorgott Tapmancs.

-         Arra számíts, hogy anyáék is meg fogják tudni, hogy miattad büntettek meg! – sziszegte Regulus azzal elrohant a mardekárosok hálókörlete felé.

Siriust nem nagyon érdekelte, ha beköpi őt a szüleiknek. Úgyse tudnak semmit csinálni. Ráadásul mindenkire ráfér időnként egy kis büntetőmunka. Még Regulusra is, hiába ő a család szeme fénye, a jó kisfiú. Egyszer élünk!

Miközben sétált vissza a hálószobája felé, nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy Regulus valamit nagyon meg akart szerezni Malfoynak. De mi lehet az?

Bemászott a portrélyukon és nagy meglepetésében Remust ott találta a klubhelységben, az egyik fotelben.

-         Hol jártál? – kérdezte mérgesen

-         Csak sétáltam egyet! – válaszolt Sirius és egy nagyot ásított. – De te mit keresel itt?

-         Téged! – mondta Remus miközben felkászálódott a fotelből. – Mindenhol kerestelek

-         De minek? Tudod, hogy néha sétálgatok, ha nem tudok aludni.

-         Nem. Nem azért – válaszolta Remus és egy lépést tett barátja felé – Csak beszélni akartam veled.

-         Oké. Akkor beszéljünk – mondta mosolyogva Sirius és leült az egyik fotelbe. Remus pedig a mellette lévőbe.

-         Sirius. Csak annyit akartam neked mondani, hogy… - kezdte bátortalanul Remus, de már nem tudta befejezni, mert James jött le a lépcsőn.

-         Hé ti! Nem tudok tőletek aludni! – mondta álmos hangon. – Csá Sirius! – azzal megfordult és visszament a szobájuk felé.

-         Gyere, menjünk! – mondta Remus és elindult James után.

-         Oké, de mit akartál mondani? – kérdezte Sirius, miután ő is feltápászkodott.

-         Nem fontos! – hangzott a kurta válasz.

-         Ha nem volt fontos, akkor minek vártál meg? – morogta Black, de Remus nem hallotta.

„Asszem, kezdek hülye lenni” gondolta  „ma semmit sem értek” . Követte Remust. Mikor beértek a szobába, addigra James már újra nagyban horkolt. Sirius és Remus is leültek a saját ágyaikra.

-         Jó éjt, Holdsáp!

-         Jó éjt Tapmancs!

Sirius rámosolygott barátjára és hanyatt dőlt az ágyában. Még egy darabig bámulta a plafont, majd őt is elnyomta az álom.

Álmában újra az iskola folyosóit rótta, majd hirtelen félelem fogta el és eszeveszetten menekülni kezdett valami elől. Nem látta, hogy mi volt az, csak azt tudta, hogy nem akar vele találkozni. Hajnalban riadt fel. Kinézett az ablakon. Már világosodott. Először nem akart visszaaludni, de pár perc múlva újra békésen feküdt a paplanja alatt.