Sirius a k�vetkez� napokban ink�bb elker�lte bar�tait. Mindig � kelt fel a legkor�bban �s hagyta el a h�l�szob�jukat, �s mindig � �rt vissza a legk�s�bb. Az �tkez�sekn�l is mindig a lehet� legt�volabb �lt bar�tait�l. Nagyon rosszul �rezte mag�t. Tudta, hogy m�g v�rnia kellett volna ezzel, de � olyan t�relmetlen volt. Ezzel a butas�ggal t�nkretette Remus est�j�t, amit m�r olyan r�g�ta v�rt. Nem volt sz�p dolog. Csak saj�t mag�ra gondolt. Nem akarta, hogy James �s Remus kihagyj�k �t a bulib�l. Most m�r tudta, hogy ezzel Remust b�ntotta, aki mindig kedves volt hozz�, aki sohasem csak mag�ra gondolt, aki mindig olyan odaad� volt a bar�taival. M�r nem b�rta tov�bb. Felkereste Hisztis Myrtle v�c�j�t. Berontott lev�g�dott a legeldugottabb sarokba �s s�rt. 

Vagy f�l �r�ig gubbasztott ott, amikor meghallotta a hangot, amit nagyon nem akart ebben a pillanatban hallani. Bugybor�kol�s hangja hallatszott az egyik v�c�b�l �s k�zvetlen�l a hang ut�n megjelent Hisztis Myrtle, a szelleml�ny.

-         Csak nem elt�rt a m�cses? – k�rdezte Siriust nyavalyg�s hangj�n.

-         Hagyj b�k�n! – mondta Sirius mik�zben d�rg�lte a szem�b�l a k�nnyeket.

-         Ugyan m�r sz�pfi�! – mondta mosolyogva �s v�gigh�zta szellem-kez�t Sirius h�t�n.

Sirius megborzongott erre az �rint�sre.

-         Hagyj b�k�n! – mondta �jb�l s�r�s hangon.

-         Az ilyen nagyfi�k sosem s�rnak! – vigyorgott tov�bb Myrtle �s �jb�l megsimogatta Siriust.

-         Nem �rdekelsz!

-         Valami l�ny van a dologban? – k�rdezte tov�bb a l�ny. – Csak nem kikosarazta valaki a nagy Sirius Blacket?

-         Semmi k�z�d hozz�! – csattant fel Sirius.

-         ���! Sz�val t�nyleg egy l�ny van a dologban! – vigyorgott Myrtle.

-         Nem l�ny! �s most m�r t�nyleg hagyj b�k�n! - Sirius �jra a k�nnyeivel k�szk�d�tt.

-         Akkor valamelyik bar�toddal �sszeveszt�l?

Sirius nem b�rta tov�bb, a k�nnyei legy�zt�k. Nem �rdekelte, hogy ott van a szelleml�ny, nem �rdekelte, ha kineveti! Nevessen csak! �gyse sz�m�t! F�ln�zett arra sz�m�tva, hogy Myrtle vigyorg� arc�val tal�lja szemben mag�t. T�vedett. A l�ny arca kiv�telesen nem volt g�nyos, s�t, tal�n ink�bb az egy�tt�rz�s halv�ny �rnyalata t�kr�z�d�tt rajta.

-         Na! Nyugi m�r! Mondd el, hogy mi t�rt�nt! – Myrtle �jb�l meg�rintette szellem-kez�vel Sirius v�ll�t, �s le�lt mell�

Miut�n Sirius nagy nehezen kib�kte, hogy mi b�ntja, Myrtle rossz�ll�an megcs�v�lta a fej�t.

-         �s mib�l gondolod, hogy most ut�lnak? Ha t�nyleg a bar�taid, meg fogj�k neked bocs�tani! Egy biztos, ha bocs�natot k�rsz att�l a fi�t�l, abba nem fogsz belehalni.

Sirius term�szetesen kicsit elferd�tve adta el� a t�rt�netet. Azt a r�szt kihagyta, hogy Remus v�rfarkas.

-         K�rj bocs�natot! – mondta ellentmond�st nem t�r� hangon Myrtle.

-         Lehet, hogy igazad van! – szipogta Sirius. – Nem vesz�thetek vele semmit.

-         Akkor menj! �s ne feledd, az ilyen nagy fi�k nem s�rnak!

Sirius megmosta az arc�t, hogy ne l�tsz�djon, hogy s�rt, majd elindult kifel� a l�nyv�c�b�l. Az ajt�ban megfordult �s r�mosolygott a l�nyra.

-         K�sz! – motyogta.

Myrtle visszamosolygott r�, azzal egy hatalmas loccsan�s k�s�ret�ben fejest ugrott a legk�zelebbi v�c�cs�sz�be, el�rasztva ezzel a helys�g nagy r�sz�t.

Sirius kis megk�nnyebb�l�st �rezve a lelk�ben indult el a k�nyvt�rba, hogy megkeresse Remust, �s bocs�natot k�rjen t�le.

 A folyos�kon alig volt egy-k�t di�k. Mindenki kint �lvezte a naps�t�st. Sirius is egyre b�trabbnak �rezte mag�t. Tudta, hogy ha Remus igaz�n bar�tj�nak tartja �t, akkor meg fog bocs�tani. Bel�pett a k�nyvt�rba, ahol, mint mindig, most is f�lhom�ly volt. Sirius szeme hamar megszokta a f�nyviszonyokat. Elindult, hogy megkeresse Remust. Nem kellett sok�ig keresg�lni. Remus a k�nyvt�r legeldugottabb r�sz�n �llt egy polc el�tt, ami kiv�telesen nagy �s r�ginek t�n� k�teteket t�rolt. A barna haj� fi� elgondolkozva r�ncolta a homlok�t �s k�zben az �ll�t piszk�lta. �gy t�nt valami nagyon fontos dolog ut�n kutat. „Biztos a b�jitaltan h�zihoz” gondolta mag�ban Sirius.

- Szia, Holds�p! – k�sz�nt�tte kiss� f�l�nken. – Csak az�rt j�ttem, hogy…

- Tudom – szak�totta f�lbe Remus. –, bocs�natot akarsz k�rni, ami�rt elrontottad az est�met.

Sirius les�t�tte a szem�t �s b�logatott. Remus elmosolyodott majd mag�hoz �lelte a m�sik fi�t.

-         jaj Sirius! Csak nem hitted azt, hogy egy ilyen h�lyes�g miatt megharagszom!

-         H�t iz�… De – v�laszolta Sirius

Remus �jb�l nevetve mag�hoz �lelte �t. – Milyen bar�t az, aki ilyenen �r�k haragot esk�szik?

-         Ez nagyon k�lt�i volt, Remus! – nevetett Sirius, de hamar elhallgatott, mert a k�nyvt�ros n� hangos k�h�csel�se figyelmeztette, hogy „a k�nyvt�rban nem hangoskodunk!”

Miut�n ki�rtek a k�nyvt�r �lmos�t� csendj�b�l, Siriusnak megint megj�tt a hangja.

-         K�vetkez� holdt�lt�n m�r biztos �t fogok tudni �n is v�ltozni! – mosolygott. – Ell�togathatn�nk Roxmortsba is…

-         H���, Tapmancs, ne olyan hevesen! – nevetett Lupin. – El�sz�r csak jussunk el od�ig!

-         Jaj, bocs, bocs! – mondta egy negyedikes griffend�les l�ny, Susan, miut�n majdnem siker�lt fell�knie Siriust.

-         Semmi! – mondta kedves hangon Tamancs.

Susanr�l k�ztudott volt, hogy b�rkivel sz�vesen sz�ba elegyedik, �s nem nagyon zavartatja mag�t a h�lyes�gi miatt sem. V�llig �r� s�t�tbarna haja �s barna szeme volt. Sirius v�ll�ig �rt. Hossz� b� barna szokny�t �s hossz� ujj� barna f�ls�t viselt. Az eg�sz iskola dilisnek tartotta, de � l�that�an nem vette a lapot.

-         Merre mentek, fi�k? – k�rdezte vid�man.

-         Le a parkba! – mondta Sirius azzal megragadva Remus karj�t megfordult �s elindultak a m�sik ir�nyba.

-         H� de j�! �n is �pp arra megyek! –lelkendezett a l�ny. – �n is veletek megyek!

Sirius bossz�san n�zett, Remus pedig a szem�t forgatta. Vagy �t percig mentek an�lk�l, hogy Susan megsz�lalt volna, majd egyszerre v�ge lett ennek is.

-         Black! Ha egyszer kiveszik a ves�det, akkor majd odaadod, nekem? – k�rdezte Susan komoly arccal. – Tudod, �n gy�jt�m �ket.

Sirius felvonta a szem�ld�k�t �s r�meredt a l�nyra. „Ez most norm�lis?!”, gondolta, majd �sszen�ztek Remusszal. Alig tudta meg�llni, hogy fel ne r�h�gj�n.

-         Tudt�tok, hogy m�rt van az oroszl�nnak farka? – k�rdezte a l�ny, majd meg sem v�rva a fi�k reakci�j�t v�laszolt is r� – Az�rt hogy ne l�gjon a bojt csak �gy a leveg�ben.

Susan ezen a nagyon humoros viccen vagy f�l �r�n kereszt�l kacar�szott.

-         Hahaha! – mondta unottan Sirius.

A l�ny erre s�rt�d�tt arcot v�gott. Egy darabig �gy t�nt, hogy v�gre siker�lt �t ler�zni, de ekkor Remus kez�ben hirtelen l�ngra kapott a k�nyv.

- H�! Mit m�velsz? – f�rmedt r� a l�nyra Sirius. - Meg�r�lt�l? Ez k�nyvt�ri!

Erre a l�ng elaludt �s a l�ny d�h�sen f�jtatva otthagyta a k�t fi�t.

-         H�la a j� �gnek! – lelkendezett Remus.

-         Ha m�g egy ilyen h�lye po�nt els�t, �n felr�gom! – mondta m�rgesen Sirius. - Az se fog zavarni k�l�n�sebben, hogy l�ny!