Este Remus volt az egyetlen (szokás szerint), aki hajlandó volt a házi feladatát megírni másnapra. Vagy két tekercset használt el rá. Sirius késő estig másolta róla. Nem tudott odafigyelni, így még ez az egyszerű feladat is gondot okozott. Mire végre befejezte, Remus és James már elindultak a Szellemszállás felé.  

Sirius mérges volt magára, amiatt, hogy még nem ment neki tökéletesen az átváltozás. Nem érdekelte, mi lesz, elindult James és Lupin után.

Csak a pizsamája volt rajta, így amikor kiért, a hidegtől vacogtak a fogai. Elnézett a Tiltott Rengeteg felé, amelynek fáit mozgatta a hűvös szél. Sirius összehúzta magát és elkezdett lopakodni barátai után. Szerencsére Jamesék nem vették észre. Sirius félúton felnézett a Holdra és ijedten tapasztalta, hogy már majdnem telt. Nem volt már sok idejük. Látta, hogy a fúriafűz megmerevedik és abbahagyja a csapkodást. ,, most mentek be” gondolta magában és megszaporázta lépteit. Mikor odaért a fához, felkapott egy botot és megérintette azt a bizonyos görcsöt a fán. A növény megmerevedett, utat hagyva Siriusnak a Szellemszállás felé.

Lemászott az alagútba. Sötét volt, térden csúszva kellett másznia, nehogy beverje a fejét az alacsony alagút tetejébe. Mire kiért belőle, mert tetőtől talpig sáros volt. Felállt, pizsamájába törölte a kezéről a sarat és hátrasimított egy tincset az arcából. Körbenézett és elégedett mosoly terült szét az arcán. „kíváncsi vagyok, milyen fejet vágnak, ha meglátnak” nevetett magában. Lábujjhegyen igyekezett felfelé a lépcsőn, de az így is megnyikordult a súlya alatt.

Mikor fölért, meglátta, amint James szarvas képében Remus fölé hajol, aki még emberi formájában volt, de nagyon rossz bőrben. Sirius elslisszolt James mellett és leült Lupin mellé a romos ágyra.

-         Mit keresel itt? – kiabálta ijedten Remus. – Szét foglak szedni!

-         Nyugi, Holdsáp, nem lesz semmi baj! – vigyorogta Sirius.

-         MEGMONDTAM, HOGY NE GYE… - nyögte Remus, de már nem tudta befejezni, mert a szavai üvöltésbe csaptak át.

Megindult az átváltozás. Sirius ijedten ugrott le az ágyról és eliszkolva az egyik sarokba nagyon erősen próbált koncentrálni, hogy átváltozhasson kutyává. De Remus üvöltései felkavarták a lelkét és nem tudott odafigyelni. Egyre inkább pánikba esett. James szarvas képében odaugrott elé, hogy megvédje barátját az immár vérfarkas Remustól. Sirius még mindig igyekezett átváltozni, de nem sikerült. James az ajtó felé lökdöste, miközben agancsával tartotta távol a fiútól Lupint. Sirius egyre jobban bepánikolt. Nem a vérfarkastól félt igazán, hanem a szégyentől. Végre sikerült elérniük az ajtót. A szarvas kilökte rajta Siriust, majd utána ő is kihátrált. Visszaváltozott emberré és rácsukta Remusra az ajtót. A vérfarkas ekkor elkezdett tombolni, neki-nekiugrott az ajtónak és nagyon félő volt, hogy hamarosan kiszakítja azt. James maga előtt lökdösve Siriust rohant kifelé a Szellemszállásról. Már az alagútban jártak, amikor hallották, hogy az ajtó kiszakad és a vadállat eszeveszett dühvel veti utánuk magát.

-         GYERÜNK! – üvöltötte James és egy nagyot lökött Siriuson.

A következő pillanatban már mind a ketten kint feküdtek a füvön és lihegtek. Sirius elnevette magát

- Te idióta! – kiabálta James. – Sz egészet tönkretetted!

- Mi a fene bajod van már? – kiabált vissza Sirius.

James felállt és odament Siriushoz, aki ugyancsak felállt.

-         azt hiszed jó fej vagy, mi? – sziszegte a képébe. – Most tönkretetted az egészet! Minek kell neked hősködni?!

-         Én hősködtem? – kiabált vissza Sirius, és teljesen belesápadt a méregbe – te lökdöstél ki!

-         Ha nem lökdöslek ki, akkor ott halsz meg! – James ellökte Siriust

-         Át tudtam volna változni!  - mondta mérgesen a fiú. Megragadta James pulcsiját és taszított egyet rajta.

-         Persze! Legfeljebb Holdsáp gyomrában! – James is megfogta Sirius pizsamáját és nekilökte a fűzfának.

A fa erre újból mozogni kezdett. Csapkodott az ágaival, miközben a fiúk a törzsénél verekedtek. Az egyik ág jól fejbe kólintotta Siriust, aki vagy három métert repült. James kihasználta, hogy a fiú a földön fekszik, utánament, és amikor Sirius felült, behúzott egyet neki. Erre Sirius már nagyon felbőszült és gyomorszájon vágta Pottert, aki ezért hasba rúgta őt. Sirius elterült a földön. Ekkor újra lesújtott a fa egyik ága, pár centire hibázva el Black fejét. James megeresztett egy vigyort, amit hamar meg is bánt, mert a következő pillanatban egy ág hátulról eltalálta. Hangos puffanással landolt Siriuson. A fiú mérgesen lelökte magáról és belerúgott egyet a fenekébe. James föltápászkodott és üvöltve vetette magát Siriusra, ott ütve őt, ahol érte. Verekedés közben valahogy kikeveredtek a fa ágainak hatósugarából, de még mindig püfölték egymást.

James volt alul, amikor Sirius megunta a verekedést és lefogta barátját.

-         Nyugi, haver! Oké? – lihegte James szemébe nézve. James még vicsorgott az indulattól de lassan elengedte magát.

Sirius lekászálódott róla, és amikor James is felállt néma csöndben elindultak a kastély felé. Egész úton nem szóltak egymáshoz. Sirius tudta, hogy nagyon nagy hülyeséget csinált, de akkor is „Jamesnek nem kellett volna ennyire felkapnia a vizet, végül is nem történt baj”. Fürdés után mind a ketten némán bújtak be az ágyba és nem is szóltak már egymáshoz.

Sirius nem akarta beismerni, de a lelke mélyén nagyon is jól tudta, ki volt most a bűnös…