Sirius reggel arra �bredt, hogy Remus r�zza a v�ll�t. Nem akart f�lkelni. �lmos volt. Ut�lt kor�n kelni.

-         Sirius! Kelj m�r fel! – mondta Remus.

Sirius csak morgott �s �tfordult a m�sik oldal�ra, de Remus csak nem hagyta abba a piszk�l�st. Tapmancs kinyitotta a szem�t, de azonnal vissza is csukta, mert a szob�t el�rasztotta a szikr�z� napf�ny, amit nem nagyon b�rt a szeme.  

-         Gyere le reggelizni! – kiab�lta Remus a f�l�be, mire Sirius nagyon m�rges lett, fel�lt az �gyban �s hozz�v�gta bar�tj�hoz a p�rn�j�t.

-         El fogunk k�sni! – mondta Remus komolyra ford�tva a sz�t. – Nem tudom, te hogy vagy vele, de �n nem szeretn�m lek�sni a reggelit…

Sirius �s�tott egyet, azt�n f�l�lt�z�tt. Esz�be jutott, hogy tegnap elfelejtett megf�rdeni. Most nem volt r� ideje, de az esz�be v�ste, hogy amint v�ge a tan�t�snak, beugrik a k�dba. Miut�n megf�s�lk�d�tt �s fel�lt�z�tt, Remusszal les�t�ltak a Nagyterembe, hogy reggelizzenek.

Lent m�r v�rt�k �ket a bar�taik, akik megmentettek nekik m�g n�h�ny falatot, ugyanis Sirius j�volt�b�l siker�lt elk�sni�k.

-         J� reggelt Tapmancs! – g�nyol�dott James. – Itt a posta!

Azzal Remus kez�be nyomta a Reggeli Pr�f�ta aznapi sz�m�t. A barna haj� r�n�zett az �r�j�ra, majd nyugodtan elkezdte olvasni az �js�got.

-         Ma nincs els� �r�nk! – mondta James, l�tva Sirius arc�n az �rtelem jel�t, k�zben el� tolta az �rarendj�t.

-         K�sz! – mondta �lmosan Sirius �s belen�zett az �rarendbe. – Milyen nap is van ma?

-         Cs�t�rt�k – v�laszolt Remus az �js�g m�g�l.

-         Zs�r! – mosolygott Sirius – Akkor ma tal�lkozunk Pipogyusszal!

-         Mindenhol meger�s�tik a Voldemort elleni v�delmet – mondta Lupin, mire Sirius hangos kacag�sban t�rt ki.

-         El�ruln�d, hogy mi ezen olyan vicces? – k�rdezte Remus felvont szem�ld�kkel.

-         Az, hogy a muglik is ezt csin�lj�k – nevette Sirius –, mindig azt mondj�k, hogy �tven �v m�lva j�n a vil�g v�ge, azt k�zbe ezt szajk�zz�k �vsz�zadok �ta.

-         Az�rt �vsz�zadok �ta nem – nevetett Remus –, legfeljebb csak k�tsz�z �ve. De Voldemort az�rt nem ilyen vicces.

Ekkor James f�l�llt, �s elindult az ajt� fel�. Sirius is arra n�zett, �s r�gt�n megkapta a v�laszt arra, hogy Jamesnek, mi volt hirtelen olyan siet�s. Lily Evans �s bar�tn�i �pp kifel� igyekeztek a teremb�l, amikor �gas �szrevette �ket �s elindult ut�nuk.

-         �gy se lesz ebb�l a Voldemortos dologb�l semmi! – mondta nevetve Sirius.

-         �n azt nem mondan�m! – v�laszolt neki Holds�p.- Engem nagyon eml�keztet Hitlerre, ezzel a mugli-�rt�-m�ni�j�val.

-         Ki az a Hitler? – k�rdezte Sirius vid�man, mivel � var�zsl� csal�dban n�tt fel, �s nem j�rt mugli iskol�ba, �gy senki nem tan�thatta meg a muglik t�rt�nelm�re.

-         � egy nagyon gonosz ember volt, Sirius! – mondta komoran Remus. – Nagyon sok embert �lt meg, vagy �letett meg.

Sirius erre felkapta a fej�t, �s tov�bb k�rdezgette Remust.

-         �s m�rt �lt meg annyi embert? – k�rdezte, m�g mindig mosolyogva.

-         Az�rt, mert �gy gondolta, hogy van egy emberfaj, ami magasabb rend� a t�bbin�l, �s ezt a t�bbit � ki akarta irtani.

-         Nem �rtem – r�zta a fej�t Sirius.

-         Hitler ki akarta irtani a zsid�kat �s m�g sok m�s embert.

-         De m�rt? – k�rdezte Sirius, mik�zben �rdekl�dve bar�tja fel� fordult.

-         Mert �gy gondolta, hogy aki nem tartozik az �ria emberfajhoz, azoknak nincs joguk �lni sem.

-         De h�t ez h�lyes�g! – h�borodott fel Sirius. – Ilyet nem csin�lhatott!

-         De sajnos megtette – mondta szomor�an Remus. – Sok ember a hal�la el�tt nagyon szenvedett. Koncentr�ci�s t�borokba vitt�k az embereket, ahol hal�lra dolgoztatt�k �ket.

Sirius t�tott sz�jjal figyelte Remust. Nagyon sz�rny�nek �rezte ezt az eg�sz dolgot, �s �gy jobban meg�rtette azt is, hogy mit akarhat Voldemort.

-         A gyerekeket is? – k�rdezte Sirius.

-         �ket is elvitt�k ilyen ,,munkat�borokba”, de �ket nem dolgoztatt�k…

-         Akkor az m�g j�! – vidult fel Black.

-         �ket helyben meg�lt�k.

Sirius erre els�padt. Remus r�tette a v�ll�ra a kez�t.

-         L�tod, Sirius? Ezt nem akarj�k, hogy megism�tl�dj�n. �s mivel Voldemort var�zsl�, � m�g gonoszabb dolgokra lenne k�pes.

Sirius teljesen elkomorodott. Remus r�n�zett az �r�j�ra �s sietve �sszehajtogatta az �js�got, amit ut�na eltett a t�sk�j�ba.

-         Nagyon elbesz�lgett�k az id�t! – mosolygott r� Tapmancsra, aki l�that�lag m�g mindig az im�nt hallottak hat�sa alatt volt.

Remus finoman megr�zta a v�ll�t, mire Sirius �szbekapott �s �sszeszedte a cuccait.

A fi�t nem hagyta nyugodni, amit reggel Remust�l hallott. Eg�sz nap ezen r�g�dott, hogy hogy lehet valaki ennyire gonosz. Ilyen ostobas�g miatt embereket �lni! Eg�sz nap rossz kedve volt, m�g a naps�t�s sem vid�totta fel.