Sirius reggel arra ébredt, hogy Remus rázza a vállát. Nem akart fölkelni. Álmos volt. Utált korán kelni.

-         Sirius! Kelj már fel! – mondta Remus.

Sirius csak morgott és átfordult a másik oldalára, de Remus csak nem hagyta abba a piszkálást. Tapmancs kinyitotta a szemét, de azonnal vissza is csukta, mert a szobát elárasztotta a szikrázó napfény, amit nem nagyon bírt a szeme.  

-         Gyere le reggelizni! – kiabálta Remus a fülébe, mire Sirius nagyon mérges lett, felült az ágyban és hozzávágta barátjához a párnáját.

-         El fogunk késni! – mondta Remus komolyra fordítva a szót. – Nem tudom, te hogy vagy vele, de én nem szeretném lekésni a reggelit…

Sirius ásított egyet, aztán fölöltözött. Eszébe jutott, hogy tegnap elfelejtett megfürdeni. Most nem volt rá ideje, de az eszébe véste, hogy amint vége a tanításnak, beugrik a kádba. Miután megfésülködött és felöltözött, Remusszal lesétáltak a Nagyterembe, hogy reggelizzenek.

Lent már várták őket a barátaik, akik megmentettek nekik még néhány falatot, ugyanis Sirius jóvoltából sikerült elkésniük.

-         Jó reggelt Tapmancs! – gúnyolódott James. – Itt a posta!

Azzal Remus kezébe nyomta a Reggeli Próféta aznapi számát. A barna hajú ránézett az órájára, majd nyugodtan elkezdte olvasni az újságot.

-         Ma nincs első óránk! – mondta James, látva Sirius arcán az értelem jelét, közben elé tolta az órarendjét.

-         Kösz! – mondta álmosan Sirius és belenézett az órarendbe. – Milyen nap is van ma?

-         Csütörtök – válaszolt Remus az újság mögül.

-         Zsír! – mosolygott Sirius – Akkor ma találkozunk Pipogyusszal!

-         Mindenhol megerősítik a Voldemort elleni védelmet – mondta Lupin, mire Sirius hangos kacagásban tört ki.

-         Elárulnád, hogy mi ezen olyan vicces? – kérdezte Remus felvont szemöldökkel.

-         Az, hogy a muglik is ezt csinálják – nevette Sirius –, mindig azt mondják, hogy ötven év múlva jön a világ vége, azt közbe ezt szajkózzák évszázadok óta.

-         Azért évszázadok óta nem – nevetett Remus –, legfeljebb csak kétszáz éve. De Voldemort azért nem ilyen vicces.

Ekkor James fölállt, és elindult az ajtó felé. Sirius is arra nézett, és rögtön megkapta a választ arra, hogy Jamesnek, mi volt hirtelen olyan sietős. Lily Evans és barátnői épp kifelé igyekeztek a teremből, amikor Ágas észrevette őket és elindult utánuk.

-         Úgy se lesz ebből a Voldemortos dologból semmi! – mondta nevetve Sirius.

-         Én azt nem mondanám! – válaszolt neki Holdsáp.- Engem nagyon emlékeztet Hitlerre, ezzel a mugli-írtó-mániájával.

-         Ki az a Hitler? – kérdezte Sirius vidáman, mivel ő varázsló családban nőtt fel, és nem járt mugli iskolába, így senki nem taníthatta meg a muglik történelmére.

-         Ő egy nagyon gonosz ember volt, Sirius! – mondta komoran Remus. – Nagyon sok embert ölt meg, vagy öletett meg.

Sirius erre felkapta a fejét, és tovább kérdezgette Remust.

-         És mért ölt meg annyi embert? – kérdezte, még mindig mosolyogva.

-         Azért, mert úgy gondolta, hogy van egy emberfaj, ami magasabb rendű a többinél, és ezt a többit ő ki akarta irtani.

-         Nem értem – rázta a fejét Sirius.

-         Hitler ki akarta irtani a zsidókat és még sok más embert.

-         De mért? – kérdezte Sirius, miközben érdeklődve barátja felé fordult.

-         Mert úgy gondolta, hogy aki nem tartozik az ária emberfajhoz, azoknak nincs joguk élni sem.

-         De hát ez hülyeség! – háborodott fel Sirius. – Ilyet nem csinálhatott!

-         De sajnos megtette – mondta szomorúan Remus. – Sok ember a halála előtt nagyon szenvedett. Koncentrációs táborokba vitték az embereket, ahol halálra dolgoztatták őket.

Sirius tátott szájjal figyelte Remust. Nagyon szörnyűnek érezte ezt az egész dolgot, és így jobban megértette azt is, hogy mit akarhat Voldemort.

-         A gyerekeket is? – kérdezte Sirius.

-         Őket is elvitték ilyen ,,munkatáborokba”, de őket nem dolgoztatták…

-         Akkor az még jó! – vidult fel Black.

-         Őket helyben megölték.

Sirius erre elsápadt. Remus rátette a vállára a kezét.

-         Látod, Sirius? Ezt nem akarják, hogy megismétlődjön. És mivel Voldemort varázsló, ő még gonoszabb dolgokra lenne képes.

Sirius teljesen elkomorodott. Remus ránézett az órájára és sietve összehajtogatta az újságot, amit utána eltett a táskájába.

-         Nagyon elbeszélgettük az időt! – mosolygott rá Tapmancsra, aki láthatólag még mindig az imént hallottak hatása alatt volt.

Remus finoman megrázta a vállát, mire Sirius észbekapott és összeszedte a cuccait.

A fiút nem hagyta nyugodni, amit reggel Remustól hallott. Egész nap ezen rágódott, hogy hogy lehet valaki ennyire gonosz. Ilyen ostobaság miatt embereket ölni! Egész nap rossz kedve volt, még a napsütés sem vidította fel.