-         Basszus! Ma m�g nem ettem semmit! - jutott esz�be Siriusnak, mik�zben az els�s�ket osztotta be a Teszlek S�veg.

-         V�rj m�r egy kicsit! – intette le Remus. – P�r percet m�r csak kib�rsz!

Sirius erre nem v�laszolt, ink�bb az els�s�ket b�multa, hogy lek�sse mag�t, �s addig is ne az ev�sre gondoljon.

A S�veg �pp egy alacsony sz�ke haj� kisl�nyt osztott be a Mardek�rba.

- Ezek a mai fiatalok! – jegyezte meg unottan Tapmancs. – Bezzeg az �n id�mben…

- Fogd m�r be! – torkolta le James.

Sirius elhallgatott, �s � is tov�bb n�zte a beoszt�st. A v�ge fel� m�r annyira unta, hogy �gy �rezte, m�r sosem j�n el a lakoma ideje. Hallotta, hogy korog a gyomra, de nem volt ideje k�l�n�sebben foglalkozni vele, mert az igazgat�, Albus Dumbledore felemelkedett a sz�k�b�l, hogy belekezdjen szok�sos �dv�zl� besz�d�be.

-         Kedves r�gebbi di�kok, kedves els�s�k! Szeretettel k�sz�ntelek titeket ebben a tan�vben! Mindenkinek nagyon sok sikert k�v�nok...

,,bla bla bla” gondolta mag�ban Sirius. Nem szerette az ilyen hivatalos k�sz�nt�besz�deket. �ltal�ban m�r a m�sodik mondatn�l elvesztette a fonalat. De nem is nagyon b�nta, m�r tudta, hogy az igazgat� �gyis csak a szok�sos dolgokat k�zli a di�kokkal. Figyelm�t az elvar�zsolt mennyezet k�t�tte le, mely a csillagos eget mutatta. Sirius szerette n�zni, de valahogy az igazi �gbolt sokkal jobban tetszett neki. Nagyon szerette a term�szetet, de sajnos Londonban nem lehetett hozz� el�g k�zel. Amikor a Roxfortban volt, sokszor kisz�k�tt a Tiltott Rengetegbe, �s �r�kig bolyongott benne. �rezte a f�kat �s az erd� l�nyeit. Nem f�lt t�l�k k�l�n�sebben, de ink�bb jobbnak l�tta elker�lni az esetleges bajt.

-         �s most… j� �tv�gyat! – szak�totta f�lbe Dumbledore Sirius gondolatmenet�t.

-         �pp id�ben! – mondta Sirius, amikor megjelentek az asztalon a jobbn�l jobb fog�sok. – Ha m�g egy percet v�runk, �hen halok!

Mindenki r�vetette mag�t az �telre. Sirius is bet�m�tt a sz�j�ba egy nagydarab s�lt h�st, majd k�rben�zett az asztalon, hogy tal�l-e valami m�st is a s�t�t�kleven k�v�l, mert azt nagyon ut�lta. Tal�lt is. Nem tudta, hogy mi volt az. Valami piros l�tty. Megk�stolta �s meg�llap�totta, hogy egy�ltal�n nincs rossz �ze, �gyhogy t�lt�tt mag�nak m�g egy poh�rral bel�le. Mikor mindenki belakott, az asztalokr�l elt�ntek az �telek �s k�l�nb�z� �dess�gek jelentek meg a hely�kben. Sirius m�r majd’ kidurrant, de az�rt m�g evett egy keveset az egyik csokis s�tem�nyb�l.  

Miut�n a di�kok ezzel is v�geztek, fel�lltak az asztalt�l, �s a prefektusok vezet�s�vel elindultak a h�l�k�rleteik fel�. Sirius, mint minden �vben, most is csod�lkozva n�zegette a kast�ly festm�nyeit, �s mindegyikr�l tal�lgatta, hogy melyik korban festett�k, k�v�ncsi volt, hogy milyen st�lusjegyeket ismer fel rajta. N�h�ny k�p lak�ja hevesen integetett a di�koknak, akik k�z�l sokan viszonozt�k az �dv�zl�st.  

Remus viszonylag gyorsan vezette a csapatot, majd mikor oda�rtek a K�v�r D�ma portr�j�hoz, �gy sz�lt hozz�:

-         pittura a olio!

A D�ma kinyitotta nekik a klubhelys�gbe ny�l� ajt�t. A k�p egy korosabb, k�v�rk�s h�lgyet �br�zolt, fodros ruh�ban. Sirius szerint tal�n renesz�nsz festm�ny lehetett, de nem volt benne teljesen biztos, mert a D�ma sokszor m�s festm�nylak�t�l k�lcs�nvett ruh�kban pomp�zott.

- Ez lesz az idei jelsz�! – mondta Remus, miut�n mindenki bem�szott a portr�lyukon, majd az els�s�k kedv��rt hozz�tette: - Ezt kell mondanotok a D�m�nak, ha azt akarj�tok, hogy beengedjen titeket! Rem�lem, mindenki megjegyezte, de ha m�gsem, akkor k�rdezzetek meg engem b�rtan!

- H� de kis fontos valaki! – jegyezte meg gonoszul Sirius. – Bele is haln�nk, ha nem lenn�l…

- Te biztosan - v�laszolta g�nyosan Remus -, mert m�g leveg�t venni is elfelejten�l n�lk�lem!

Sirius�k f�lmentek a szob�jukba, Remus pedig elk�s�rte az els�s�ket az � sz�ll�sukra.

-         Zs�r! - rikkantotta Sirius, amikor bel�pett a szob�ba �s r�vetette mag�t az �gy�ra.

Az ajt�val szemben volt egy ablak, a szoba jobb oldal�n az ablakn�l volt Sirius �gya, mellette baloldalon Remus�. Sirius �gya mellett az ajt� fel� James�, �s azzal szemben pedig Peter�. Az �gyakon piros baldachin volt, amit Sirius nagyon j� dolognak tartott, ugyanis sose tudta megszokni, hogy m�s emberekkel ossza meg h�l�szob�j�t. �gy h�t, ha a szob�j�t meg is kellett osztania, volt egy kis zug benne, ami csak az �v� volt. Ide mindig el tudott vonulni, amikor mag�nyra v�gyott.

Sirius v�gre fel�lt az �gyban, hogy �t�lt�zz�n. Ekkor kiny�lt az ajt�, �s bel�pett rajta a mosolyg� Remus.

-         Na, mi volt? – k�rdezte James.

-         Semmi – v�laszolta Lupin –, csak eszembe jutott, amikor mi voltunk els�s�k. Eml�keztek, amikor mindig leoltottuk Siriust, mert �jjel folyton m�szk�lt ki v�c�re?

-         H�h�! Nagyon vicces - m�rgel�d�tt Sirius -, fel voltam f�zva!

-         Nyugi m�r Tapmancs! - mondta Remus �s le�lt mell� az �gyra. – Csak nosztalgi�ztam egy kicsit.

Sirius ekkor fell�kte Remust, r��lt a has�ra, �s elkezdte csiklandozni. Mikor l�tta, hogy a fi�nak lilul a feje, abbahagyta.

-         Sr�cok, van egy j� h�rem sz�motokra! – lihegett Remus. – Holnap holdt�lte.

-         Istenem! Ezt v�rtam m�r! – lelkendezett James. – Sirius, neked hogy megy az �tv�ltoz�s?

-         Eg�sz j�l! – felelte Sirius, b�r nem volt benne biztos, hogy siker�l.

M�r � is �t tudott v�ltozni, de nagyon kellett koncentr�lnia, �s ha megzavart�k, nem siker�lt. De � m�g �gy is sokkal jobban �llt vele, mint Peter, akinek m�g csak egyszer siker�lt. Sirius alakja egy nagy fekete kutya volt, ez�rt h�vt�k Tapmancsnak, James egy nagy szarvas volt, innen kapta az �gas nevet. Peter pedig egy t�ls�lyos patk�ny, ami miatt F�regfarknak keresztelt�k a bar�tai.

-         Gondold meg j�l, Sirius! – mondta homlokr�ncolva Lupin. – Nem akarom, hogy kizsigereljelek, ha nem siker�lne �tv�ltoznod!

-         Nem kell engem f�lteni! – mondta kiss� s�rt�d�tten Sirius.

Sirius egy�ltal�n nem volt mag�ban olyan biztos, mint amilyennek mutatta, de nem akart le�gni James�k el�tt, �gy h�t megj�tszotta a lazagyereket.

-         Szerintem, Peter, te m�g ne gyere most! – mondta James.

-         Megl�tj�tok, hogy nemsok�ra �n is fogom tudni! – h�zta fel az orr�t m�rgesen Peter. – �sk�l�nben is! Siriusnak se megy sokkal jobban!

-         Szerintem meg sokkal jobban megy! – ugrott f�l Sirius az �gyr�l k�szen arra, hogy b�rmelyik pillanatban Peternek ugorjon.

-          Nyugi, Tapmancs! – h�zta vissza a fi�t Remus az �gyra.– Nem kell ilyen h�lyes�geken �sszebalh�znotok!

-         Engem ez a kis patk�ny ne s�rtegessen! – mondta Sirius szem�t m�g mindig le nem v�ve Peterr�l.

-         �n mind a h�rm�toknak �r�l�k! – pr�b�lta b�k�teni �ket Lupin. – Mindegyik�t�kt�l nagy teljes�tm�ny, hogy megtanult�tok, de K�RLEKSZ�PEN NE GYILKOLJ�TOK LE EGYM�ST! – kiab�lta, miut�n Sirius ism�t fel�llt, �s megindult Peter fel�.

-         Igaza van Remusnak! – ny�jtotta Sirius a kez�t Peternek. – Ne haragudj, hogy besz�ltam!

-         �n is bocs!  - mondta Peter, azzal kezet fogtak Siriusszal.

 Sirius visszament, �s le�lt az �gy�ra. Nagy nehezen ell�kd�ste r�la Remust, majd elny�lt, �s reggelig fel sem �bredt.