A pályaudvaron Mrs. Black csókot nyomott Regulus arcára. Siriust még mindig levegőnek nézte, amiért a fiú hálát mondott az összes istennek, amelyiknek tudta a nevét. A vonat már majdnem elindult, amikor Regulus és Sirius felugrottak rá.  Sirius vigyorgott, ezzel ellentétben testvére bosszús arcot vágott.

- Nem megmondtam, hogy megint ez lesz? – üvöltött rá bátyjára.

- Lekéstük, te értelmi fogyatékos? – kérdezte vigyorogva Sirius.

Regulus vetett rá egy sértődött pillantást, majd elindult a vonat vége felé, hogy megkeresse az ütődött mardekáros haverjait.

Sirius már nagy ívben letojta az ilyen szokásos családi hisztiket, amiket nagyrészt ő robbantott ki „lehetetlen viselkedésével”. Egy darabig nevetve nézett öccse után, majd ő is elindult, hogy megkeresse a többi Tekergőt. Az egyik fülkébe benézve meglátta James Pottert és Peter Pettigrew-t, amint valami édességen osztoztak. Elhúzta az ajtót, és levágódott James mellé.

-         Csá, emberek! – köszönt nekik.

-         Hi, Tapmancs! – köszöntötte James és kezet fogott vele.

-         Szia! – mondta Peter és ő is kezet rázott a fiúval.

James egy magas kócos fekete hajú, barna szemű, szemüveges fiú volt. Ő volt a kviddics-csapat fogója. Nagyon bele volt zúgva ebbe a játékba. De nem csak a játékba, hanem egy lányba is, Lily Evansba, aki történetesen nem volt oda Jamesért. A legjobb kifejezés rá az, hogy utálta őt.

A másik fú Peter egy kövérkés kapafogú fiú volt. Nem volt sem olyan okos, sem olyan menő, mint a barátai, de annak ellenére nagyon jól kijöttek egymással.

- Remus hol van? – kérdezte Sirius.

- Prefi- gyűlésen – válaszolta James – ha nem emlékeznél rá, kinevezték.

- Tényleg – válaszolta elgondolkodva Sirius –, most, hogy így mondod…

Sirius 15 évesen már nagyon feledékeny volt. Szerencsére ott voltak a barátai, akik mindig emlékeztették, ha valami fontos dolog esett ki éppen a fejéből.

Még mindig tűzött a nap. Kezdett egyre melegebb lenni. Sirius már megszabadult a pulóverétől, mert utált megizzadni. Peter egyre nehezebben kapkodta a levegőt, ezért felállt és kihajolt az ablakon.

-         Sziasztok, fiúk! - rikkantotta vidáman Remus, mikor visszaért. Ő is kezet fogott Siriusszal, majd leült Peter mellé.

-         Csá, Holdsáp! – köszönt neki Sirius.

Remus egy igen betegesnek tűnő fiú volt. Arca mindig nyúzott és sápadt volt, barna haja kócos, ruhái gyűröttek.

-         Hogy telt a nyarad, Tapmancs? - kérdezte Siriusra szegezve világosbarna szemeit.

-         Egész jól, ha azt vesszük, hogy megúsztam a rokonlátogatást… - vonta meg a vállát Sirius.

-         Mért? Mi volt? – kérdezte meglepetten James.

-         Semmi különös. Anyuci kicsit bepipult és nem engedett el sehova.

-         Egész szünet alatt szobafogságban voltál? – kérdezte Peter.

-         Ne aggódj, Féregfark. Nem olyan rossz az, mint amilyennek hangzik – válaszolta Sirius és rávigyorgott barátaira.

-         Mért? Mit műveltél? – kérdezte James.

-         Semmi, olyasmit, amit eddig még nem… - vigyorgott sejtelmesen Sirius. – Csak tudjátok, néhány dolog meghaladja a szüleim felfogóképességét, így azt se vágják, hogy k..vára leszarom az aranyvérű-mániájukat is…

-         Megint az volt a baj, hogy velünk barátkozol? – kérdezte Remus, mire Sirius bólogatott.

-         De engem rohadtul nem érdekel! – mondta mérgesen. – Basszus! Simán kitörölhetem a seggem az aranyvérűségemmel!

-         Nyugi már, Tapmancs! – csitította Ágas. – Ezt már párszor elmondtad…

 Kezdett lehűlni a levegő, ebből tudták, hogy már sokat haladtak északra. Sirius egy ideig bámult ki az ablakon, és a tájban gyönyörködött. Minden évben megcsodálta ezt. Nem tudta megunni. Már majdnem elaludt, amikor James felállt mellette.

-         Nem megyünk megnézni a csajokat? – kérdezte mosolyogva.

-         Felőlem! – mondta Sirius, azzal feltápászkodott az ülésből és elindult barátja után.

Amikor sétáltak, minden fülkébe benéztek, hátha meglátják valamelyikben James szerelmét. Amikor valaki velük szembe igyekezett, mindig a falhoz lapultak, hogy a másikat elengedjék.

Egyik alkalommal egy csinos hatodikos hugrabugos lány haladt el mellettük. Hosszú szőke haja és kék szeme volt. Sirius nem húzódott el túlságosan így a lány csak úgy tudott mellette elmenni, hogy hozzáért közben a fiúhoz. Motyogott valami olyasmit, hogy „Köszi!”, Sirius utána fordult és jó hangosan megjegyezte:

-         Hú, de jó segge van valakinek!

A lány sietősebb tempót vett fel, Sirius pedig visszafordult és folytatták útjukat Jamessel.

Az egyik ajtón, kinézett Bellatrix, Sirius kedvenc unokanővére.

Sirius végignézett rajta, mint amikor a jó csajokat bámulja meg.

-         Mi van? Kiengedték a vízilovakat az állatkertből? – kérdezte.

-         Én a helyedben inkább nem mondanék semmit. – válaszolt neki gúnyosan a fekete hajú lány.

-         Én meg a helyedben lehúznám magam a vécén.

Bellatrix mérgesen fújt egyet és visszament a fülkébe, becsapva maga után az ajtót. Sirius elégedett vigyorral az arcán ment tovább. Még mindig meleg volt. Már kezdték elunni a sétát, amikor meglátták, amit kerestek. Lily Evans barátnőivel vidáman beszélgettek az egyik fülkében.

-         Heló! - köszönt be James.

-         Viszlát! – mondta Lily rá se nézve a fiúkra.

-         Csá, csajok! – mondta Sirius és leült egy fekete hajú lány mellé.

-         Hogy telt a vakáció, Evans? - kérdezte James. – Jól szórakoztál?

-         Igen, mivel te nem voltál ott…

-          Ugyan már! Nem vagyok én olyan rossz!

-         Szerintem meg még annál is rosszabb! – mondta Lily szinte már kiabálva. – Húzz el innen, Potter!

-         Oké, oké! De azért randizhatnánk! – mondta James, miközben állt fel. Sirius már az ajtóban állt.

Miután a fiúk elmentek, Lily még mindig mérgesen nézett utánuk.

 James és Sirius visszatértek a többiekhez. Kint már esett az eső, mintha dézsából öntenék, és az eget sűrű, fekete felhőréteg borította. Sirius nem nagyon szerette az esőt, mert mindig elálmosodott tőle. Most is legszívesebben az ágyában aludt volna. Kissé talán túl sokat aludt. Tizenkét óra meg se kottyant neki.

-         Fiúk, lassan át kéne öltözni! – mondta Remus.

-         Lehet. – válaszolt szűkszavúan Sirius, de meg se mozdult.

A többiek már rég átöltöztek, mikor ő még mindig csak a talárját szorongatta, és bámult ki a fejéből.

- Mi van, Tapmancs? Beteg vagy? – kérdezte aggódóan Remus.

- Nem, nincs semmi baj! – válaszolta Sirius és gyorsan ő is átöltözött.

- Szerintem azért, ha odaérünk, nézesd meg magad. Nagyon sápadt vagy! – mondta tovább Remus.

- Nincs semmi baj! Oké? – Sirius kissé felemelte a hangját.

- Jól van már! Csak segíteni akartam! – mondta Remus sértődötten.

- Bocs, bocs, bocs! – kapott észbe Sirius. – Tényleg… nincs semmi bajom, csak nem nagyon bírom az ilyen időt.

Remus erre rávigyorgott Siriusra, Sirius pedig visszavigyorgott Remusra.

-         Basszus! Unatkozom! – szólalt meg Sirius vagy fél óra csend után. – Csináljunk már valamit!

-         Ötlet? – kérdezte James.

-         Játszunk rímfaragósat! – mondta vidáman Sirius. – Csináljuk azt, hogy megadunk négy szót, és abból kell rímet csinálni.

-         Oké – egyezett bele Remus –, de te kezdesz.

-         Legyen az első szó, hogy BMW – nevetett James -… a második a mókus… a harmadik a levéltetű… a negyedik meg... Elemlámpa.

-         Oké.

Sirius egy ideig csak gondolkodott.  

-         Na? – kérdezte Remus gúnyosan. – Hogy állsz?

-         Megvan! – rikkantotta boldogan Black, majd elmondta a kis versecskét, ami így hangzott:

„BMW-ben ül a mókus

Ezt énekli a levéltetű-kórus,

Elemlámpával ütik a taktust”.

-         Húúúú! Ez rohadt jó lett! – nevetett James. – Tapmancs, benned egy költő veszett el!

Sirius csak vigyorgott, amikor Peter és Remus megtapsolták a versét.

-         akkor most te jössz, Remus! – mondta vidáman Sirius. – Első szó: piros, második: talicska, harmadik: Potter, negyedik: zöld.

Remus sokkal tovább gondolkodott, mint Sirius, de végül ő is sikerrel járt.

-         „Zöld talicskában ül a Potter,

Jól áll neki a piros roller”

-         Zsír volt, Holdsáp! – mondta nevetve Sirius. – Most te jössz Peter.

A fiúk nagyon jól elszórakoztak ezzel a játékkal. Jobbnál jobb rímek születtek. Egyedül Peternek voltak nehézségei. Valahogy egyik ríme sem rímelt…

Észre sem vették, hogy telik az idő. Egyszer csak azon kapták magukat, hogy lassítanak. Sirius kinézett az ablakon, és elcsodálkozott, hogy ilyen hamar megérkeztek a roxmortsi vonatállomásra.  Ránézett Lupin órájára. Időben érkeztek. Erre elmosolyodott. Ezt a játékot alkalmazhatnák mágiatörténet órákon is…