Szeptember elseje, reggel volt. Alig m�lt p�r perccel t�z �ra. A nap bes�t�tt a s�t�t�t� f�gg�ny�n, el�rasztva a szob�t z�ldes f�nnyel. Sirius hangos d�r�mb�l�sre �bredt. Az �ccse, Regulus Black, volt a zaj forr�sa, amint �v�ltve d�r�mb�lt Sirius szob�j�nak ajtaj�n. Valami olyasmit kiab�lt, hogy ,,mindj�rt elk�s�nk!” meg „ne v�rd meg, am�g apa j�n fel”. Siriust egy cs�ppet sem �rdekelte �ccse sz��radata, de ez a zaj nem hagyta aludni. Lassan f�lt�p�szkodott az �gyb�l. V�gigsim�tott k�cos fekete hossz� haj�n, �s csak b�mult ki a fej�b�l. Regulus m�g mindig d�r�mb�lt, ez�rt b�tyja fel�llt az �gyr�l, odas�t�lt az ajt�hoz, elford�totta a kulcsot �s egy er�s �s hirtelen mozdulattal �ccs�hez v�gta az ajt�t. Mikor, megl�tta, hogy a fi� orr�b�l patakzik a v�r, mag�ban elvigyorodott.

-         Mi a fen�nek keltett�l fel? – k�rdezte m�rgesen.

Regulus els� r�n�z�sre hasonl�tott Siriusra. De � alacsonyabb volt, kiss� z�m�kebb. Szeme s�t�t volt, m�g b�tyj�� vil�gosk�k. A haja mind a kett�nek fekete volt. Sirius� hosszabb �s t�pettre volt v�gva.

-         Minek? Bakker! Sirius, le fogjuk k�sni a vonatot! Megint te leszel a hib�s! Eml�kszel, mi volt tavaly is?

-         J�l van! Kussolj m�r be! - mondta bossz�san Sirius. � is nagyon j�l eml�kezett a tavalyi esetre, amikor �ppen csak fel tudtak ugrani a vonatra.

„Nem tudom, minek kell �lland�an riny�lni!” gondolta „tavaly se k�st�k le”. Siriusnak majdnem mindenhonnan siker�lt az ut�bbi id�ben elk�snie.  A sz�lei persze, minden ilyen eset�rt alapos fejmos�ssal jutalmazt�k. De hol �rdekelte az a fi�t? Neki t�kmindegy volt. �gy is � volt a „csal�d sz�gyene”. Nem gondolta mag�r�l, hogy olyan kifejezetten hanyag �s rossz magaviselet� lett volna. A magyar�zat az volt, hogy a sz�lei t�l sokat v�rtak el t�le. Csak villogni akartak vele a t�bbi m�guscsal�d el�tt, de ez nem j�tt �ssze.

 Sirius nagy nehezen elvonszolta mag�t a ruh�sszekr�nyig. A szekr�ny nem t�nt t�ls�gosan nagynak, de Sirius �sszes ruhadarabja elf�rt benne. Mellette �llt a k�nyvespolc, ami roskad�sig volt rakva k�l�nf�le reg�nyekkel, t�rk�pekkel �s sz�t�rakkal. Sirius a ny�ri sz�net alatt nem mehetett el sehova, mert Regulus elpanaszolta a sz�leiknek, hogy b�tyja, m�g mindig mugliivad�kokkal bar�tkozik. Siriust soha nem �rdekelte senkinek a sz�rmaz�sa. Ami egyed�l sz�m�tott, az az volt, hogy milyen volt a Siriusra tett els� benyom�s.

 Miut�n a fi� fel�lt�z�tt, bevonult a f�rd�szob�ba. Odabattyogott a t�k�rh�z �s belen�zett a saj�t szem�be. Regulus �jb�li zaklat�s�nak a hat�s�ra megf�s�lte fekete haj�t, majd megr�zta, hogy ne legyen olyan „anyuci kedvence – feje”. Err�l esz�be jutott bar�tja, James Potter, a kiv�l� kviddics-j�t�kos, aki mindig nagyon �gyelt arra, hogy haja el�gg� k�cos legyen ahhoz, hogy olyan benyom�st keltsen, mint aki �pp abban a pillanatban sz�llt le a sepr�j�r�l. Erre a gondolatra Sirius elmosolyodott. M�r hi�nyoztak neki a bar�tai. Alig v�rta, hogy ism�t egy�tt gar�zd�lkodhassanak az iskol�ban. M�g egyszer utolj�ra belen�zett a t�k�rbe, majd kis�t�lt a f�rd�szob�b�l. Mikor kinyitotta az ajt�t, apja d�h�dt tekintet�vel n�zett farkasszemet.

-         J� reggelt, apa! – vigyorgott r� Sirius

-         K�S�SBEN VAGYUNK, TE VAR�ZSL�VIL�G SZ�GYENE!!! – kiab�lta Sirius k�p�be az apja – TAKARODJ LEFEL�!!!

Sirius eleget tett a k�r�snek. Les�t�lt a l�pcs�n d�h�s apja �s vigyorg� testv�re k�s�ret�ben. �gy t�nt Regulusnak m�r siker�lt el�ll�tani az orrv�rz�st. Mikor le�rtek, az anyja m�r v�rta �ket. Sirius n�ha jobban f�lt az anyj�t�l, mint az apj�t�l. Az apja magas nagydarab fekete haj� ember volt. Legt�bbsz�r halkan besz�lt, a csal�db�l eddig m�g csak Sirius tudta el�rni, hogy �v�lt�z�sbe kezdjen. Az anyja egy hangy�nyival rosszabb volt. � m�r az els� figyelmeztet�sn�l felemelte a hangj�t. Nagyon szigor� asszony volt. Az � haja is fekete volt, mint a csal�d t�bbi tagj�nak. Kiss� t�ls�lyos volt. K�rmeit mindig pirosra festette, arc�t vastag fest�k bor�totta, �s mindig igyekezett eleg�nsan kin�zni. Ez nem is zavarta volna k�l�n�sebben Siriust, ha nem akarta volna r� is r�er�ltetni, hogy mindig eleg�nsan n�zzen ki.

 Ahogy megl�tta id�sebbik fi�t, elford�totta r�la tekintet�t. Mrs. Black egy ideje nem nagyon �hajtott tudom�st venni Siriusr�l.

-         Indulhatunk v�gre?- k�rdezte a n�

-         Rem�lem igen – v�laszolt Mr. Black – att�l f�gg, hogy a fiatal�r �sszekapta-e m�r mag�t.

Ha apja a ,,fiatal�r” sz�t haszn�lta, az sose jelentett j�t Sirius sz�m�ra, ez�rt ink�bb nem v�laszolt, csak a kez�be kapta a csomagjait. Regulus k�vette a p�ld�j�t, majd a csal�d elindult a p�lyaudvar fel�.